KISS FERENC
KISS FERENC
KISS FERENC, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2007. május 11-ei ülésén tárgyalta az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosítását.
Szeretném elmondani, hogy a bizottsági ülésen meghallgattuk az Országos Érdekegyeztető Tanács két oldalának, a munkáltatói és a munkavállalói oldalnak a képviselőit is, akiknek a véleménye összecseng az államtitkár úr véleményével, hogy további tárgyalásokat tartanak szükségesnek egyes paragrafusok vonatkozásában. Az előterjesztés, mint ahogy elhangzott, az Európai Parlament, illetve a munka törvénykönyvével összefüggően és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának összhangjában próbálja meg szabályozni - a közalkalmazottaknak, a köztisztviselőknek, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló - a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat.
A vélemények is pontosan ezekben a kérdésekben ütköztek ki a többségi és a kisebbségi vélemény vonatkozásában, különösen az irányelvnek az ügyeleti idő fogalmára történő megfogalmazásánál.
Mint ahogy az államtitkár úr is elmondta, az ügyelet nem kötelezően a munkaidő része, azonban az Alkotmánybíróság vonatkozó döntése és az Európai Parlament és a Tanács ez irányú rendelete lehetővé teszi, hogy a tagállamok szabályozzák az ügyelet és az ügyelethez kapcsolódó készenléti jellegű munkakörre vonatkozó pihenőidőket és munkaközi szüneteket. Különösen az ügyelet fogalmánál egy másik törvény - ezt a munka törvénykönyve lehetővé teszi - felhatalmazást ad, hogy az egészségügyben dolgozók számára a munkaidőt, a pihenőidőt külön szabályozhassa, különös tekintettel az ügyeletre és a rendelkezésre állásra vonatkozóan.
Szabályozza a törvényjavaslat a készenléti munkakörre vonatkozó előírásokat és foglalkoztatási jogviszonyokat; ugyanígy a nem készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottaknál a munkaidő nem haladhatja meg heti átlagban a 60 órát, míg az egészségügyi ügyelet esetén a 72 órát.
A törvényjavaslat módosítása foglalkozik a tartós külszolgálatban dolgozók ügyeleti idejének a munkaidőbe történő beszámításával is, ezért a munka törvénykönyvétől eltérően olyan speciális szabályok megalkotására van szükség, ami a külszolgálati munka területén jelentkezik, és erre lehetőséget kíván biztosítani, hogy ettől eltérően is szabályozhassa a törvény az ő esetükben az ügyelet és a pihenőidő fogalmát.
(20.00)
Az ügyelet különösen, és ezt a fogalmak között tisztázza, a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottakra vonatkozik, és mint ahogy már említettem, szabályozza a készenléti és a nem készenléti jellegű munkakörre vonatkozó előírásokat is.
Gyakorlatban egyre többször jelentkezik a probléma, hogy a munkáltatóknak olyan szakemberre van szükségük, akit munkaidőn belül nem tudnak pótolni, ezért a már az érdekegyeztetésen is kifogásolt lehetőséget a törvényjavaslat beemeli. Magyarul arról van szó, hogy azon munkavállalókkal egyedi szerződéseket köthessen a munkáltató az ügyelet időtartamára, akik nem az adott vállalkozás tagjai. Ez különösen az egészségügyben érdekes, és ott ennek a mértékét is meghatározza. Jelenleg munkaszerződés alapján 200 óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el, a javaslat lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződéstől eltérően 300 óra is egy évre, előre kötött szerződés alapján ettől eltérhető legyen.
Bizottságunk 10 igen és 8 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
