BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Négy dologról szeretnék beszélni, figyelembe véve természetesen az elhangzottakat, ahhoz igazodom magam is. Az egyik az egészségügy és a sport kapcsolata, a sport társadalmi szerepe, illetve a gazdasági hangsúlyokat szeretném itt kiemelni, végezetül pedig az önkormányzati sportfinanszírozásról szeretnék egy példát elmondani önöknek, amit talán a cselekvési tervbe be tudnánk építeni, és fel tudnánk használni a későbbiekben.
A sport és az egészségügy kapcsolatáról nagyon sokan elmondták, hogy az egyén felelős a saját egészségéért, ezért szükség van arra, hogy sportoljon, a mozgás elősegíti a gyógyulást, illetve a megelőzésben is rendkívül nagy szerepe van. A magam részéről az anyagból egyetlenegy adatot idéznék. Ez úgy szól, hogy ha ma a magyar felnőtt népességnek mindössze 16 százaléka sportol - kisebb-nagyobb intenzitással, ezt tegyük hozzá -, és ha ezt 24 százalékra emelnék fel, akkor 6 milliárd forint megtakarítást eredményezne a táppénzek esetében. És csak a táppénzekről van szó, sem a gyógyszert, sem a kórházi ellátásokat, sem mást nem vettek számításba. Azt hiszem, hogy ez az egy összeg is rendkívül jelentős. Arról beszéltünk, hogy nagyon jó lenne, ha a sportra az éves költségvetés 1 százalékát fordítanánk. Ez 8 milliárd forint lenne. Azt tudom mondani, hogy ha ez megtörténik, akkor a 8 milliárdnak így majdnem megvan a fedezete.
A másik a sport társadalmi szerepe. Ismert előttünk, hogy közösségteremtő, akár nemzettudat-teremtő a sport, hiszen egy-egy bajnokság, egy-egy olimpiai bajnokság során a nemzet erről beszél, összetartja, a nemzettudatot erősíti nemcsak Magyarországon, hanem a világon szinte mindenütt. Én azért kiemelném belőle az esélyegyenlőséget. Egyik képviselőtársam említette, nem emlékszem rá pontosan, hogy mit mondott, hogy kevésbé vagy nem eléggé szolgálja. Szerintem igenis szolgálja, mert olyan területen vagyok képviselő, ahol nagyon sok, a társadalom peremére szorult fiatal él, és szinte az egyetlen, amivel a társadalomba be tudjuk vonni őket, amivel a normákat, az együttélés normáit megtanulják, itt akár a versenyre, a sikerre és kudarcra egyaránt gondolok, az a sporttevékenység, amit számukra szervezünk. Ezen keresztül tudják megtanulni, elsajátítani, és ezen a módon tudnak beilleszkedni a társadalomba. Gondoljuk végig, hogy ezeknek a gyerekeknek szinte az életükben ez az első sikerélmény. Tehát a magam részéről ezt a fajta sporthatást nem hagynám ki. Az anyagban szerepel is, hangsúlyosabbá is tenném, és nyilván itt több területnek kell összefogni, hogy ez eredményesebb legyen.
A harmadik dolog, amiről szeretnék szólni, a gazdaság szerepe a sporton belül. Itt meg kell különböztetnünk a közvetlenül a sporthoz kapcsolódó gyártásokat, eszközöket, egyebeket, és meg kell különböztetnünk azt a közvetett formát, amikor áttételesen a turisztikáról, a rekreációról, wellness-szolgáltatásokról volt szó. Magyarországnak mindkét esetben nagyon jó esélyei vannak. Ismert előttünk, hogy gyógyfürdőink, termálvizeink idevonzzák más országokból a turistákat, a rekreációs célú felhasználás rendkívül eredményes és sikeres, s további tartalékai is vannak az országnak. Ezt mindenképpen ki kell használnunk.
A másik, amikor magukat a gyártókat vesszük figyelembe. Tudjuk, hogy ma a világ megváltozott. Míg 1970-ben a fejlett országokban a nemzeti össztermék 70 százaléka közvetlenül az ipari és egyéb termelési ágazatokból származott, és a szolgáltatások mindössze 30 százalékban részesedtek ebből, addig mára ez az arány megfordult, és ma a szolgáltatások a nemzeti össztermék 70 százalékát biztosítják. Ezen szolgáltatások között egyre nagyobb szerepet, egyre nagyobb helyet foglal el maga a sport és a sporthoz kötődő tevékenységek.
Az anyagból, amiről most tárgyalunk, idézek néhány számot: 350 milliárd forintot állítanak elő azok a cégek, amelyek a sporteszközök, sportszerek gyártásával foglalkoznak, tehát ehhez közvetlenül kötődő tevékenységet folytatnak. Ők 2,1 milliárd társasági adót fizetnek be, 60 milliárd áfát és hozzávetőlegesen 10 milliárd személyi jövedelemadót fizetnek be az állami központi költségvetésbe.
(12.10)
Tehát ez egy nagyon nagy összeg, és ez még a fejlődés elején áll, hiszen Magyarországon közel sem olyan fejlettek ezek az ipari termelések, mint a tőlünk nyugatabbra lévő országokban látjuk. A munkahelyek számát tekintve is 25 ezer főt foglalkoztatnak ezek a vállalkozások, és számítások szerint közvetlenül a sportban foglalkoztatottak száma pedig 23 ezer fő. Feltehetően a közeljövőben ezek is bővülni fognak, és gyakorlatilag a nemzetgazdaság termelékenységéből véleményünk szerint pozitívan fogják kivenni a részüket.
Nekünk azért fontos ez, mert a mai világban tudjuk, hogy a sport mellett valamilyen hasznossági elv alapján is kell érvelnünk, és a gazdaságosság ezt alátámasztja. Tehát nem arról van szó pusztán, hogy ha itt költségvetési pénzeket áldozunk egy területre, azt kiadjuk, bár a magyar társadalom tudatában a luxus és a sport még eléggé összekapcsolódik, hanem bizony ennek közvetett módon, de nagyon jelentős haszna is van.
A finanszírozás kapcsán, a finanszírozáshoz szeretnék elmondani önöknek egy példát: Pécs városában Toller László polgármester úr ’98-as megválasztásakor kidolgoztatott velünk a sportra egy olyan finanszírozást, hogy ha az iparűzési adónak egy meghatározott részét a cégek átadták valamelyik sportegyesületnek, sportszervezetnek, és ezt igazolták, akkor azt nem kellett a városi kasszába befizetniük. Nos, ez ment több éven keresztül, de észrevettük azt, hogy nagyon szelektív ez az elosztási mód, nem annyira sikeres, és nagyon sok egyesület hoppon maradt, illetve vergődött, és továbbra is önkormányzati támogatásra szorult.
Ezért erről a finanszírozásról átálltunk egy másikra, nevezetesen arra, hogy az iparűzési adó 1 százalékát a költségvetésben elkülönítettük, és ebből osztottuk fel. Tehát gyakorlatilag most az iparűzési adót befizette teljes egészében minden cég, viszont a városi költségvetés 1 százalékát elkülönítettük a sportfinanszírozásra, ehhez az 1 százalékhoz tettük hozzá a létesítmény finanszírozását is. Két év múlva megnéztük az eredményeket, és azt láttuk, hogy bár visszaesett a cégek, a mecénások támogatása a sportegyesületek működésében, de elég magasan maradt, és a kettő összege együttesen jóval előnyösebben szolgálta a sportot, és sokkal több forrás jutott a számukra. Tehát az első módszer egy gyakorlat kialakítását jelentette, a második módszer egy biztosabb, kiszámíthatóbb dolgot.
Szükséges volt meghatároznunk több évre előre is a városban működő kiemelkedő sportklubok finanszírozását. Emellett azért döntöttünk, mert azt vettük észre, hogy mindig egy eredmény alapján juttattunk összeget. Tehát ha x helyezést ér el egy klub, megnyer egy versenyt egy versenyző, ehhez biztosítottunk finanszírozást. Viszont észrevettük, hogy sokszor a klubok éppen emiatt túlzott költségvállalásba kergetik magukat, felhalmoznak adósságokat, aztán a szanálásukra egyszerűen nincs anyagi erő, és vergődnek egy állandó adósságcsapdában.
Azt hiszem, ma Magyarországon ez nem egyedi eset, nem is tudom, hogy van-e olyan sportklub, amelyik igazából nullszaldós lenne, elég jellemző lehet ez az állandó önmaguk előtt tolt adósság. Ezért dolgoztuk ki azt a rendszert, hogy hároméves szerződéseket kötöttünk ezekkel a klubokkal, előre meghatároztuk, hogy az önkormányzati finanszírozás ennyi lesz, és ehhez képest a klubok el tudták dönteni azt, hogy most ők egy magasabb költségvetést fogadnak el, vagy megpróbálják a saját költségvetésüket egy reális szintre lehozni, és összehangolni a városi támogatást a szponzori támogatásokkal.
Végezetül szeretnék szólni a létesítményekről is. Az anyag is tárgyalja, hogy a létesítmények gyakorlatilag eléggé elmaradottak, lerobbantak, kevés az új létesítmény, és tulajdonképpen ez egy inspiráló hatást fejthet ki a sportra. Tehát hogyha lenne hol, akkor valószínűleg többen is sportolnának.
Elindult egy mozgalom is, pillanatnyilag azt hiszem, abbamaradt, ezek a PPP-s program keretében készülő létesítmények, nos, itt egy nagyon jó példát láttunk: a szűkebb választókörzetemben, Kozármislenyben építettek föl most egy ilyen sportcsarnokot, de ezt nemcsak sportcsarnokként használják, hanem egy multifunkcionális szerepet biztosítanak ennek a helyiségnek, és hétvégenként nagyrendezvényeket tartanak, egy ötezer fős településről van szó, és bizony nemcsak magából Kozármislenyből, hanem Pécsről is kijárnak ezekre a rendezvényekre.
Tehát én azt javaslom, hogy a finanszírozást válasszuk külön, külön legyen maguknak a létesítményeknek, itt előírhatunk bizonyos önköltséget, előírhatunk egy jelentős bevételt, és válasszuk külön a sportklubok működését, amelyek a napi tevékenységük során a versenyre, a versenyzők felkészítésére, a csapatoknak a szállítására és egyéb dolgokra figyelnek. Azt hiszem, ha ezt a kétféle költségvetést vesszük figyelembe, akkor lehet, hogy egy picit megakadályozzuk az eladósodást, és a biztos finanszírozási hátteret talán tartósabban és jobban meg tudjuk teremteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
