DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen szinte minden hozzászóló valamilyen formában érintette a mindennapos testnevelést, hogy állítsuk fel a gyerekeket a számítógép elől és vigyük ki mozogni, a családok menjenek együtt, a szabadidő-eltöltést, és így tovább, Ivanics képviselőtársam nagyon határozottan és nagy beleélő képességgel ecsetelte ennek a szükségességét.
Hadd mondjak egy példát a helyszín megnevezése nélkül, hogy egy vidéki megyeszékhely sportközpontja - amely tulajdonképpen játszótereket, pályákat tartalmaz, tehát a szabad térről beszélek - húsvét vasárnap és hétfőn bezárta a kapuit. Sütött a nap, családok százai mentek ki - nagypapák, papák gyerekekkel, vitték a játékokat, a labdát, hogy ott focizzanak -, és nem tudtak bemenni arra a pályára, mert később azt nyilatkozta az intézmény igazgatója, hogy valamikor ki kell adni a szabadidőt az ő munkatársainak is, és nincs pénzük arra, hogy kinyissák. Ez a legdrágább dolog a világon! Ennél többet nem tud pazarolni! Amit oda beinvesztáltak, nem hasznosul, pont akkor, amikor kedvet kapnának hozzá a családok, gyerekek, együtt lehetnének. Tehát azt a pici pluszt, amely adott esetben e létesítmények közcélú hasznosításához esetleg kell, talán végig kellene gondolni, hogyan lehetne központi forrásból - netán pályázati úton - létrehozni, de még jobb lenne, ha a települési önkormányzatok ismernék fel, hogy azon a néhány ezer forinton nem múlhat az, hogy egy ilyen program megbukik-e, él vagy létezik, kedvet kapnak, vagy nem. (A kínai delegáció elhagyja az üléstermet.)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
