PÁVA ZOLTÁN
PÁVA ZOLTÁN
PÁVA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő sportstratégia és az azzal összefüggő határozati tervezet valóban egy hiánypótló országgyűlési határozattervezet. Hisz már '95-96-ban felmerült az az elképzelés, hogy kellene egy sportstratégiát alkotni.
Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy az akkor megalkotott és elfogadott sporttörvényt meg kellett volna-e előznie egy hosszú távú sportfejlesztési stratégiának. Akkor nem készült el, pedig úgy visszagondolok, Nádori professzor úrral, Kónya Imrével, Deutsch Tamással, Rusznák Miklóssal, Világosi Gábor kollégámmal sokat vitatkoztunk arról, hogy mennyire szükség lenne egy hosszú távú stratégiára, de úgy ítéltük meg, hogy az akkor elkészült sporttörvény, ha viszonylag rövid távon is, de sikeres válaszokat adott a rendszerváltozás utáni időszaknak a sport számára megjelenő kihívásaira. S ami lényeges, a közalapítványokon keresztül pluszpénzt biztosított a sport számára, nem beszélve arról, hogy hellyel-közzel tisztességgel rendezte a sportlétesítmények helyzetét is.
A kilencvenes évek gazdasági-társadalmi változásai nyomán megváltozott az állam sportban betöltött szerepe. Megmaradt állami feladatnak a célzott sporttámogatás államilag, társadalmilag mérhető objektív értékek alapján biztosítható feladata, az infrastrukturális feltételek megteremtése és az egységes utánpótlás-nevelési rendszer működtetése, mindez összhangban a versenysport céljával, példaképek állításával, a tisztességes munka és a tiszta eszközökkel elért eredmények ugyancsak tisztességes jutalmazásával.
Az előző parlamenti ciklus végén, 2000 decemberében már egyszer beterjesztettük a nemzeti sportstratégiát, de a parlament időhiány miatt ezt nem tudta megtárgyalni. A most elkészített módosított változat mindenképpen fontos előrelépés, mert csak így lehet hosszú távú koncepciót alkotni a sport jövőjével kapcsolatban.
Engedjék meg, hogy Pierre de Coubertin báró Óda a sporthoz című verséből néhány szót emeljek csak ki: Isten ajándéka, szépség, igazság, bátorság, tisztesség, öröm, termékenység, haladás, béke. Így jellemezte a sportot Coubertin báró. Meg vagyok róla győződve, hogy ma is igazak ezek a kifejezések, és meg vagyok róla győződve, hogy a sportstratégia még igazabbá teszi Magyarországon is ezeknek az értékét. Legfeljebb talán Isten ajándéka mellé hozzátehetjük, hogy az Országgyűlés ajándéka a sportot szerető magyar társadalom számára.
Sportnemzet és sportoló nemzet - előttem már sokan emlegették ezt a két kifejezést. Nem véletlen, hogy ez a két kifejezés lett a stratégia mottója, hiszen ez az, ami leginkább kifejezi megalkotóinak szándékát. Magyarország méltán lehet büszke sportolóinak eredményeire. Ha a nemzetek közötti olimpiai örök ranglistát megnézzük, azt látjuk, hogy a népességarányokat figyelembe véve hazánk bent van az első tíz között. Ez bizony egy nagyon szép teljesítmény egy ilyen kis nemzettől, mint mi vagyunk. Ugyanakkor számos jel enged arra következtetni, ha változatlanul hagyjuk az élsportot, ha nem hajtjuk végre a szükséges strukturális változásokat, akkor rövid időn belül elveszíthetjük előkelő helyünket.
Úgy ítélem meg, hogy egy olyan széles körű társadalmi egyeztetés előzte meg ennek a stratégiának az általános vitáját, amelyben nemcsak a pártok, nemcsak a Magyar Olimpiai Bizottság, a Nemzeti Sporttanács, hanem rengeteg civil szervezet véleménye, elképzelése benne van, és meg vagyok róla győződve, hogy ezt egy konszenzusos alapon tudjuk elfogadni.
Mire van tehát szükség, tisztelt képviselőtársaim? Ahhoz, hogy a magyar élsport továbbra is versenyképes maradjon, égető szükség van az egyensúly megteremtésére a hagyományos és a feltörekvő új sportágak, a társadalom egy viszonylag szűkebb rétege számára érdekes és a nagy nézőszámot vonzó sportágak között. A stratégia ezt elég világosan kifejti. A versenysport terén az erőforrások szétforgácsolása helyett azok eddiginél magasabb fokú koncentrációja szükséges. Az állami támogatást a nemzetközi eredményesség, a hazai tradíció, a társadalmi jelentőség, a tömegbázis megléte és a jövőbeni fejlődési potenciál kritériumait is tartalmazó szűrőrendszer alapján lenne érdemes meghatározni, ahogyan arra a stratégia rámutat.
E szűrőrendszer mellett a stratégia nagyon helyesen minden sportágat arra ösztönöz, hogy készítse el az utánpótlás-nevelés kérdését is felölelő hosszú távú sportágfejlesztési koncepcióját. Mindazonáltal egy szakmailag megalapozott utánpótlás-nevelési program kereteinek meghatározása elsősorban is állami feladat, hiszen eredményességünket csak egy szilárd és egységes utánpótlás-nevelési rendszer működtetésével és az igazolt sportolók létszámának növelésével, vagyis a széles bázis megteremtésével tarthatjuk fenn.
(9.40)
Erre pedig nagy szükség van, mert sportolóink nagymértékben hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, az ország ismertségéhez, turisztikai vonzerejének növeléséhez, és talán ami a legfontosabb, pozitív mintát adnak gyermekeink számára.
A magyar utánpótlás-nevelési rendszer, a Héraklész-programok, a Bajnokprogram, a Csillagprogram tulajdonképpen sikeresek, megfelelő alapot nyújtanak a tehetséggondozáshoz. Ami igazából megoldatlan kérdés, az az, hogy az utánpótlás-nevelésből kieső, a versenysportból lemorzsolódó gyermekek sportolási lehetősége nem biztosított. Jelenleg nincs megfelelő átjárás a szabadidősport irányába. Éppen ezért a Sport XXI. utánpótlás-nevelési programot tovább kell tökéletesíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig a sportnemzetről szóltam, de ahogy korábban is elmondtam, és többen is említették, a sportstratégia másik alappillére a sportoló nemzet. Ez nem jelent mást, mint hogy a cél az, hogy Magyarországon egyre több ember számára váljon természetessé a sportos életmód. E tekintetben a stratégia számai egyszerre elszomorítóak és riasztóak. A felnőtt magyar társadalomnak mindössze 16 százaléka végez sporttevékenységet. Ha viszont a heti legalább két alkalommal történő minimális félórás mozgást tekintjük a sportolás meghatározó kritériumának, akkor ez a szám csak 9 százalék. Ez döbbenetesen kevés, pedig a sportos életmód nagymértékben hozzájárul a betegségek, köztük az olyan nagy halálozási aránnyal járó szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez is.
Mindeközben a felmérések azt is igazolják, hogy a rendszeres testmozgást végezni szándékozók száma ennél jóval magasabb, csaknem 38 százalék. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró potenciális réteget jelent. A sportoló nemzet megteremtése még a sportnemzet rangunk megtartásánál is komolyabb erőfeszítéseket követel mind az államtól, mind pedig a civil társadalomtól. A szabadidősportba, a rekreációs sporttevékenységbe való bekapcsolódáshoz, a sportos életmódhoz kötődő attitűd kialakítását ugyanis nem lehet elég korán kezdeni.
Ezért is üdvözlöm magam is a szocialista képviselőcsoport nevében, hogy a sportstratégia a lehető legkorábbra teszi a sport szeretetére, a sportos életmódra való nevelés idejét, amikor külön említi az óvodáskorúak mozgását és ennek kapcsán az óvodapedagógusok mozgással, mozgáskultúrával kapcsolatos felkészítésének a fontosságát. Az elhízás elleni harc leghatékonyabb és leginkább költségkímélő eszközeként legalább ilyen fontos a mindennapos iskolai testmozgás, hosszú távon pedig a megfelelő infrastrukturális feltételek megteremtése mellett a mindennapos testnevelés bevezetése. Helytálló a sportstratégia azon megállapítása, hogy a szabadidősportba való minél több ember bevonása csak összehangolt kommunikációval, a keresleti és kínálati oldal egyidejű ösztönzésével képzelhető el. A szabadidősportot végzőket pedig arra kell ösztönözni, hogy minél nagyobb számban regisztrálják magukat szabadidősport-szervezetekben, hiszen így válhatnak könnyebben elérhetővé, és így lehet őket is az élsportolókhoz hasonlóan a sportegészségügyi szempontból nagy jelentőséggel bíró fittségi felmérésekbe bevonni. Ezáltal minden eddiginél átfogóbb képet kaphatnánk a társadalom általános fizikai, egészségi állapotáról.
A szabadidő-sportolók létszámának határozott emeléséhez természetesen szemléletváltásra is szükség van. Ezt az államnak kell kezdeményeznie, de a megvalósítás során egyaránt szükség van az oktatásban dolgozókra, a háziorvosokra, a sportvezetőkre, a sportmenedzserekre és a civil társadalom szereplőire, és különösen a magyar sportot legnagyobb arányban finanszírozó önkormányzatokra.
Az önkormányzatok által biztosított forrásra, amellett, hogy a finanszírozást illetően ösztönözni kell a magánszektort a minél nagyobb szerepvállalásra, a sportszférának a jövőben is minden bizonnyal nagy szüksége lesz. Ugyanakkor az önkormányzatok sportra fordítható pénzeszközei behatároltak, ezért is tartom többek között rendkívül előremutatónak a stratégiában megfogalmazott kistérségek, kistérségi társulások felé való terjeszkedés koncepcióját. A kistérségek lehetnek azok az igazgatási szervezeti egységek, amelyek a jövőben a legkönnyebben érhetik el a sportolni vágyókat, így a legegyszerűbben vonhatják be az ott élőket a különféle sporteseményekbe.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen sportstratégia sem lenne teljes, ha nem ejtene szót a létesítmények állapotáról, számáról, fejlesztési lehetőségeiről. Magyarországon mind a versenysportnak, mind pedig a szabadidősportnak égető szüksége van olyan létesítményekre, amelyek képesek kiszolgálni a sportstratégia és a kétévenként meghatározott cselekvési tervek nyomán reményeink szerint növekvő számú sportolni vágyó közönséget. A sportstratégia nem rejti véka alá, hogy hol szenved az ország hiányt sportra alkalmas közösségi tereket illetően. Még mindig nagyon sok helyen nincs megfelelő tornacsarnok, tanuszoda, sportpálya. Olimpiai központjaink, stadionjaink fejlesztésre szorulnak. Megfelelő épületek, komplexumok nélkül hiába dicséretes a civil megmozdulás, a budapesti olimpia is a labdarúgó-Európa-bajnokság sorsára juthat.
Tudom, a stratégia nem tartalmaz pontos számokat arról, hogy mennyi idő alatt, mekkora ráfordítással valósíthatók meg a fejlesztések, de arra egyrészről választ adnak majd a cselekvési programok, akciótervek, másrészről úgy gondolom, hogy mivel ezek költséges projektek, mindenképpen az ország gazdasági teljesítőképességét is figyelembe véve kell őket végrehajtani. Épp ezért nem lenne szerencsés nagy, később vállalhatatlan számokkal dobálózni.
Kiemelt jelentőségűnek tartom a stratégiának a multifunkcionális épületekre vonatkozó részét, hiszen több nemzetközi példa is bizonyítja, hogy ez a megoldás önfenntartóvá teheti a sok esetben csak veszteséges vagy komoly forrásbevonást igénylő létesítményeket. Nonszensz állapot az, hogy megnyeri a bajnokságot egy Debrecen vagy egy Kispest, és a saját pályáján nem tud a Bajnokok Ligájában szerepelni, nemzetközi mérkőzésen szerepelni, és ha netalántán a Debrecen továbbjut, akkor majd elmehetünk Pozsonyba, Bécsbe vagy netalántán Zágrábba szurkolni a csapatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a sport nettó befizetője a költségvetésnek. Már csak ezért is megérdemel kicsit nagyobb odafigyelést. A nemzeti sportstratégia, amely megítélésem szerint egy kiemelkedő jelentőségű országgyűlési határozat lehet, mivel a sport minden szegmensét felöleli, megteremti annak alapját. Egyszerre kívánja fejleszteni az élsportot és a tömegsportot, és kijelöli azt az utat, amely mentén ezek a fejlesztések véghezvihetők.
A kétéves cselekvési tervek pedig lehetőséget adnak arra, hogy megvalósításukat a tisztelt Ház is nyomon követhesse. Meggyőződésem, hogy az a széles társadalmi konszenzus, amely a stratégia megalkotását jellemezte, és az az egyetértés, amellyel a két kijelölt bizottság a sportstratégiát és a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találta, itt a plenáris ülésen is, pártállástól függetlenül egy emberként állítja nagyszabású vállalkozás mögé a képviselőket. Ehhez kérem valamennyiük támogatását, mert hiszem Hemingway szavait, aki azt mondta, hogy „a sport arra tanít, hogy becsületesen győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk”. A sport tehát mindenre megtanít, és győztesek akarunk lenni azért, hogy a felnövekvő nemzedék sportnemzetben valóban egy sportoló nemzetet teremthet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
