MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! Miként itt az elhangzott hozzászólások, illetve a miniszteri expozé is foglalkozott vele, a sportfinanszírozás egy nagyon lényeges kérdése a magyar testnevelési és sportmozgalom jelenlegi és jövőbeni helyzetének. A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság teljes egyetértésben támogatta az elkészített előterjesztést, és ezúton mi is kifejezzük elismerésünket a szakmai munkát illetően. (Dr. Lamperth Mónika: Köszönöm.)
Ami részünkről lényegileg kiemelésre került, az egyik egy szervezeti-vezetési rendszerbeli kérdés. A testnevelés és sport a magyar kultúra része, felvetődött, hogy miért nem a kulturális tárcához tartozik. Finanszírozási oldalról természetesen nekünk is van véleményünk. Azt gondolom, hogy az éves költségvetésekben meg kell határozni előre azt az ezrelékes vagy forintálisan rögzített összeget, tehát százalékban kifejezve - nehogy ezreléket mondjak, elnézést; államtitkár úr mosolyog, teljesen igaz; százalékban a bruttó hazai össztermékhez vagy a központi költségvetéshez viszonyítottan; ez lehet ezrelék és százalék, azért mondom, akkora volumen ez -, hogy mi az, amit a sportra szán a központi költségvetés.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani - és ebben mi partnerek leszünk -, hogy a pénzügyi kormányzat az elkülönített összegeket olyan mértékben és ütemben biztosítsa a sportegyesületek, szakági szövetségek rendelkezésére, ahogyan nekünk, sportegyesületeknek szükségünk van rá - mondom mint egyesületi vezető is -, hogy ha megítélnek egy támogatást, akkor ezt ne júniusban kapjuk, hanem kapjuk meg februárban. Ezek azok a fontos és apróságnak tűnő dolgok, amelyek a kincstári gazdálkodás rendszerében, a kamatoztatás vagy egyéb módok miatt megjelennek.
Minden stratégia annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Én példaként az 1985-ös minisztertanácsi rendeletet hoztam fel, amikor is annak idején választották külön a versenysportot, az élsportot, a szabadidő- vagy rekreációs sportot és a diáksportot. Nos, azóta eltűnt a mindennapi testnevelés, azóta elnőiesedett a testnevelői pálya, és nem akarom hosszan ragozni mindazt, ami azóta nem történt.
Tehát üdvözöljük a stratégiát, szeretnénk, ha minél több eleme megvalósulna, és jó munkát kívánunk, és természetesen általános vitára alkalmasnak tartjuk.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
