SZALAY FERENC
SZALAY FERENC
SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalás után még néhány gondolat a nemzeti sportstratégiához.
Az első: a kapcsolódás a társminisztériumokhoz kérdéskör. Többször beszéltünk róla, nagyon fontos, hogy ez a stratégia erőssége legyen, hogy hogyan és miképpen kíván kapcsolódni az Oktatási Minisztériumhoz, az Egészségügyi Minisztériumhoz, akár a Gazdasági Minisztériumhoz. Az Oktatási Minisztériumhoz a mindennapos testnevelés kapcsán mindenképpen, egyértelműen szükséges a kapcsolódás.
De szükséges az ügyben is, amit a Magyar Olimpiai Bizottság már működtet és elkezdett, hogy a felsőfokú intézményekkel, az egyetemekkel, főiskolákkal olyan kapcsolatot tudjunk kialakítani, hogy biztosítsuk a sportolóknak a sportolói pályafutás utáni pályafutását, életlehetőségeit.
Konkrétan arra gondolok, hogy legyen lehetőségük úgy bekerülni felsőoktatási intézménybe, hogy ott diplomát szerezve az életben később megállják a helyüket.
Fontosnak érzem azt is, hogy a sportiskolai rendszer, ami szintén kapcsolható az oktatási rendszerhez, ne a mostani állapotában, hanem egy fejlettebb állapotában álljon rendelkezésre, hiszen az utánpótlás-nevelésnek nagyon sokáig jelentős bázisa volt a sok-sok városban működő sportiskolai, egyesületi sportiskolai rendszer. Az oktatásba kapcsolható sportiskolai rendszer is fontos, de az egyesületi is. Azt gondolom, a KSI mintájára a nemzeti sportstratégia kicsit bővebben kitérhet.
Az Egészségügyi Minisztériummal való kapcsolódás. A prevenció fontosságát ennél mélyebben igazából nem tudom érzékeltetni. Ha nem tudunk abban előremenni és -haladni, hogy ne csak gyógyítsunk, hanem előzzük meg a problémákat, ha ezt nem fogadja el az egészségügyi kormányzat, akkor nem igazából érjük el a céljainkat.
A Gazdasági Minisztériummal való kapcsolódás. A létesítményfejlesztések kapcsán, akár olimpiai, akár Európa-bajnoksági rendezvények feltételeinek a biztosítása kérdésében lehet kapcsolódnunk.
A finanszírozást egy kicsit bővebben szeretném elmondani. Beszéltem az 1 százalékos elképzelésről; a költségvetés 1 százalékáról beszéltem. Szeretném azt javasolni, kérni, hogy az elkészülendő cselekvési tervben szerepeljen az, hogy a magyar sportfinanszírozás 2005-re érje el (Sic!) a költségvetés 1 százalékát. Ez azt jelenti, hogy évente 0,1 százalékkal kellene emelni a sportra fordított forrásokat. Ebben legyen benne létesítményfejlesztéstől, egyesületi támogatáson keresztül minden, amit el tudunk képzelni. Ez egyébként évente 8 milliárd forintot jelent - ez nem olyan határtalan tétel.
Az adókedvezményekről beszéltem. Még egyszer mondanám: van két példa Magyarországon, nemcsak a filmtörvény, hanem a kortárs művészek alkotásainak megvásárlásához kötődő adókedvezmény, mind a kettőt lehet példaképpen használni a sporthoz kapcsolható adókedvezmények kapcsán, és a magántőkével igazából itt lehet majd az igazi fejlesztéseket elérni.
A szerencsejáték-bevételek nagyobb mennyiségének visszaforgatása a harmadik kérdés. Ma a szerencsejáték-bevételek elenyésző része folyik oda vissza, amiért keletkezik - ezt is végig kell gondolnunk, azt hiszem, a későbbiekben.
Az európai uniós pénzek kérdésköre. Tudom, sportot nem támogat az Unió közvetlenül, de meg kell találnunk a módját annak, hogy hasonlóképpen, mint a régiós nagy projektek, az ország nagy projektjei közé bekerüljenek sportlétesítmény-fejlesztések, mindegy, milyen címszóval; lehet turisztikai látványosságnak is nevezni, mondjuk, a Puskás Stadiont - meg kell építeni belőle.
A szabadidősportról. A bizottsági ülésen is elmondtam, itt is elmondom: én a szabadidősportnál húznék egy vonalat; 24 év fölött nem foglalkoznék a szabadidősport kérdésével, 24 év alatt viszont nagyon komolyan venném. Hiszen a szabadidősport milyen eredményeket hozhat? Ha rászoktatjuk a mi népességünket, a fiatalokat arra, hogy rendszeresen mozogjanak, ha a mozgás rendszeressége az agyukban helyet kap, akkor ők ezt viszik tovább. Valószínűnek tartom, hogy az idősebb generáció ez ügyben már nagyon nehezen változtatható; persze üzleti alapon működhet ez a kérdés az ő generációjukban is.
Végül a kommunikációról, és azt gondolom, miután ötpárti az egyezség, nagyon fontos, hogy ezt a nemzeti sportstratégiához kössük. Nem mindegy, hogy mennyit fogunk érthetően és eladható módon beszélni erről a sportstratégiáról. Ha itt marad a Ház falain belül, akkor semmi értelme nem lesz, nem fogják megérteni az emberek, hogy miről szól.
Tehát azt gondolom, az államtitkárságnak kiemelt feladata lesz egy kommunikációs stratégiát a sportstratégiához kapcsolni, hogy hogyan kell ezt eladni a szakszövetségeken keresztül, a Diáksport Szövetségen keresztül, mindenféle szövetségeken keresztül, a politikán keresztül, hogy érjünk oda mindenkihez, akihez létezik, hogy az ország lássa be, hogy az egészséges életmód a sporton és a testnevelésen keresztül létkérdés ebben az országban, mert olyan egészségügyi állapotban vagyunk, amiből ha nem törünk ki, akkor igazából mindenféle egyéb programunk, legyen az uniós, legyen az magyar, hamvába holt lesz, nem lesz, aki megcsinálja, nem lesz, aki végigvigye a különböző nagy-nagy stratégiai gondolatainkat ebben az országban.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
