GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnám ezt Bernáth Ildikó képviselőtársam felszólalása után, ami kétségtelenül szellemes volt, és az elején nagyon figyelemfelkeltő, ami azt mutatja, hogy képviselő asszony időt és fáradságot nem kímélt arra, hogy utánanézzen ezeknek a történeteknek, de gondolom, államtitkár úr erre majd részletesen ki fog térni válaszában. Engedjék meg, hogy én most magáról az előttünk fekvő törvényjavaslatról szóljak néhány szót.
A törvényjavaslat az Európai Parlament és a Tanács 2003/88. irányelve és több európai bírósági ítélet, valamint az Alkotmánybíróság 72/2006. számú határozata alapján született. Az Európai Parlament és a Tanács fent említett irányelve az Európai Unió munkahelyi egészség- és biztonságvédelmi jogalkotásának részét képezi. Ennek az irányelvnek a fő célja a munkaidő rugalmasabbá tétele, a dolgozók egészségének fokozottabb védelme, továbbá a munka és a családi élet minél jobb összehangolása. Az irányelv rendelkezései mind a magán-, mind pedig a közszféra dolgozóit érintik, azonban néhány esetben a tagállamok eltérhetnek ezektől. De csak olyan módon, hogy az érintett munkavállalóknak egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítsanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány passzust idézzek ebből az irányelvből. Úgy gondolom, nem haszontalan, hogy ezek elhangozzanak a magyar törvényhozás házában is, már csak azért sem, mert aki nem ismeri ezeket a vonatkozó közösségi joghelyeket, kellő rátekintést kaphat arról, hogy milyen módon kerültek át a jelen törvényjavaslatba ezek a szabályok.
A fent említett irányelv kimondja, hogy a munkavállalók munkahelyi biztonságának, higiénéjének és egészségének javítása olyan cél, amely nem rendelhető alá pusztán gazdasági megfontolásoknak. Minden munkavállalónak megfelelő tartamú pihenőidő jár. A pihenés fogalmát időegységekben, azaz napokban, órákban és/vagy ezek részleteiben kell kifejezni. A közösségi munkavállalók számára biztosítani kell a minimális napi, heti és évi pihenőidőt, valamint a megfelelő szüneteket. E tekintetben szintén szükséges egy maximális határt szabni a heti munkaórák vonatkozásában. Korlátozni kell az éjszakai munka időtartamát, beleértve a túlmunkát is, és az éjszakai munkát végző munkavállalókat rendszeresen alkalmazó munkáltatók számára elő kell írni, hogy ezeket az információkat kérésre az illetékes hatóságok tudomására hozzák.
Sorolhatnám még az irányelv vonatkozó passzusait, amelyek mind a munkavállalók védelmét szolgálják, sőt nagyon pontos definíciókat tartalmaz a dokumentum a munkaidőre, a pihenőidőre, éjszakai időre, váltott műszakban végzett munkára, elegendő pihenésre vonatkozóan is.
Az irányelv 18. cikke rendelkezik az eltérés szabályairól. Eszerint az irányelvben foglaltaktól akkor lehet eltérni, ha az illető tagállamban a kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által nemzeti vagy regionális szinten kötött megállapodások erre lehetőséget biztosítanak.
Ezt a viszonylag hosszú bevezetőt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy mindenki számára világos legyen, hogy milyen környezetben születik meg az előttünk fekvő jogszabály. Az európai uniós irányelv ugyanis, bár sok mindent nagyon alapos részletességgel szabályoz, nem határozza meg az ügyeleti vagy készenléti idő, az úgynevezett on-call-time fogalmát. Az Európai Bíróság 2000-ben először a SIMAP-, majd 2003-ban a Jäger-ügyekben úgy határozott, hogy azt az időt, amelyet az egészségügyi dolgozók ügyeletben töltenek, teljes egészében bele kell számítani a munkaidőbe, attól függetlenül, hogy az ügyelet vagy készenlét alatt a munkavállaló ténylegesen végzett-e munkát, ha azt a munkahelyén töltötte. Mivel a legtöbb tagállamban problémát okozott az Európai Bíróság határozata, ahol az egészségügyi dolgozók heti munkaideje meghaladja a 48 órát, több uniós elnökség ideje alatt volt próbálkozás ennek a közösségi jogszabályhelynek a módosítására.
(20.40)
A magyar munkaidőszabályok egy része - és ezt államtitkár úr is hangsúlyozta, hogy csak egy része - ütközik ezzel az európai bírósági jogértelmezéssel, illetve a döntéseivel, mert néhol megengedi, hogy az ügyelet általában ne vagy csak részben minősüljön munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek.
Az Alkotmánybíróság 72/2006. számú határozata nemcsak az orvosi ügyeletek miatt, hanem más foglalkozási ágakban is előírta a munka törvénykönyve módosításának szükségességét.
Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslatban a készenléti jellegű munkakör is definiálásra kerül, a munka törvénykönyve jelenleg nem szabályozza a készenléti munkakört. Azon munkakörök minősülnek készenléti jellegűnek, amelyekben a munkavégzési kötelezettség felmerülése eshetőleges, a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, a nem munkával töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti. E három feltétel együttes teljesülése esetén beszélhetünk készenléti munkakörről.
A törvényjavaslat egyértelműen kimondja, hogy az ügyelet a heti mérték tekintetében munkaidőnek tekintendő. Mint már említettem, az Európai Bíróság vonatkozó ítéletei egészségügyi esetek kapcsán születtek. Ezért a jelen javaslat az egészségügyi ágazat részére felhatalmazást ad a munka törvénykönyvétől való eltérés lehetőségére. Az egészségügyi dolgozók maximális heti munkaideje a nem készenléti jellegű munkakörökben heti 60 óra, ügyelet esetén 72 óra lehet.
Az európai irányelv fő szabálya, hogy a munkavállalók napi pihenőidejének legalább 11 órának kell lennie. Ettől kollektív szerződés esetén lehet eltérni, illetve olyan munkahelyeken, ahol folyamatos munkavégzésre van szükség, például kórházakban. Az egészségügyi, valamint a közoktatási ágazatban eltérést kell engedélyezni a munka törvénykönyve által meghatározott ügyelet fogalmától és díjazásától. Ugyanis míg a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaköröknél eshetőleges az ügyelet alatti munkavégzés, a fent említett két ágazatban biztosan munkavégzés történik az ügyeleti idő alatt, például az orvos beteget kezel, vagy a közoktatásban a tanár biztosan munkát fog végezni a tanulmányi kirándulás alatt.
Valóban, a legnagyobb vitát a 8. § váltotta ki. Nekem is részem volt ebben a vitában, hiszen részt vettem az OÉT plenáris ülésén pénteken. Ezt a munkavállalói oldal valóban nem támogatta, de kompromisszumként elhangzott, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során esetleg ez még módosulhat. Ez a paragrafus azt szabályozza, hogy a munkáltató, ha olyan szakember igénye merül fel, ami nem pótolható megfelelő időben a munkaerőpiacról, a munkavállalóval külön szerződésben megállapodhat a rendkívüli munkavégzés lehetőségéről. Azonban ez csak előre, legfeljebb egy év időtartamra köthető meg, és további feltétel, hogy a munkáltatónak be kell jelentenie a munkaerőigényét az állami foglalkoztatási szervnél, és ha az állásközvetítés 30 napon belül eredménytelen, csak akkor köthető meg ez a megállapodás. Ez véleményünk szerint egy rugalmas megoldás, ugyanakkor garanciákat is jelent a munkavállalók számára, hiszen megállapodásban rögzítik a felek az akaratukat.
Üdvözöljük például, hogy a magyar munkajog több vonatkozásban felülmúlja az egyes uniós tagállamok hasonló jogszabályait, rugalmasabb lehetőséget jelentenek mind a munkavállalók, mind pedig a munkáltatók számára. Itt például arra gondolok, hogy a három hónapos munkaidőkeret az Unióban négy hónap.
A különmegállapodások lehetősége pedig azért jó, mert nem lehet törvényi szinten minden munkavállalóra szabályt alkotni. Ugyanakkor a munkáltató felé egy féket állít be, nem lehet a munkavállalóra rákényszeríteni a túlmunkát. A garanciák tehát véleményünk szerint megvannak, ugyanakkor a túl merev szabályozás nem kedvezne sem a munkavállalóknak, sem pedig a munkáltatóknak.
Összességében tehát a törvényjavaslat célja, hogy az uniós jogszabályokkal harmonizáló, egyszerre jogszerű és rugalmas szabályozást hozzon létre. Ez teremti meg az összhangot a magyar jog és az Európai Bíróság ítéletei között. A Szabad Demokraták Szövetségének frakciója támogatja a törvénymódosítást, és azt elfogadásra javasolja.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
