CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár még nincs vége a vitának, mert ismételt felszólalási igények is vannak, de azt gondolom, hogy néhány hozzászólás után érdemes egypár tanulságra visszatérni, nehogy véletlenül félreértések miatt esetleg túl hosszú ideig vitassuk, vagy olyan újabb kétperces sorozatba bonyolódjunk, ami nem a törvény lényegéhez visz vissza.
Szeretném megköszönni Vidorné Szabó Györgyinek, Béki Gabriellának, az ellenzéki képviselők közül pedig Ékes Józsefnek, hogy együttműködő, az új rendszert továbbépítő, együttgondoló mentalitással nyúltak hozzá a törvényjavaslathoz, de gondolom, nem kell, hogy megköszönjem azon képviselőtársaink hozzászólását, akik fantazmagóriákkal, feltételezésekkel terhelték a vitát. Bár Harrach Péter már nincs itt, de egy kétperces hozzászólásban nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy akiket visszarendelnek vizsgálatra, azokat ki fogják szorítani. A visszakérdezésre nyilván nehezen tudna válaszolni, hogy miért feltételezi ezt, honnan olvasta ki a törvény szövegéből azt, hogy egy visszarendeléskor nem a mostani állapotba kerül vissza valaki. Miért kell ezt feltételezni?
Eddig is volt visszarendelés, ez tehát nem egy új intézményrendszer, de eddig csak az egészségi állapotát nézték, 2009-től viszont a visszarendeléskor már komplett vizsgálat lesz, ahol azt is meg fogja nézni foglalkoztatási szakember meg szociális szakember, hogy hogyan biztosított számára az út vissza a munkaerőpiacra a különböző ellátásokhoz, vagy pedig marad-e abban a helyzetben, amiben most van. Senki nem akarja veszélyeztetni senkinek az ellátását. Kérem, hogy értsék már meg, akik mindenféle feltételezésekkel élnek, hogy pontosan az ellenkezőjéről van szó.
Azt kérem az erős fantáziájú ellenzéki képviselőtársaktól - Mátrai Mártától, Borsos Józseftől, László Tamástól -, hogy még egyszer nyugodtan olvassák el a törvényjavaslatot az indoklással együtt. Azért mondom, hogy nyugodtan, mert értem én az ellenzéki reflexet, amikor kapásból mindenre lövünk, amit a kormány előterjeszt, mert az garantáltan gonosz, garantáltan rosszat akar - mondja az ellenzék -, de értsék már meg, hogy nem erről van szó. Ha majd higgadtan elolvassák, akkor talán észre fogják venni, hogy egy szakmailag elég szélesen megalapozott, egyébiránt az érintett társadalmi szerveződésekkel, érdekegyeztetési fórumokkal hosszan megvitatott és általuk támogatott javaslatról van szó. Ezt Mátrai Mártának mondom, aki felvetette egy kérdéssorozatban, hogy ezekkel vajon megbeszéltük-e. Ha odafigyelt volna a vitaindító expozéra, akkor nem is tette volna fel ezt a kérdést, mert abban elmondtam, hogy igen.
Annyit még tényként muszáj leszögeznem, a körülmények mégiscsak úgy néznek ki, hogy Magyarországon az elmúlt öt esztendőben nőtt a foglalkoztatás, 65 és fél ezer emberrel több dolgozik Magyarországon, mint dolgozott 2002-ben, amikor ez a kormánykoalíció a kormányrúdhoz lépett.
Tényként szeretném azt is leszögezni, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása az elmúlt öt esztendőben nőtt és nem csökkent, mint ahogy Harrach Péter feltételezésében ez megnyilvánult. Harrach Péternek pontosan tudnia kellene, hogy az ő minisztersége idején a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása alig haladta meg a 30 milliárd forintot, most pedig 60 milliárd körül jár. Ez azért mégis inkább duplázódás, mintsem hogy csökkenés lenne. Nem kell olyat feltételezni, amit a tények abszolút nem támasztanak alá, sőt kifejezetten az ellentétjét. Ezek mégiscsak tények.
Persze, igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy az egész rokkantnyugdíjrendszer igen bonyolult szituáció Magyarországon, és azoknak is igazuk van, akik történelmi szálakat próbálnak kihúzni ebből az összegombolyított cérnából, ahogy Vidorné Szabó Györgyi említette, mert bizony számos oka van annak a helyzetnek, ami mára kialakult Magyarországon.
(15.50)
Éppen ezért azt szeretném kérni főleg ellenzéki képviselőtársaktól, hogy ne kérjék, hogy egyszerre a világ összes problémáját oldjuk meg, lehetőség szerint úgy, hogy holnapra és mindenkiét, mert ennek valószínűleg nem tudunk eleget tenni, de az a gyanúm, hogy önök se. Az a gyanúm, hogy nem lehetséges az ehhez kapcsolódó összes létező más problémát is egy lendülettel megoldani. Mi körülhatároltuk és pontosan összeraktuk, hogy kikkel kezdjük az új rendszer felépítését, és hogy ennek milyen feltételeit kell megteremteni.
Még egyszer elmondom: aki jelenleg a rokkantsági nyugdíjrendszerben benne van, azt nem érinti általános szabályként az új törvény, amely 2008. január 1-jén hatályba lép. Azért mondom, hogy általános szabályként, mert közülük azok fognak találkozni az új rendszerrel, akiket egyébként szokásos módon eddig is visszarendeltek szakértői vizsgálatra, minősítésre; ők találkozni fognak vele. Ha semmit nem változott az állapotuk az eddigiekhez képest és a többi szakember, szociális és foglalkoztatási szakember sem lát esélyt a rehabilitációra, akkor maradnak rokkantnyugdíjasok. Ha látnak lehetőséget a minősítés során a rehabilitációra, akkor pedig megnyitják a lehetőséget számára a munkaerőpiac felé a rehabilitációs járadékkal - ami, még egyszer mondom, a jelenlegi rokkantnyugdíj 120 százaléka, tehát nem kevesebb, hanem több -, és plusz rehabilitációs szolgáltatásokat kap az illető, ezzel megnyílik a lehetősége a munkaerőpiacra.
Ezért mondom, hogy mindazok a félelmek meg aggodalmak, amelyek itt különböző fantáziálás mentén elhangzottak, alaptalanok, mert maga a rendszer az új belépőkre és a visszarendeltek közül azokra vonatkozik, akiknek megváltozott az állapota pozitív irányba, és lehetőséggé válik a munkaerőpiacra való visszatérés.
Ehhez kapcsolódik tehát a minősítési rendszer átalakítása, amiben már nemcsak orvosi, hanem szociális és foglalkoztatási szakemberek is részt vesznek 2009-től a visszarendelteknél, az új belépőknél 2008-tól. Megváltozik abból a szempontból is, hogy nem egyszemélyes minősítő lesz, hanem szakértői testület, ez a korrupció veszélyét szűkíti jellemző módon, és ehhez kapcsolódik a másik oldalon egy komplex rehabilitációs szolgáltatás, ami áll foglalkoztatási, orvosi, szociális, mentális rehabilitációból.
Persze önök is mondják, hogy megvannak-e a feltételek a minősítésben, megvannak-e a feltételek a szolgáltatásban; ezeket folyamatosan és fokozatosan kell felépíteni. Így van, ahogy Béki Gabriella képviselő asszony is mondta, hogy folyamatosan épül fel a rendszer azért, hogy meg lehessen teremteni a szakemberoldalát mind a minősítésben, mind pedig a szolgáltatásban, és meg lehessen teremteni a munkaerőpiacon azokat a szituációkat, hogy fogadni képes legyen a munkaerőpiac azokat az embereket, akik rehabilitálhatók és rehabilitáltakká váltak. Igen, erről van szó, fokozatos épülésről. Nagyjából 2011-ben áll be ez az új rendszer.
Néhány ellenzéki képviselő hozzászólása alapján elgondolkodtam azon, hogy vajon mit mond - azt mondja-e, hogy változtassunk vagy azt, hogy minden maradjon így, ahogy van -, mert olyan vehemenciával rohant neki a törvénynek, amiből úgy tűnt számomra, hogy neki így jó, ahogy van.
Azt gondolom, inkább azon ellenzéki képviselőknek és kormánypárti képviselőknek adnék igazat, akik azt mondják, hogy ez így nem jól van, ez így rosszul van, és ha abban egyetértünk, hogy ebből a mai rendszerből a korrupciót, a visszaélést ki kell szorítani, mert a tisztességesektől veszi el a forrást, akkor azért az egy kiindulási alap lehet, hogy legalább ennyit változtatni kell a rendszeren. Úgyhogy a vehemenciájukból nem érdemes ennyi tűzerőt mindenre fordítani, ha lehet, legalább ezeken a pontokon, azt javaslom, kicsit fogják vissza magukat.
Azt gondolom, hogy nem jó a mai rendszer, nem jó, mert passzív ellátást biztosít az aktív visszatéréshez képest; nem jó, mert azok számára is kinyitja a kaput, akiknek egyébként nem kell, hogy ebbe az irányba menjenek. Egyszerűen szólva a visszaélés lehetőségét fenntartja, úgyhogy azt gondolom, ezen mindenképpen változtatni kell. Nyilván még a záróvitában vissza fogok térni egypár dologra.
Azt szeretném mondani utoljára, hogy hol vannak a munkahelyek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vannak, egyrészt a védett piacokkal megteremtettük, ez egy új intézmény. Az eredeti munkahelynél szeretnénk a rehabilitációt megoldani, ezt többen említették. Támogatni kívánjuk a munkahelyek létrehozását, és persze mindenféle eszközzel, a jelenlegi eszközzel is támogatni fogjuk a rehabilitációs munkahelyek bővülését.
Köszönöm szépen a figyelmet.
