ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Örülök annak, hogy tényleg ötpárti egyezség folyamán fog egy sportkoncepció, stratégia kialakulni. Én is üdvözlöm a sport képviselőit, de különösen szeretném kiemelni a speciális sport képviselőit a Házban. Szeretném az Egyesült Nemzetek Szervezete által hozott egyezmény egy részét felolvasni. A 30. cikk tulajdonképpen foglalkozik a fogyatékossággal élő személyek jogaival. A b) pontjában az szerepel - tulajdonképpen ezt minden nemzet ratifikálta, aláírta a maga részéről -, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fogyatékosság típusához igazodó speciális rekreációs és sporttevékenységek szervezésének, fejlesztésének és az ebben való részvétel lehetőségét, valamint a velük kapcsolatos képzést, edzést és a szükséges forrásokat, másokkal egyenlő feltételek mellett.
Ezt mondom azért is, mert a törvény tényleg nagyon jó, de kissé hiányos. Szeretném, ha a miniszter asszony és a képviselőtársaim is támogatnák, hiszen magából a törvényből tulajdonképpen hiányzik a speciális világjátékokon való részvétel. Szerepel ebben a paralimpián való részvétel, de sem a siketlimpia, sem pedig egyéb más szervátültetettek vagy más típusú speciális sportra tulajdonképpen nem tér ki.
Én itt szeretnék egy-két dolgot ezzel kapcsolatban elmondani és alátámasztani. Csak egy nagyon jó példa: a tavalyi évben az ajkai Molnár Gábor Szakiskola tanulói az Európa-bajnokságról hét érmet hoztak el. De ha veszem a transzplantáltakat, csak az elmúlt hat év folyamán a világ- és Európa-bajnokságokról közel 400 érmet hoztak el, és ebből legkevesebb 130 aranyérmet. Tavalyelőtt Kanadában vettek részt a világbajnokságon, ahol 45 éremből 26 aranyérem volt, és ráadásul a 70 ország közül tulajdonképpen a legeredményesebb volt Magyarország, megelőzve Kínát, Ausztráliát, Kanadát, Angliát, Franciaországot. Pontosan ebből adódóan nem tartom helyesnek, ha a speciális sportágak közül csak egy sportágat emelünk be, hanem valóban minden sportág számára biztosítjuk azt a lehetőséget, hogy a világversenyekre felkészülve, azon részt véve eredményesen tudják Magyarországot képviselni.
Ebben az évben lesz a következő világversenyük, amely tulajdonképpen Thaiföldön lesz. Jelen pillanatban pontosan anyagi okok miatt lehet, hogy azt a 45 fős csapatot le kell szűkíteni 35 főre, annak ellenére, hogy az előző világbajnokságon tényleg a legeredményesebbek közé tartoztak. Csak egy példát szeretnék elmondani erre, ami döbbenet, egy egészséges ember számára felfoghatatlan. Két veseátültetés között, az egyik vesét tizen-egynéhány évvel ezelőtt ültették be, amely felmondta a szolgálatot, egy sümegi hölgyről van szó: az elmúlt hat év folyamán négyszeres világbajnok és négyszeres Európa-bajnok tudott lenni. A múlt héten kapta meg az újabb vesét, de ugye tudni kell, hogy emellett folyamatosan megy a dialízis, és emellett sportol. Múlt héten kapott egy újabb vesét, bízva abban, hogy a szervezet befogadja. Lehet, hogy az idei világjátékokon részt vesz - erős a szervezete a vesén kívül, nagyon erős a szervezete, hiszen eredményesen sportolt, és tette a dolgát -, bízva abban, hogy ha a megfelelő támogatást megkapják, akkor az idei világjátékokon is olyan állapotba tud kerülni, hogy adott esetben újra világbajnok lehet, olyan kondícióba tudja magát hozni, hogy részt tud venni.
Ezt azért is mondom, mert tényleg maga a törvény minden részletre kiterjed, de a fogyatékkal élőkkel kevésbé foglalkozik. Ha az ENSZ egyezményének 30. cikkét veszem alapul, akkor Magyarországnak is tulajdonképpen törekednie kell arra. Ha fogyatékossággal élnek is, a transzplantációval, az átültetéssel tulajdonképpen a haláltól menekülnek meg. Nem a társadalom terhére vannak, hanem sportolnak, és nem azzal törődnek, hogy az állapotuk romlik, és további betegségfajtákat szednek össze, tehát nem terhelik pluszban annyira az egészségügy költségvetését, hanem sportolnak, megpróbálnak normális életet élni az egészséges emberekhez viszonyítva, és mellette olyan teljesítményeket hoznak ki saját magukból, ami a világon is számottevő eredményekre tud rámutatni.
Én az időmhöz képest nagyon sok időt töltök a transzplantáltak között, és látom azt az emberi küszködést, állapotot és azt a hihetetlen sportszeretetet és akaratot, amit át tudnak vinni a saját családjukon belül másokra is, és talán pontosan ebből a szempontból nemcsak a paralimpiát kellene kiemelten kezelni, hanem a speciális világjátékokra való felkészülést is.
Ennek a másik vetülete az, hogy a transzplantáltak esetében valóban nemzetközi megmérettetés van, állandó jelleggel a kvalifikációs versenyeken részt kell venniük, hisz úgy tudják kiállítani azt a 40-45 fős csapatot, amely a világjátékokon részt vehet más sportággal ellentétben. Tehát országos bajnokságok vannak, nemzetközi, Európa-bajnokságok vannak, és annak alapján a legjobb eredményt elérők tudnak kijutni a világjátékokra.
Én azért is kérem - és maximálisan támogatom - a miniszter asszonyt, hisz ha ebben sikerül ötpárti módosítást benyújtani, szeretnénk, ha a paralimpia mellé mindenképpen bekerülnének a speciális világjátékok is, a támogatás szempontjából is. Akkor nem lenne kétséges tulajdonképpen az ilyen speciális világversenyeken való részvétel biztosítása azon sportegyesületek számára, amelyek éves szinten kegyetlen keményen dolgoznak azért, hogy egyrészt az egészségi állapotuk fenn tudjon maradni, és mellette nemzetközi világversenyeken is dicsőséget hozzanak Magyarország számára. Azt hiszem, nem mindegy, hogy egy világversenyen, mondjuk, 26-szor szól a magyar himnusz 70 ország közül.
(11.30)
Azt hiszem, az felemelő érzés egyrészt azon személy számára, akinek az élete azzal vált jobbá, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy úgy menekült meg a haláltól, hogy szervátültetésen vett részt, és képes mégis olyan teljesítményre, amire a világ is felfigyel; talán itthon is jobban fel kellene figyelni.
Nagyon sok sportágban milliókat, tízmilliókat, százmilliókat tapsolnak el. Nem akarok más sportágakat kritizálni, de úgy érzem, hogy a speciális sportot űző emberek számára ugyanazokat a feltételeket biztosítani kell ahhoz, hogy valóban az állapotuk is jobbá tudjon válni. Itt lehetne a lovassporttól elkezdve hihetetlen sok más sportot beemelni, ahol tényleg elsődleges a sportra való nevelés, a fiatalok esetében az egészség megőrzése, az állapot megőrzése, és lehetőleg annak az állapotnak a romlása ne következzen be úgy, hogy adott esetben az egészségügy számára további hihetetlen mértékű kiadást eredményez. Inkább így kellene támogatni az ilyen speciális sportokat űző embereket, mint adott esetben az állapotuk rosszabbodásából adódó egyéb más kiadásokat. Úgy érzem, hogy ezzel megelőznénk tulajdonképpen azt, hogy súlyosbodjon az állapotuk vagy adott esetben romoljon.
Nem véletlen említettem a Molnár Gábor speciális iskolát is, hisz ha azok a gyerekek is sportolnak, akkor az életük, nívójuk, a lelkiviláguk, a hitük tulajdonképpen a többi embertársaikhoz képest megváltozik, és talán őket is sokkal könnyebben fogadja be a társadalom és az azonos korú fiatalok is, ha eredményesen tudnak sportolni és képviselni Magyarországot egy-egy Európa-bajnokságon vagy világversenyen.
Köszönöm a figyelmüket, én ezt szerettem volna elmondani, és kérem a miniszter asszonyt, ha a módosítót benyújtjuk, akkor ezt kellőképpen legyen kedves kezelni, és tényleg fogadja be maga a törvény a speciális világjátékoknak a paralimpia mellé történő besorolását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
