HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is megnyugtatom Gusztos Péter képviselő urat, mi támogatjuk ennek a határozati javaslatnak az elfogadását, de ez nem azt jelenti, hogy ezt elégségesnek tartjuk. Azt mondta Gusztos Péter az előbb, hogy ő higgadt vitát szeretne, politikai ütközésektől mentes vitát, én meg őszinte vitát. Az őszinteség alatt azt értem, hogy vizsgáljuk már meg, hogy az elmúlt 17 esztendőben a magyar politikai elit miért nem tudott semmi érdemlegeset tenni a magyar cigányság helyzetének javítása ügyében.
Az első kérdés az, hogy milyen a magyar társadalom. Szereti a cigányokat, elfogadja vagy kirekeszti őket? Hát, a politika elfelejtett vagy nem mert erre a kérdésre választ adni. Bizony elutasítja, kirekeszti, és ahol lehet, hátrányos helyzetbe hozza vagy ott tartja őket. Addig, amíg ezen az általános társadalmi vélekedésen nem változtatunk, addig hiába teszünk mindent. Addig, amíg a kettős beszéd a cigányság ügyében éppúgy tetten érhető, mint az antiszemitizmus ügyében, hogy van egy hivatalos beszéd, ahol mindenki nagyon elismerően szól a cigányokról és a zsidókról, és van egy általános társadalmi közbeszéd, szűk családi meg baráti körben, ahol nyugodtan lehet zsidózni meg cigányozni - ez a kettősség vezet oda, hogy nem vagyunk őszinték.
Tehát az első lépés az, hogy őszintének kell lennünk. Aztán utána meg kell nézni, hogy azokban az országokban, ahol hasonló problémákkal álltak szemben az éppen aktuális kormányok, mi a fenét csináltak. Meg lehet ezt a kérdést oldani, ha akarjuk, vagy nem? Hát mi akadályozza meg a magyar kormányt vagy a magyar parlamentet, hogy egy olyan törvényt hozzon, ami kötelezően előírja, hogy például a közszolgálati televízió műsorvezetői és bemondói között legalább 10 százalék cigánynak kellene lenni? Merthogy van tehetséges cigány, elvégezte az iskolát, ami oda kell, de az egyetlent, a Duna Televízióból Horváth Kálmán barátomat épp most rúgták ki. Nincs megindokolva, hogy miért.
Most tessenek belegondolni abba, hogy minden este, amikor a híradó előtt ott ül a fél ország vagy az egész ország, abszolút pozitív konnotációban megjelenik egy szép cigány lány vagy fiú, aki felolvassa az aktuális híreket, ezzel a világ aznapi valós részévé válik. Tehát elfogadják, hogy ő ebben a szerepben van. Mert egyébként amúgy a cigányságról a televíziókban csak negatív, legalábbis zömében negatív események kapcsán értesülünk, loptak, csaltak, hazudtak, meg egyéb bűnöket követtek el. Most már nem mondjuk vagy nem mondják, mert nem szabad mondani, de azért azt mindenki érti.
Én azért mondom, hogy törvényre van szükség, mert az országgyűlési határozati javaslat ennek az egésznek a felelősségét a kormányra hárítja. Ez meg azt jelenti, hogy a parlament ezt a felelősséget nem meri vállalni, mert a felelősség vállalása egy normális törvény lenne. Egy olyan törvény, ami lépésről lépésre előírja, hogy a kormánynak mit kell tennie, utána a számonkérés jön, hogy ha nem teljesíti, akkor annak megvannak a maga megfelelő konzekvenciái.
A második nagy kérdés az őszinteséget követően, hogy mit akarunk, asszimilációt vagy integrációt. Mindenki integrációról beszél; ha megnézzük az előttünk fekvő javaslatot, a javaslatok fele, legalább a fele nem az integrációt, hanem az asszimilációt segíti. Olyan ostoba viták, a szegregációval kapcsolatban olyan, teljesen felesleges és ostoba viták alakulnak ki, amelyeket már '92-ben, a Gandhi Gimnázium alapítása kapcsán lefolytattunk. Nem a parlamentben, hanem megfelelő fórumokon. Ezt hadd támasszam alá néhány adattal, mielőtt megvádolnak, hogy én a szegregált oktatás híve vagyok, azért egy-két adatot érdemes figyelembe venni.
Az anyag szerint a középiskolai oktatásban részt vevők körében 5 százalékot tesz ki a cigány tanulók száma. Ez azt jelenti, hogy egy 30 fős osztályban ez másfél gyerek. Ha továbbmegyünk, az egyetemre már csak 1,2 százaléknyi cigány hallgató jut, tehát ez azt jelenti, hogy minden 80 hallgatóból 1 cigány.
A középiskola, a 14-18 éves kor az az időszak, amikor az identitás és a kulturális identitás kialakul. Akkor azok a szegény cigány gyerekek, akik éppen egy gimnáziumi osztályba járnak, legfeljebb ketten vannak. Nincs tehát előttük olyan minta, olyan cigány vagy roma minta, amely számukra követhető lenne, mert a család, a roma családok nagy többsége alkalmatlan arra, hogy ezt a fajta feladatot ellássa. Ha meg alkalmatlan, akkor az államnak ezt át kéne valahogy vállalni. Aztán, mire egyetemre kerül az a cigány gyerek, addigra majdnem biztos, hogy egyedül marad az egyetemi évfolyamtársai között. Én a cigány politikusokon kívül, olyan értelmiségivel, diplomás cigány értelmiségivel, aki csak úgy elvan a többi között, orvosok, jogászok és egyebek között, és nem roma politikus, nem nagyon találkoztam, mert az asszimilációs hatás olyan erős, hogy ezek az emberek biztosan nem mennek vissza a cigányok közé.
Ezt érjük el ezzel a látszólagos roppant igazságos módszerrel, hogy mi aztán a szegregált oktatás ellen vagyunk, és mi nagyon vigyázunk arra, hogy mindegy, hogy milyen környezetből jön, milyen családi háttérrel rendelkezik az a szegény roma gyerek, neki ugyanúgy kell megfelelnie, mint aki egészen más körülmények között élheti az életét, és folytathatja tanulmányait.
Azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő határozati javaslat elindul egy úton. Elindul egy úton, és megpróbálja feloldani azokat az ellentmondásokat, amelyeket nem sikerült az elmúlt 17 évben. Én nem nagyon örülök annak, és ezt félre ne értsék, hogy a nagy pártokban cigány képviselők ülnek, és akkor ezzel mintha le lenne tudva a dolog. Egy csomó cigány származású fiatalúr jött hozzánk is, akiknek ajánlottam és tanácsoltam, hogy ha általában akarnak politizálni, akkor jöjjenek, de ha romapolitikát akarnak, akkor inkább maradjanak, hiszen a kérdések megoldatlanságának az egyik oka az, hogy pártpolitikai alapon akartuk megoldani vagy akarták, és ezt nem lehet.
Ez össztársadalmi kérdés, hiba és bűn a pártpolitikai csatározások színterére vinni, mert ennek egyetlen vesztese maga a cigányság. Tehát ez nem megoldás, ezen túl kell lépni. Ehhez ez a roma évtized program stratégiai terv egy lépés, pláne, ha elfogadjuk, és pláne, ha minden parlamenti párt elfogadja, akkor egy lépést előrébb léptünk. De az igazi megoldás az lesz, ha ebben az ügyben valóban egy törvényjavaslat születik, olyan törvényjavaslat, amely már a parlament elé kerülés időszakában megkapja az ötpárti parlamenti támogatást. Ezt nem lehet úgy kezelni, hogy majd betoljuk a parlament elé, aztán jól elvitatkozunk rajta. Ennek olyannak kell lenni, hogy már a parlament elé kerülés időszakában meg kell a megegyezésnek születni, mert a cigányság érdekei ezt kívánják.
Miután általános vitáról van most szó, azért engedjék meg, hiszen 20 perc van, és az ember nem akar csak ilyen dolgokkal foglalkozni, hogy egy-két konkrét dolgot is mondjak a javaslattal kapcsolatban. A preambulumban hiányoljuk, hogy az előterjesztő elmondja ugyan, hogy ez az előterjesztés egyeztetett a roma érdekképviseletekkel, de nem mondja meg, hogy kikkel és melyikkel, és nem mondja meg, hogy kiknek volt ez ellen ellenvetése vagy kifogása. Ezt a kormány nem foglalta bele a javaslatba, tisztázná a helyzetet, ha ezt megtenné.
Azt írja a második pontban, hogy a stratégiai terv végrehajtásáról a kormány kétévente tegyen jelentést a parlamentnek. Ha kétévente tesz jelentést, akkor úgy járunk, ahogy Gusztos Péter képviselőtársam az előbb elmondta, a drogügyben: két év túl sok idő. Itt félévente kéne jelentéseket tenni, ha az előterjesztés logikája alapján megyünk végig.
Felkéri a kormányt ez a javaslat, hogy 2007. augusztus 31-ig dolgozza ki a tervet, a szükséges források meghatározásával, és erről az őszi parlamenti ülésszak elején a szakminiszter tájékoztassa az Országgyűlést. Ez elég rövid idő, vagy pedig olyan stádiumban van az előkészítés, hogy meg lehet tenni. Ezt nem tudom, de ha 17 év alatt ide jutottunk, akkor nem tudom, hogy augusztus 31-ig milyen egyeztetési folyamatok tudnak lezajlani.
Aztán van az 5. pontban még két dátum, 2011 és 2015, négy, illetve nyolc esztendő múlva; meglehetősen távoliak, és addig két parlamenti választás is lesz. Javasoljuk, hogy ezeket a dátumokat hozzuk előre. Ha komolyan vesszük, ez egy sokkal feszesebb program legyen, és ne a jövőbe tekintő, hogy majd aztán valahogy megoldjuk.
(19.50)
A 6. pont helyébe a következőt javasoljuk: az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az őszi ülésszakig terjesszen elő törvényjavaslatot - és ez a lényeg -, egy intézkedési tervet források megjelölésével. Ez törvény-előterjesztés is lehetne, mégpedig úgy, hogy ötpárti egyeztetésen alapuljon, és az elfogadás biztos legyen. Ezek a kifogásaink.
2003-ban tárgyaltuk az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, és akkor kifejezetten kértük, hogy a területi hovatartozás meghatározó tényező legyen. A kormányoldal ezt leszavazta, de hála istennek, ebbe már belekerült mint olyan tényező, amely a hátrányt elősegíti és generálja.
Összegezve, a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum támogatja, de nem tartja elégségesnek, és nem tartja kielégítőnek. Összegezve az előbb elmondottakat: azt javaslom és azt szeretném, ha a parlament a cigánykérdésről őszintén beszélne, és az őszinteség eredménye valóban egy olyan törvényjavaslat lenne, amely a szó szoros értelmében vett romaintegrációt elősegítené és támogatná.
Egy nagyon sajátos társadalmi csoportról van szó. Az anyagban az szerepel, hogy 160 ezren vallották magukat cigánynak, a becslések 650 ezret jeleznek, de régebbi adatok alapján ez a szám jóval magasabb, 800 ezer körüli lehet. Érdekes a korösszetétel, hiszen 35 év alatt sokkal többen vannak, mint a nem cigánysághoz tartozó egyebek, 50 év fölött pedig sokkal kevesebben, hiszen a várható élettartam tíz évvel alacsonyabb, mint a nem roma származásúaknál. Ezek olyan aggasztó adatok, és olyan odafigyelést igényelnek a politika szereplői - a kormányzat és a parlamenti pártok - részéről, ami óriási felelősséget ró ránk. Abban bízom, hogy ezen határozati javaslat elfogadásával az Országgyűlés megteszi az első lépést, és aztán ezt követi egy olyan törvényjavaslat, amelyben a hosszú távú megoldás - amiben szerepel a középtáv és szerepel a rövid táv - érvényesülni fog.
Az oktatási viszonyokra és feltételekre visszatérve: az előbb Farkas Flórián képviselő úr arról beszélt, hogy gondoljuk az egészségügyi dolgozók körében a cigányság létszámának a növelését, amikor onnan rugdossák ki az embereket. Van-e bátorsága az Országgyűlésnek elgondolkodni azon, hogy azokban a falusi kisiskolákban, amelyeket azért kell bezárni, mert kevés a gyerek, roma gyerekek speciális oktatását vállaljuk fel és finanszírozzuk, mert amúgy más megoldás nincs. A valós megoldás az lenne, az integráció számomra azt jelenti, hogy kialakul egy olyan roma értelmiség, amelyben vannak ügyvédek, orvosok, nagyon nagy számban vannak pedagógusok, óvónők és olyanok, akik már a bölcsődében is a cigány kisgyermekekkel foglalkoznak, már csak azért is, hogy mintaadóként, példaként tudjanak a romatársadalom előtt szolgálni, ténykedni, a kitörés lehetőségét és útját megmutatni, mert az igazi integráció az én véleményem és a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ezt jelenti.
Még egyszer: támogatjuk ezt a javaslatot, és várjuk a kormányzat és a politikai élet szereplőinek a további aktivitását és lépéseit egy törvényjavaslat elkészítéséhez és elfogadásához.
Köszönöm szépen. (Taps.)
