GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Egy törvényjavaslat van előttünk, amely arra jogosította föl az önkormányzatokat, hogy kezdeményezzék a többcélú kistérségi társulások létrejöttét. Amikor ennek a törvénynek, törvényjavaslatnak az általános vitájáról beszélünk, ugyanúgy, ahogy Ivanics képviselő úr is tette, meg kell hogy emlékezzünk azokról az önkormányzatokról, amelyek korábban, még a törvény adta lehetőségek előtt már elkezdtek együttgondolkodni fejlesztésről, közfeladatok ellátásáról.
Időközben különböző kormányzati intézkedésekkel, költségvetési kezdeményezésekkel némi ösztönzést, némi lendületet kapott ez a munka, és ma már egyre többen - tehát azok, amelyek valamikor nagyon mereven ellenálltak, és egyáltalán semmit nem akartak közösen elvégezni -, ma már egyre több település kapaszkodik össze és tervezi közösen a közfeladatok ellátását, de leginkább a fejlesztéseket.
Itt arról is szeretnék beszélni, hogy miközben nagyon sokszor és sok helyen beszélünk arról, hogy az önkormányzatokat gazdasági szempontból is racionalizálni kellene, a közpénzek elköltéséért a felelősségünk is azt sugallja, hogy az önkormányzati szférához is hozzá kell nyúlni. Tehát, amikor ebbéli szerepünknek meg akarunk felelni, akkor igen, kell hogy arra gondoljunk, hogy mindannyiunk számára, a nagy közösség számára is előnyös, ha többcélú kistérségi társulások működnek. Ezek a különböző érdekközösségek jól működnek, és egyetértek azzal a gondolatával Ivanics képviselő úrnak, hogy nem jó, nem egészséges, amikor 40-50-70 település tartozik egy közösséghez, hanem pont azért, mert fölismerik az együttgondolkodásban vagy az együttdolgozásban rejlő lehetőséget, elindul egy természetes folyamat. A törvény ezt tette lehetővé, és ezek a kezdeményezések vannak most az asztalunkon vagy legalábbis ezek közül azok, amelyeket akár egy megye, egy régió vagy a kormányzat támogatott.
Azt gondolom, hogy alaposan végig kell néznünk azokat a kezdeményezéseket is, amelyek valamilyen ok miatt fönnakadtak a szűrőn, és kell hogy beszélünk ezekről, hogy itt, a Ház falai között támogatást adunk ezeknek a kezdeményezéseknek, vagy valamilyen nyomós érvek alapján ezeket elutasítjuk.
Azt gondolom, mint képviselők elég nehéz helyzetben vagyunk, mert nyilván az, hogy egy kistérségben túl sok település van, önmagában nem érv. Meg kell találnunk azt a közös mozgatóerőt, ami alapján ez az érdekközösség létrejön, ami az alapja lehet annak, hogy a továbbiakban aztán a közfeladataikat is együtt fogják tudni elvégezni. Viszont úgy érzem, hogy minden ilyen kezdeményezést támogatni célszerű. Az egy másik kérdés, és biztos, hogy nem tudjuk megkerülni, hogy mekkora az a kör, ami még egy jól működő, hatékonyan működő kistérség lehet.
(12.40)
Ezzel még adósak vagyunk, hogy ez hét, nyolc, tíz, tizenkettő vagy tizenöt, nem tudjuk. Ezek minden esetben - és erről akarom önöket győzködni - mind-mind egyedi mérlegelést igényelnek, és így kell eldöntenünk, hogy adunk-e számukra lehetőséget az új, önálló élet megkezdéséhez, vagy azt mondjuk, hogy tovább kell egy már kijelölt közösségben dolgozniuk.
Amikor módosító indítványokat nyújtottunk be képviselőtársaimmal - majd a részletes vitában fogunk arról beszélni, hogy mely kistérségekre vonatkozóan -, mindig az vezérelt bennünket, hogy az emberekről, az abban a térségben élő emberekről akarunk dönteni, számukra akarunk jobb feltételeket, jobb körülményeket biztosítani a törvény erejénél fogva. Ehhez kérjük majd a kormány és az önkormányzati miniszter asszony támogatását, és kérjük majd természetesen a tisztelt Ház támogatását is.
Kell beszélünk olyan hátsó dolgokról is, hogy egy együttműködésben mindig megjelennek politikai szándékok, ugyanakkor megjelenik egyfajta rossz értelemben vett féltékenység annak kapcsán, hogy az új kistérség központja nagyobb lehetőséghez jut. Azt a bizalmatlanságot, amely korábban hosszú évek alatt alakult ki az egyes települések között, ugyancsak nem lehet varázsütésre eltüntetni. Amikor megadjuk a lehetőséget arra, hogy egy kistérség működni kezdjen, ott a polgármesterek és a testületek felelőssége is megnő, mert sokkal nagyobb lesz a kényszer arra, hogy együtt gondolkodjanak, sok kérdésben együtt döntsenek, és felelősséggel tartoznak az adott kistérség legkisebb településéért is.
Azt is nekünk kell itt a parlamenti patkóban felismerni, hogy hol vannak olyan kezdeményezések, ahol egy település csak arra akarná kihasználni ezt a kezdeményezést, hogy a saját maga számára valamilyen előnyt, lehetőséget biztosítson. Azt gondolom, hogy ezeket a kezdeményezéseket nem kellene majd támogatnunk itt a Ház falai között.
Nem húzom tovább a szót, köszönöm szépen a figyelmüket, és elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP soraiban.)
