SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kistérségi társulások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen a mai 168 többcélú kistérségi társulásból mindössze egy van, amelyik nem többcélú, a többi valóban többcélú. Ez a szám is mutatja, hogy helyes volt az az elképzelés, amit a kormány annak idején elindított.
Ciklusonként adódik a feladat, hogy kérelmezni lehet a térségek megváltoztatását névváltoztatással, átsorolással és más egyébbel. 14 ilyen kérelem érkezett, ezek közül hatot javasol a kormány elfogadni. Ez a szám is azt mutatja, hogy lényegében stabilitás érződik ebben a kérdésben, hiszen - ahogy mondtam - a 168 kistérségből csupán 14 kérelem érkezett. Ez feltétlenül azt jelenti, hogy a többcélú kistérségi társulások tagjai a kialakult helyzettel elégedettek.
Ha azt nézzük, hogy mi az ország érdeke, akkor több szempontot tudnánk megemlíteni. Én egy gazdasági és bizonyos értelemben településfejlesztési szempontot szeretnék mondani. Én is egyetértek Ivanics képviselőtársammal, aki a területfejlesztés egyik fontos bázisaként jellemezte a kistérségeket. Az a célja ennek a rendszernek, hogy minél több fejlesztési forrást vonzzon az adott kistérségbe, és járuljon hozzá annak a területegységnek a fejlődéséhez. Ha viszont ezt költségekkel vetjük össze, akkor elgondolkoztató képet találunk. A fejlesztésnek is vannak költségei, és a fejlesztéseket is viszonyítani kell a költségekhez. Nem szokták összehasonlítani a fejlesztést a működéssel, de ezt is célszerű megtenni. Ha kormányzati és országos érdekből indulok ki, akkor az előttünk álló négy évben a fejlesztési előirányzatokat várhatóan nem tudjuk minden határon túl növelni, és négy év ciklikus tendenciáiból levezethető, hogy mennyit tudunk fejlesztésre költeni.
Azt viszont, hogy mennyit költünk működésre, alapvetően tudjuk befolyásolni. Minél több kistérségi társulást hozunk létre, annál több lesz a működési költség. A jelenlegi tapasztalatok alapján egy átlagos magyar kistérség működéséhez - négyéves ciklusra számítva - mintegy 150-200 milliárd forint szükségeltetik. Véleményem szerint ezt a fejlesztésekkel kell összehasonlítani, és ha a fejlesztés abszolút értéke nem változik, de a költségeket növeljük, akkor abszolút rossz irányba megy el az országos szabályozás. S ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy ez csak a társulások apparátusának és mindennapos működésének a költsége, akkor számolnunk kell azzal is, hogy bizonyos értelemben az állami feladatok ellátását szolgáló szervezetek megduplázódnak - duplikáció lép fel -, sőt bizonyos értelemben ennél nagyobb arányú regresszió is kimutatható. Történetesen a vidékfejlesztési irodák száma is meg fog nőni, meg fog nőni a kihelyezett közigazgatási hatáskörök gyakorlásának a funkciója, és sok olyan feladat képződik, ami szintén a működési költségek erőteljes növekedését vonja maga után, amivel romlik a területfejlesztés hatékonysága; hangsúlyozom, mindez gazdasági szempontból. Éppen ezért véleményem szerint nem indokolt a kistérségi társulások számának a növekedése.
Ezt azonban ilyen summázottan nem kellene elintézni, mert emellett természetesen megvizsgálandó minden egyes kistérség helyzete és az ott kialakítandó rendszer, és itt lehetnek eltérések. Azt pedig szakmailag is értékelni lehet, hogy különböző területeken különböző szempontok merülnek fel, amelyek sajátosak. Ezekbe a külön szempontokba most nem mennék bele, mert ahány térség, lényegében annyi szempontot lehetne felvetni.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Amikor egy térség összefüggő rendszeréről beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk csak a szerződéssel és intézménnyel, infrastruktúrával összefüggő viszonyokat említeni. Ez azonban nem így van. Például a kistérségek összetartó képességénél rendszeresen elmarad a munkaerő vándorlásának és alkalmazásának a kérdése. Olvastam képviselőtársaim 16. számú módosító indítványát, amelyben azt írják, hogy az Ajka-Devecser térség szétválasztásának egyik indoka, hogy mindennaposak a munkaerő-áramlások. Ők ezt abból a szempontból említik, hogy ez egy új térség kialakítása mellett szól. Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy ennek az ellenkezője az igaz, mert ez nem mellette szól, hanem ellene, hiszen az ajkai kistérségben Ajkán a munkahelyek száma 14 ezer, és 4 ezer munkavállaló abból a kistérségből közlekedik Ajkára naponta, amelyet ők leválasztani javasolnak. Tehát éppen fordított a helyzet, valóban annyira összefüggő, de nem abból a szempontból, hogy emiatt külön kellene választani, hanem emiatt éppen együtt kellene tartani. Azt gondolom, a módosító indítványnak ezért totálisan rossz, célt tévesztett az iránya. Ez a helyzet a munkaerővel kapcsolatban.
De ugyanilyen a középiskolákra vagy az egészségügyi ellátásra vonatkozó helyzet. Számtalan kistérségünkben a kórház a székhely településen van; vagy középiskola csak a székhely településen van.
(12.50)
Ez mind azt jelenti, hogy ez összefüggő. Az előbb említett térségben, amit voltam szíves megnevezni, például az általános iskolás korú népesség 20 százaléka Ajkán tanul. Az általános iskolás korú népesség, tehát az ajkai 20 százaléka a térségből származik, ugyanakkor egyetlen szerződés, egyetlen iskolatársulás nem működik, de a tény attól még tény, hogy a gyerekek odajárnak iskolába.
Tehát azt gondolom, valahol ezért is kell minden térséget és kistérségi társulást külön-külön is megnézni, mert az intézményesített kapcsolaton kívül a természetes kapcsolatok legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint az intézményesített kapcsolatok. Ráadásul olyan is van, ami éppen az ellenkezőjét mutatja intézményesített formában.
A leválasztandó vagy különválasztandó kistérségből három település Ajkával igyekszik általános iskolai közös fenntartást megvalósítani. A mi képviselő-testületünk egyébként már döntött benne, de maguk a települések meg az új kistérségbe akarnak menni. Azt gondolom, ez az álláspont teljesen ellentétes a természetes kapcsolatokkal, és ezért is szándékoztam ezt itt felvetni.
Én azt javasolnám - és kérném tisztelt képviselőtársaimtól, hogy körültekintően mérlegeljük ezt a helyzetet -, hogy a szakmai, összefüggő, általános kérdések mellett fordítsunk gondot azokra a természetes és meglévő kapcsolatokra, amivel valóban tudunk segíteni az egyes térségeknek, és ne mondvacsinált, művi meg máshonnan idecitált indokokkal próbáljuk meg erőltetni azt, ami egyébként az ellenkező irányba megy. Én kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ennek szellemében hozza meg majd a döntését. Köszönöm szépen.
