DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A kollégium ügyében Szabó Zoltán azt mondta, hogy van szándék pozitív előrelépéseket tenni. Tisztelt képviselő úr, ezt sokszor hallottuk már önöktől, bizottsági ülésen is jó néhányszor, és amikor a kollégiumok kérdése akár a költségvetés tárgyalása apropóján előkerült, mindig ugyanúgy, ahogy más témákat is, lesöpörték az asztalról. Pedig érveltünk azzal, hogy a kollégiumokat fenntartó önkormányzatok gyakorlatilag, ha pénzkivonást visznek ebbe a rendszerbe, nem lesznek érdekeltek a kollégiumok fenntartásában, mert a kollégiumokba többnyire nem az adott önkormányzat területéről származó gyerekek mennek be. (Babák Mihály: Hanem vidékiek.) Érveltünk azzal, hogy ez az esélyteremtés fontos intézménye, nem hatotta meg önöket.
(1.50)
Amikor már a kollégiumok alól kimosták a talajt, és sokszor a levegőben lóg az alapjuk, akkor elmondani, majd gondolkodunk azon, hogy valamit csinálni kellene, nem túl elegáns megoldás. Azt szeretném látni, hogy ehhez mégiscsak rendelnek forrásokat, hogy működhessen.
De ugyanez a helyzet sajnos a gyerekekkel kapcsolatban is, akár sajátos nevelési igényű, akár fogyatékkal élő gyerekekről van szó. Mind a két esetben azt lehet mondani, hogy ezeknek a gyerekeknek és családjaiknak a helyzetét nagyon súlyosan megnehezítették. Ma a fogyatékkal élő gyermekeket eljuttatni a fejlesztő központokba 80-100 ezer forintos pluszt, többletet jelent a családoknak, ráadásul ezek a családok általában egy keresetből élnek, mert az egyik szülőnek muszáj otthon lenni a gyerekkel. A sajátos nevelésű igényű gyerekeknél ugyancsak az a probléma, hogy ezek körét leszűkítették. Amiről Szüdi államtitkár úr beszélt, az pedig a mostani bizottsági ülésen is elhangzott. Nem két évvel ezelőtti dolgokról van szó, ez most is elhangzott, szépen visszakereshető. A sajátos nevelési igényű gyerekek beiskolázási esélyeinek a csökkentésétől félnek a pedagógusok, a törvénytervezetből erre utaló jeleket lehet kiolvasni.
Köszönöm szépen.
