DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak mint független képviselő, hanem úgy is, mint a parlament sport- és turisztikai bizottságának sportalbizottsági elnöke kívánok hozzászólni ehhez a vitához. És nem tudom kihagyni, hogy ne köszöntsem külön én is azokat a barátainkat, akik a magyar sportvezetés elitjét adják, és első számú képviselőiként itt vannak ezen a vitán - ahogy körülnézek, körülbelül ugyanolyan számban, mint az országgyűlési képviselők, ez mutatja súlyát, ahogyan ti kezelitek ezt a napirendet.
Tisztelt Ház! Talán túl patetikusan hangzik, de úgy gondolom, igaz, hogy a sport az egyik legszemélyesebb közügyünk. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy éppen olyan, mint a vallás, összefog és elválaszt bennünket, és része a mindennapjainknak. Ahogyan soha nincs béke az olajfák alatt, ugyanúgy soha nincs béke a sport világában sem, és ez egyáltalán nem baj. A látszólagos békét mindig a siker reménye tartja fönn, az hozza létre, és a sikert mindig remélik a sportban dolgozók, a sportban tevékenykedők, a sportolók. Az első kudarc után azonban felszáll a jótékony, mindent letakaró köd, és a világos látás felszínre hozza az ellenérdekeket, az ellentéteket. Amit csak remélni tudok, hogy ez a sportstratégia kapcsán minél később következik be, vagy talán soha. Példaképpen talán a legutóbbi labdarúgó Eb-pályázatot tudnám felhozni, hogy az összefogás, majd az ellentétek hogyan jelentek meg egyszerre és ugyanúgy egy témában.
A sportstratégiának számos érdeme van. Legfőbb érdemeinek tartom a következőket. Erős szakmai kvalitásokat mutat, mondhatnám azt is, hogy példaértékű volt az előkészítő apparátus munkája, ezt többen is említették. Mindenképpen ez a sportstratégia javíthatja a kiszámíthatóság érzését és az elszámoltathatóságnak az esélyét. Hogy így lesz-e, azt a jövő évi költségvetés tárgyalásakor már tapasztalni fogjuk, hiszen már a költségvetés tárgyalása előtt el kell készíteni a cselekvési programot, és ott fog majd ütközni igazán az elképzelés és a gyakorlat. És ezt kétévente meg kell majd ismételni, kétévente számot kell vetni, hogy sikerült-e megvalósítani, és hogy mit sikerült megvalósítani.
A támogatás összegével azonos súlya van és lesz mindenkor a sportban az ütemezésnek, hogy mikor kerül oda a támogatás szövetségekhez, egyesületekhez, mindenkihez, akinek arra szüksége van. Ha valahol kell az időben adott támogatás, akkor a sport ilyen. Egy később adott támogatásnak a hatásfoka töredékét éri el.
Pártpolitikai konszenzus veszi körül ezt a sportstratégiát. Kérdés, mennyire stabil és mennyi ideig tart majd ez a konszenzus. A területi sportigazgatás korszerűsítésére törekszik ez az előterjesztés - pozitívumai között sorolom föl -, nagyszerű célokat tűz ki. Ilyenek például - most nem azokat mondanám egyébként, amelyekkel teljes mértékben egyetértek, hanem amelyek egy kicsit illúziónak tűnnek, amelyek álomszerűnek tűnnek, és talán hiteltelenné is teszik esetenként -, két példát mondanék: a sport legyen mindenki szenvedélye. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni. A másik: a sport járuljon hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez - legfeljebb javításához, esélyegyenlőség sem lesz soha. A legfontosabb célkitűzés szerint: váljunk sportnemzetből sportoló nemzetté. Ez sokkal inkább tudati kérdés, mint szervezési vagy gazdasági kérdés; a sportot körülvevő társadalmi fejlődésnek a függvénye, megélhetési kérdés, szabadidő kérdése, életmódbeli kérdés.
A legfontosabb megállapításai, amire építeni lehet és kell is - és 13 évre szól, nem egy-két évre -, amire vissza lehet majd hivatkoznunk és kell is hivatkoznunk, talán a következők lehetnek. Kimondja a sport üzleti funkcióját, szerepét. Kimondja a sportgazdaság erősödésének szükségességét, célként fogalmazza meg, és azt is, amit már többen említettek, hogy a sportágazat nettó költségvetési befizető. A 2008. évi költségvetés készítésekor szerintem ebben a Házban többször fogjuk idézni még ezt a mondatot.
Kevés a sportot ösztönző kedvezmény, szembesít bennünket ezzel - mint ahogyan Szalay képviselőtársam is és többen említették -, beleértve az adókedvezményeket is. A klasszikus WHO-adattal szembesít bennünket, amely szerint egy dollárnak a sportba való befektetése 3,5 dollár megtakarítást jelent az egészségügynek. Ezzel a számmal például nem találkoztunk az egészségügyi reform vitája kapcsán, pedig többször lehetett volna idézni.
A példaképprogramot nagyon fontosnak tartom, a példaképül állítható sportolói elit fiatalkorban elkezdett felkészítése, képzése, menedzselése nagyon fontos e vonatkozásban.
(10.50)
Nem mindegy, nem elég az eredmény; azt olyan sportolóra kell építeni, aki azt el is tudja adni, aki vonzóvá tudja tenni. Érdemes erre odafigyelni.
Megfogalmazza ez az előterjesztés, hogy a nemzetközi versenyképesség fenntartása kapcsán a korábbinál hatékonyabb forrásbevonásra van szükség. No meg azt mondanám, hogy több és nagyobb mértékű támogatásra, és nemcsak a „mennyit?” kérdés, hanem a „mikor?” kérdés, amire utaltam, az is nagyon fontos lehet.
Fontos a sportolási lehetőségek földrajzi, anyagi és szociális egyenlőtlenségeinek a kiküszöbölése, vagy talán inkább azt mondanám, hogy csökkentése, mert a kiküszöbölés itt sem valósítható meg. Ez a magyar sport legnagyobb tartaléka, tornaterem, uszoda, sportlétesítmények, építési program és hasznosíthatósági program, hogy hozzáférjenek, használni tudják. Ezt a hátrányos helyzetű térségek kitörése legfontosabb lehetőségének tartom.
A sportágak támogatási kategorizálásának szükségessége régi vágy. Ez kell hogy legyen a támogatás alapja; rugalmas és mobil kell hogy legyen.
És végül, nem a bántás szándékával, hanem valóban a javaslattétel és a jobbítás szándékával mondom, hogy mi az, amit másként kellene fogalmazni, vagy tovább lehetne lépni. Az önkormányzatok szerepét és feladatait olvasva van némi hiányérzetem, hiszen az önkormányzatok a magyar sport első számú fenntartói és szponzorai, ahogy ezt Tóth képviselőtársam is mondta. Ma egyszerre a legbiztosabb és a legbizonytalanabb elemei is a magyar sportnak.
A sportsajtó szerepe az érték megtartásában, létrehozásában kulcskérdés: az állami költségvetés segítsége nélkül nem megy, bátrabb elhatározás kellene a sportsajtó vonatkozásában is.
Erős a stratégia kistérségi gondolkodása, de bizonytalan és gyenge a regionális gondolkodás része. Egyértelművé lehetne tenni a turizmusnak a sportra és a sportnak a turizmusra gyakorolt hatását. A létesítmény- és feltételrendszerben csak országhatáron belül gondolkodik a stratégia. Bátrabban kellene és lehetne a nemzetközi összefogásban és kapcsolatokban rejlő létesítményfejlesztési programokban gondolkodni. Egy uniós ország esetében ezt természetesebbnek tartanám.
Erősen bázisszemléletű az előterjesztés, a stratégia, nem tesz kísérletet a nullbázisú tervezés felvállalására. Ami ennél is fontosabb, nem megoldott az állami források sportágankénti teljes körű figyelemmel kísérése. Több forrásból kapott támogatásoknak nincs közös kimutatása, nehéz a sportágakat így összehasonlítani, és ez tulajdonképpen igazságtalanná is válhat.
Végül még két kérdés: a dopping kizárása, a nulla tolerancia és a szankcionálás céljai rendben vannak. Hiányzik azonban az előterjesztésből, hogy mit adunk helyette, tudjuk-e pótolni. A nemzetközi versenyben lemaradunk, ha helyette a sportolóknak és a sportágaknak nem tudunk ajánlani valami mást.
És végül a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos kérdések. Érdemben foglalkozik ezzel az előterjesztés, a stratégia érdemben foglalkozik vele. A nemzetközi versenyrendszereknél azonban csak a paralimpiára fokuszál. Ki kellene ezt bővíteni egy gyűjtőszóra, a speciális világjátékokra, amibe a paralimpia, a siketlimpia, a global games, a speciális olimpia és a szervátültetettek világjátéka is beletartozhat.
Tisztelt Ház! Számos konkrét módosító javaslatom is lesz majd, amit a részletes vitában kívánok elmondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
