CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A tőlem megszokott időtartamot most nem fogom kihasználni, tekintettel arra, hogy a vitában volt mód többször is elmondani a véleményemet és a kormány álláspontját kifejteni. De viszont van még néhány kérdés, amire a vita közben nem született válasz, nem született reagálás, és azt gondolom, hogy éppen a további együttműködés érdekében célszerű erre reagálni.
(16.20)
Az előző hozzászólásom végén jeleztem, de már csak elkapkodva, hogy hol lesznek a munkahelyek, mert azt hiszem, ez a fő kérdés végül is, hogy hol lesznek a munkahelyek. Egy többelemű intézkedéssor eredményeként lehet majd a bővüléssel számolni. Az első ilyen, hogy ebben az esztendőben átalakítottuk a munkahelybővítés, - fenntartás egész támogatási rendszerét. Ez a támogatási rendszer teljes mértékben rendelkezésre áll ahhoz, hogy a munkáltatók támogatása biztosított legyen az ilyen típusú munkahelyek létrehozásához is. Rendelkezésre áll a rehabilitációs alaprész, amiről Bernáth Ildikó is kérdezett, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy létrejöjjenek, működjenek ilyen rehabilitációs jellegű munkahelyek.
A legfontosabb két, valódi paradigmaváltás azonban az, hogy mi elsősorban arra szeretnénk koncentrálni, hogy akinek megrendült a munkavégző képessége, az a rehabilitáció útján a volt munkahelyén, ha nem is ugyanabban a munkakörben, találjon új lehetőséget. Czomba Sándorral vitatkozva, itt nem az a helyzet, hogy egy ember úgy általában elvesztette a munkavégző képességét, valamilyen százalékos mértékben, hanem éppen az a minőségi váltás most már majd a minősítési rendszerben, hogy azt vizsgálja a minősítési rendszer, hogy mi az, ami megmaradt. Mert abban 100 százalékot tud teljesíteni. Nem igaz, hogy ha valaki 67 százalékos egészségkárosodást szenvedett, akkor az 67 százalékkal kevesebb teljesítményre képes. Persze lehet, hogy a korábbi munkakörében igen, de egy másik munkakörben, amihez esetleg átképzéssel hozzásegítettük, vagy rehabilitációs szolgáltatásokkal, 100 százalékot tud teljesíteni, mert az a munkavégző képessége megmaradt, amivel azt a munkakört be tudja tölteni. Ez a dolog lényege. Azt gondolom, hogy ebben jelenthet a fokozatosan felépülő új rendszer mást, hogy nem elhozza, és egy szegregált munkahelyre viszi az illetőt, hanem, ha külön ilyen rehabilitációs munkahely kell, az is átmeneti, mert onnan vezessen vissza az út a munkaerőpiacra, és lehetőség szerint ahhoz a munkahelyhez, ahol az illető dolgozott.
A másik ez a bizonyos védett piac. Itt is paradigmaváltást szeretnénk, nem a célszervezeti szegregált megoldások felé menni, amikor másoktól elkülönülten, néha alibifoglalkoztatással történik a foglalkoztatás, hanem integráltan, és ha lehet, védett piacokat teremtve, nem feltétlenül védett munkahelyet, hanem piacokat kinyitva azoknak a munkáltatóknak és ezzel a munkavállalóknak is, akik ma nem jutnak lehetőséghez. Itt lehetne példákat mondani, ilyen mondjuk, a hulladékfeldolgozás, az elektronikushulladék-feldolgozás, ami tipikusan olyan terület, ami védett piacként rendelkezésre állhat. Az új, korszerű, környezettudatos gazdaságban ez folyamatosan munkahelybővítő terep lehet.
Azt kell hogy mondjam, hogy abban a helyzetben, amikor Magyarországon a vállalatok 10 százaléka szakemberhiánnyal küzd, akkor azzal, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál 400 ember áll majd rendelkezésre, aki kifejezetten a komplex szolgáltatással, rehabilitációs szolgáltatással lesz megbízva, ez a 400 ember képes lesz odafigyelni finom részletekre is, képes lesz összeilleszteni azokat a szakemberigényeket, amely a munkáltatónál megjelenik, és azt az átképzési lehetőséget, amely a rehabilitáltnál fennáll. Ezeket a finomillesztéseket kell elvégezni ahhoz, hogy egyszerre tudjuk a szakemberhiány problémáját is megoldani, másfelől pedig a rehabilitációban érintett számára munkahelyet teremteni. De ez egy lépésről lépésre dolog, kétségtelen, hogy nem megy egyik napról a másikra. Ezért is van az, hogy a rendszert folyamatosan építjük fel, folyamatosan bővítjük a minősítést, a komplex szolgáltatást és így a munkahelyeket is.
Több felszólalás érintette ezt a bizonyos 60 milliárd forintot, ez hogyan függ össze más forrásokkal, és ez összecseng-e vagy sem a másik 60 milliárddal. Ez a 60 milliárd kifejezetten csak európai uniós forrásból és kifejezetten csak a rehabilitációs rendszer átalakításának fejlesztésére szolgál, egyfelől a minősítő rendszer, másfelől pedig a komplex szolgáltatási rendszer kialakítására, kiépítésére. Tehát hangsúlyozom, csak a rehabilitációt, annak is a fejlesztési igényét szolgálja ki ez a 60 milliárd a minősítési és a szolgáltatási oldalon. Természetesen ez nem érinti negatív értelemben a rehabilitációs alaprészét a Munkaerő-piaci Alapnak, az továbbra is pluszban rendelkezésre áll.
Most az egész rendszer nem érinti a munkáltatók által befizetendő rehabilitációs járulék kérdését, de erre vissza akarunk térni az adó- és járulékcsomagban, mert való igaz, azt hiszem, Czomba Sándor vagy mások említették, hogy a 152 ezer forint, amit be kell fizetni, nem igazán érdekeltség a munkáltatói oldalon. Ugyanakkor nem akarunk pluszban foglalkoztatást terhelő járuléknövekedést előidézni a munkáltatói oldalon, tehát meg kell keresni ennek egy másik, jobb megoldását.
Az akadálymentesítésre pedig: a fogyatékos személyek jogairól szóló törvénynél elmondott 60 milliárd kifejezetten az akadálymentesítésre szolgál, nem keverendő össze ezzel a 60 milliárddal, véletlen egybeesés, hogy a szám nagyságrendileg ugyanaz. Ha a konkrét számokat néznénk a tizedes pontokig, akkor nem kereken 60-60-ról van szó mind a két esetben, egyébiránt más és más operatív programokban van.
Bernáth Ildikó mint tényt említette, hogy hosszú idő lesz, amíg kialakul ez az új rendszer. Való igaz, folyamatosan épül ki, 2011-re áll be teljes egészében, de azt gondolom, hogy éppen a visszarendelések lehetséges, akár ötéves időtartamáig is ez igazából 2014-ben válik abszolút teljessé, amikor már mindenki találkozott az új szisztémával.
Iván professzor urat szeretném megnyugtatni a tekintetben, hogy a minősítések nagyságrendjét ki fogja elvégezni, és ilyen nagyságrendben hogyan lehet elvégezni, nincs jelentős nagyságrendi változás. Évente, most kerek számokat mondok megint, körülbelül 40 ezer új belépő van a rendszerbe, ez mindig is így volt, most is így lesz. Sőt, inkább csökkenő a tendencia, ez nem nagyon fog változni. A visszarendelések gyakoriságát nem fogjuk változtatni, nincs ilyen javaslat. Akiket addig is visszarendeltek, azokat valamilyen időtávban most is vissza fogják rendelni. Erre nincs semmilyen előírás ebben a törvényjavaslatban, hogy ezt most rövidebb idő alatt vagy sűrűbben kellene elvégezni. Tehát ez a típusú vizsgálatszám sem változik. Ezért összességében azt tudom mondani, hogy a vizsgálatszámokat nem növeli a törvényjavaslat egy darabbal sem. Nem kell aggódni amiatt, hogy ki fogja ezeket elvégezni. El fogják végezni, csak most már nem egyedül orvosi, hanem foglalkoztatási, szociális szempontból egyaránt.
Heintz Tamás fölvetette, hogy a munkavégzésből származó bérbevétel és a járadék együtt pontosításra szorul. Gondolom, érdemes erről még majd a részletes vitában valóban beszélni, pontosan azért, hogy a munkaerőpiacra visszavezető érdekeltséget teremtsünk, és ne ellenérdekeltséget teremtsünk. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az a fajta megoldás, amit, gondolom, csak példaként említett, hogy mondjuk, a minimálbér kétszeresénél meghúzni a határt, azért problémás, mert ez lényegében egy nyugdíjszerű ellátás. Alapelv, hogy a nyugdíj járulékfizetéssel megszerzett jog. Itt is egy ilyen típusú dologról van szó, mondjuk, leegyszerűsítve, hogy kedvezményes nyugdíjrendszerről van szó. Ezért elvenni a viszonyítási pontot az illető korábbi bérétől, meglehetősen keverék rendszert hozna, és nagyon támadható is lenne. Érdemes valami más logikában továbbgondolkodni akkor, ha ebben érdemesnek tartjuk az együttműködést.
A vitában még felvetődött, és talán ez az utolsó konkrétum, amire visszatérnék a sok feltételezés okán, hogy ki akarunk-e itt valakit szorítani a rendszerből, vagy sem. Újólag és sokadszor elmondom, nem akarunk kiszorítani senki olyat, aki a jelenlegi szabályok alapján, annak betartásával van a rendszerben.
(16.30)
De mindenkit szeretnénk kiszorítani, aki korrupcióval, visszaéléssel vásárolta meg ezt a szolgáltatást, és egyébként emellett feketemunkát végez - merthogy nagyon sok ilyen is van. Nem tudjuk pontosan belőni, mert a feketefoglalkoztatást pontosan megbecsülni vagy pontosan leírni nem lehet, ez a sajátja. De lehet olyan szabályrendszert és eljárásmódot alkalmazni, ami ezt a lehetőséget kizárja vagy legalábbis a minimálisra szorítja vissza. Mert ha őket ki tudjuk szorítani a rendszerből, akkor a meglévő, bent lévő forrás azokra használható föl, akik benne vannak.
Ezért van az - ismert, nyilvános kormányhatározatban is benne van -, hogy gondolkodunk tovább, hogy ez egy zárt kassza legyen, és az expozéban én erre utaltam is, hogy nem kizárt, hogy egy önálló biztosítási ágig elmenjünk, ahol egy zárt kasszában pontosan követhetők a pénzügyi folyamatok, és akkor ott már nem lehet így a zavarosban halászni, mint ahogy egyébként ebben lehetett.
Hogy milyen okból, és hogy ezt így kellett-e vagy nem így kellett volna, szerintem nem érdemes vitatnunk, túl vagyunk rajta, és nem is hiszem, hogy kormányokhoz köthető a dolog. Így alakult ez Magyarországon, de szerintem a tendenciát meg kell fordítani, és úgy tűnik számomra, hogy jó néhány ellenzéki képviselő és a kormánypárti képviselők is egyetértettek.
Köszönöm szépen az aktivitásukat az általános vitában, és remélem, hogy a részletes vitában tudunk olyan együttműködéseket kialakítani, hogy a törvény valóban használható és valódi, közösen akart új paradigma irányába jelentős elmozdulás legyen.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
