CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ha a képviselő úr magára vette a kritikáimat, akkor köszönöm szépen, hogy magára vette, mert valóban önre gondoltam, amikor ezeket a kritikákat megfogalmaztam, és bármily furcsa, nem gondoltam azon ellenzéki képviselőtársaira, akik építő és együttműködő hozzászólásokat tettek. Nem mondható, hogy Bernáth Ildikóval mi állandó békében lennénk, merthogy folyamatosan, a lehető legtöbb kérdésben vitatkozunk, tegnap este is meglehetősen heves vitában voltunk, de azt kell hogy mondjam, a mai hozzászólása ebben a témában nagyon együttműködő, nagyon építő, nagyon együttgondolkodó jellegű volt, és köszönöm szépen neki, hogy észrevette, hogy itt valami történt ezzel a törvényjavaslattal. Úgyhogy én azokkal szívesen működök együtt, akik valóban együttgondolkodnak, de azokkal tényleg nehéz együttműködni, akik csak összevissza lövöldöznek és feltételezésekkel élnek.
Képviselő úr, számoljon utána! A bruttó 120 százalék nettóban is több mint a jelenlegi rokkantnyugdíja az illetőnek; nem 20 százalékkal, ez kétségtelen, de nettóban is több.
Ami a korrupciómentes eljárásokat illeti, ha itt nem szabályozzuk a minősítés kérdését, hogy ez egy több szempontú, több részvevős szakértői testülettel történjék, akkor hol kéne szabályozni? Hiszen erről szól a dolog, hogy más a minősítés, más a szolgáltatás, nem csak egyszerűen egy passzív ellátásról van szó. Persze, hogy minden egyes eljárásban meg kell teremteni a korrupciómentesség összes létező biztosítékát, garanciáját.
Befejezésül: azt mondja, hogy egy házat az alapoktól szoktak építeni. Erről szól a történet, hogy elölről elkezdjük átépíteni az egész rokkantsági ellátást, erről szól a törvény. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha ezt nem így tudta kiolvasni, akkor kérem, még egyszer olvassa el.