CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselő Asszony! Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy mivel magam is képviselő vagyok, nem néhány perce, hanem negyedik ciklusomat töltöm a parlamentben, megtanulhattuk mind a ketten, azt gondolom, hogy itt egyenjogú helyzet van, függetlenül attól, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki, melyik oldalán ül a patkónak, itt ül-e az első sorban vagy a nyolcadikban, teljesen mindegy, mindenkinek joga van elmondani a véleményét, kritizálni és minősíteni.
Ha ön megtette, akkor ezt a jogomat ne vitassa el, hogy nekem lehet más véleményem, és lehet ugyanúgy ellenvéleményem az ön állításaival szemben, mint ahogy önnek is van olyan véleménye, ami egyébként teljesen nem megalapozható tényekkel, adatokkal. Ha önnek jogában áll itt rémiszteni embereket a tekintetben, hogy ők majd elvesztik a járandóságukat, akkor nekem jogom van meglehetős keményen visszautasítani ezt, mert nincs erről szó, mert nincs ilyen törvényjavaslat, nincs ilyen kormányzati szándék.
Ön ne rémisztgessen nyolcszázezer embert azzal, hogy elvesztik a járandóságukat, amikor ilyet a kormány nem terjesztett elő.
Gondolom, hogy ezt nekem legalább úgy jogom van elmondani, mint ahogy önnek jogában áll persze elmondani, de ne gondolja, hogy nekem ezt válasz nélkül kellene hagynom, akár mint államtitkárnak, akár mint kormánypárti képviselőnek, akár mint teljesen mindegy, milyen párti képviselőnek. Ön hamis feltételezésekkel élt, amit én kénytelen voltam lereagálni a tekintetben, hogy jelezzem a nézőknek, hallgatóknak, más képviselőknek, az utókornak, hogy az ön feltételezései hamisak.