MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legelőször hadd köszönjem meg mindazoknak a kollégáknak, szakembereknek és a minisztériumnak azt a munkát, amit a sportstratégia elkészítése során végeztek, és azokat az erőfeszítéseket, időt és energiát, amit ebbe beletettek. Sikerült egy átfogó, nagyon jól egymásra felépített stratégiát elkészíteni. S talán a mai vita hangulata és a hozzászólások tartalma is azt mutatja, hogy van egyfajta politikai konszenzus, közös akarat, hogy ezt a sportstratégiát ne csak megalkossuk és elfogadjuk, hanem hogy utána következetesen végre is hajtsuk.
A vitában elhangzott, hogy már 2002 után, a sporttörvény módosítása előtt érdemes lett volna egy ilyen sportstratégiát elkészíteni. Akik ezt megfogalmazzák, azoknak teljesen igazuk van, de abban az időben a sporttörvénynek számos olyan, a napi gyakorlatban megjelenő problémája volt, aminek következtében az akkori sportvezetés azt a döntést hozta, hogy először módosítsuk a sporttörvényt, hogy ezeket a problémákat a mindennapokban kiküszöböljük, semmint hogy előtte egy hosszú távú előkészítő munka után, egy stratégiát elfogadva csak azután kezdjünk a törvény módosításához. Mai fejjel is azt gondolom, hogy ez akkor helyes döntés volt, ettől függetlenül ennek a sportstratégiának az elkészítése természetesen lehetett volna ütemesebb is. Ez egészen biztos.
Azért is jó ez a sportstratégia, mert 2020-ig határozza meg, hogy mit kell tenni a magyar sportban. Ez azért jó, mert megjelöli a prioritásokat, a célokat, hogy mi felé kell elindulnunk, és ehhez egy elérési útvonalat is meghatároz, ezáltal kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a sport szereplői számára a következő időszakot, és mindenki jól tud alkalmazkodni, fel tud készülni az ebből a stratégiából fakadó feladatok ellátására.
Ha a stratégia célját szlogenszerűen kellene megfogalmazni, akkor azt lehetne mondani, hogy Magyarország sportnemzet, de jó volna, ha sportoló nemzet is lenne. Ehhez nagyon sok mindent kell megtenni, ehhez nagyon sokféle változtatás kell. Míg az első esetben pusztán a sportnagyhatalmi státusunk megőrzését kell segíteni, hogy a versenysportban és a fogyatékosok sportjában továbbra is ugyanilyen szép eredményeket érjünk el, hogy az egyesületek, a szakosztályok kiváló versenyzőket tudjanak nevelni, akik ezeket az eredményeket elérik, addig a sportoló nemzet státusának eléréséhez a társadalomban is kell egyfajta szemléletváltás.
Pár évvel ezelőtt készült egy felmérés, amely arról szólt, hogy vajon mi fontos az embereknek. Nagyon érdekes volt megtapasztalni ebben a felmérésben, hogy miközben azt mondták az emberek, az egészség nagyon fontos - ez szinte mindenkinél az első háromban szerepelt mint fontos érték -, aközben a sport nem volt benn az első tízben. Az emberek fejében érdekes módon nem kötődött össze az a nagyon egyértelmű kapcsolat, hogy ha az ember mozog, rendszeresen sportol, akkor azzal az egészségét is meg tudja őrizni, ezért a stratégiának és a végrehajtásnak nagyon fontos erénye, illetve feladata, hogy ezt a fajta tudati váltást a magyar társadalomban elősegítse.
Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen pusztán egy stratégia, egy kormány vagy egy politikai akarat nem tud változtatni, ehhez szükség van a magyar családok erőfeszítésére is. Ha én úgy nevelem a gyermekemet, hogy számára fontos legyen a sport, hogy a rendszeres mozgás a mindennapi élete része legyen, akkor majd ő is úgy fogja nevelni a saját gyerekét. Tehát nemcsak egy egyszeri pozitív hatást érünk el, hanem utána az természetszerű magatartásforma lesz minden magyar családban. Ez egy hosszú távú folyamat, de azt szokták mondani, hogy minden hosszú út az első kis lépéssel kezdődik.
Annak is örülök, hogy ez a sportstratégia elismeri az egyesületek fontosságát és szerepét. Én magam a Sportegyesületek Országos Szövetségének is az elnöke vagyok, és mint ernyőszervezet nagy örömmel fogadtuk, hogy a stratégia kimondja, mind a versenysportban, mind a szabadidősportban az egyesület alappillére a magyar sportnak, hiszen nem egy szövetségben történik a felkészülés a kiváló eredményekre és a versenyekre, hanem a szakosztályokban, egyesületi keretek között történik ez. És soha nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az a kisgyerek, aki ugyan edzésre jár minden héten, mondjuk, háromszor akár fociban, akár bármilyen más sportágban, de nincs meg az a tehetsége, amely alapján kiváló eredményeket tudna elérni, mégis eljár az edzésekre és úgy érzi, hogy ő egy egyesületi csapat tagja, nos ez hozzájárul ahhoz, hogy számára a sport rendszeres és fontos dolog legyen, közösségi érzést is ad neki, és az ő számára - ha az Isten nem áldotta meg olyan tehetséggel, hogy kiváló sportoló legyen - ez sokkal inkább a szabadidősport kategóriájába tartozik. Ezzel pusztán csak azt akarom mondani, talán evidencia mindenki számára, hogy egy egyesület a versenysportban komoly szereppel rendelkezik, de az talán kevésbé evidens - ezért szeretném minél többször hangsúlyozni -, hogy az egyesületek a szabadidősportban is nagyon sokat tesznek, és nagyon fontos feladatot látnak el.
Ezen túlmenően nagyon jó az is, hogy a stratégia tételesen foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek az egyesületek számára nagyon fontosak és életbevágóak. Ilyen a finanszírozás kérdése. Fontos megjegyezni, hogy a stratégia ugyan nagyon sokszor beszél a programalapú finanszírozásról, de igazából csak egy zárójeles megjegyzésként szeretném ehhez hozzátenni, hogy ma már, hála istennek, nagyon sok helyről tudnak az egyesületek is programalapon finanszírozáshoz jutni. Ami sokkal nagyobb nehézség és szűk keresztmetszet, az a működési típusú költségvetés, mert hiszen ott is dolgoznak emberek, van könyvelő, van titkárnő, vannak olyan emberek, akiknek effektíve bérjellegű és más jellegű kiadásaik vannak. Figyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló egyik oldaláról a másikra, nagyon fontos, hogy legyenek működési típusú költségtámogatások is, hiszen egy szponzortól nagyon nehéz azt elvárni, hogy ilyenre biztosítson forrást. Ettől függetlenül a stratégiában kellő egyensúllyal szerepel ez a kérdés.
A másik dolog a létesítményhelyzet. Magyarországon általában azt szokták mondani a létesítményekkel kapcsolatban, hogy nincsenek, vagy hogy rossz állapotban vannak. Ezen csak hosszú távú programmal lehet segíteni. Létesítmények nélkül nagyon nehéz elérni, hogy sportoló nemzetté váljunk, hiszen ha nincs hová elmenni, akkor a fiatalok nem tudnak sporttevékenységben részt venni.
A harmadik a sporttudomány, a sportegészségügy kérdése. Ez talán egy kicsit alulértékelt, amikor az egyesületekről beszélünk, pedig a sporttudomány vagy a sportegészségügy legújabb vívmányai nagymértékben tudják segíteni a sportolók felkészülését. És nagyon helyes az is, hogy a sportstratégia egyértelműen fogalmaz, és a dopping minden formájára határozottan azt mondja, hogy nem, és kimondja, hogy Magyarországnak nem kellenek azok az eredmények, amelyek csak doppingolással érhetők el. Viszont emellé rögtön odateszi azt is a stratégia, hogy a sportegészségügynek minden lehetséges eszközt mozgósítani kell ahhoz, hogy a doppingmentes módszerekkel növelhető teljesítményfokozás eszközei a magyar sportolók rendelkezésére álljanak, hiszen a világban ezen a területen is komoly innovációk vannak.
A negyedik nagyon fontos kérdés az utánpótlás kérdése. Az egyesületek az utánpótlásképzésnek is az egyik bázisai, éppen ezért nagyon fontos, hogy kiemelt figyelmet fordít erre a stratégia, hiszen csak így tudjuk megőrizni a sportnagyhatalmi státusunkat. Ez több tíz éves előregondolkodást tesz szükségessé. Ez is nagyon helyesen van megfogalmazva ebben a stratégiában.
A végére hagytam a sportmenedzsmentet és a marketinget, ami az egyesületek számára fontos. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert valóban megváltozott a világ, valóban megváltozott a helyzet. A régi paternalista, államközpontú szempontról a rendszerváltás óta mindenkinek át kellett térnie egy sokkal nagyobb önállóságra, egy sokkal nagyobb szabadságra. És miközben az önállóságnak és a szabadságnak rengeteg előnye van, bizony néhány hátrány is van, nevezetesen, hogy sokkal több energiát kell fektetni az önállóság és a működési feltételek biztosítására, és nagyon sok esetben ez tudati váltást is szükségessé tesz az egyesületi vezetők és a szövetségi vezetők fejében. Nem lehet ma már csak azt kérni az államtól, hogy száz százalékban ő biztosítsa az erőforrásokat. Ez nem lehetséges, s nemcsak költségvetési korlátok miatt, hanem szakmai és elvi okok miatt sem helyes egy ilyen típusú függés kialakítása, ez viszont szükségessé teszi azt, hogy a legmodernebb marketingkommunikációs és sportmenedzsment-ismeretek birtokában legyenek azok a sportvezetők, akiknek feladata egy-egy egyesület, szövetség fenntartása, valamint a források és egyéb más feltételek előállítása.
A sportmenedzsment, a finanszírozás és a sportmarketing persze nagyon összefügg. Az én nagy bánatom az, hogy az elmúlt 16-17 évben azt tapasztalhattuk a sport területén, hogy nem alakult ki a klasszikus értelemben vett sportszponzoráció Magyarországon, sokkal inkább sportmecenatúráról tudunk beszélni, ami azt jelenti, hogy ha megfelelő személyes kapcsolatokkal rendelkezik valaki, akkor tud sportcélokra forrást szerezni, de tud kulturális, ifjúsági vagy bármilyen más célra is. Nagyon kevés olyan cég van Magyarországon, amely tudatosan és szervezetten megpróbálja kihasználni a sportban rejlő marketing- és PR-előnyöket.
(11.10)
Egészen biztosan ezen a területen is van feladatunk, hogy segíteni tudjuk és rá tudjuk vezetni a cégeket arra, hogy igenis van értelme a sporttal foglalkozni, mert ez már rövid távon közvetve, de megtérülhet, van erre sok jó példa Magyarországon számos cég gyakorlatában, de még nem ez az általános. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Természetesen ehhez szükség van arra is, hogy egy olyan jogi környezet legyen, amely ezt lehetővé teszi, és ehhez a szemléletváltáshoz, azt gondolom, ez a stratégia nagymértékben hozzájárul.
Zárásképpen csak azt az egy mondatot hadd mondjam el, hogy köszönöm a politikai pártok együttműködését, mert valóban egy termékeny és egy jó hangulatú munka zajlott az elmúlt időszakban.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
