DEÁK ISTVÁNNÉ
DEÁK ISTVÁNNÉ
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sok mindent hallottunk már az elmúlt másfél órában, ami a térségi integrált szakképző központokkal, illetve magával a törvénymódosítással kapcsolatos. Azt gondolom, hogy nagyon sok elem jelent meg már, de engedjék meg, hogy én is, mint egy szakképző iskola igazgatója hadd mondjam el, intézményvezetőként is nagyon fontos számomra, hogy ez a törvénytervezet most előttünk van. Fontos az, hogy egyszerre, párhuzamosan tárgyalhatjuk a közoktatási törvény módosítását, illetve a szakképzési törvény módosítását, hiszen mindkét törvény tartalmazza a szakképzésre vonatkozó elveket, koncepciókat, amelyek meghatározzák a szakképző intézmények jövőjét, az elkövetkező évtizedeket ezen a területen.
Nagyon fontos, hogy e két törvény módosítási javaslatai egymással koherensek, egymást segítik, kiegészítik, hiszen egy működő intézményben borzasztó nagy problémát okozhat, hogyha a két törvény esetleg bizonyos szempontból nem támogatja, nem segíti egymást.
(21.30)
Hogy a szakképző és a felnőttképzési reformjavaslatokat tartalmazó törvénymódosítási javaslat elsősorban a szakképzés, a felnőttképzés munkaerő-piaci igényekkel való összehangolását tűzte ki célul, ez a szakképző intézmények számára is nagyon fontos és kiemelt feladat, hiszen az elmúlt évtizedekben a szakképző intézményekben olyan tartalmi változások, olyan tartalmi átalakulások zajlottak le, amelyek az iskolákban folyó pedagógiai munkának a belső értékeit szabályozták, alakították. Gondoljunk csak arra, hogy olyan programok jelentek meg, mint a szakképzési fejlesztési program, vagy az elmúlt időszakban zajlott le a szakképzési törvénynek az a módosítása, ami a szakképzési jegyzékben szereplő szakmákat pontosította, csökkentette, de ugyancsak ide tartoztak azok a szakképzés megújulását segítő programok, amelyekbe a szakképző intézmények folyamatosan bekapcsolódtak. Tehát ezeknek a tartalmi elemeknek a megújulását segítik azok a szervezeti elemek, amelyek most itt ebben a törvényben mint a térségi integrált szakképző központok vagy a szakképzési szervezési társulások formái jelennek meg.
Sok minden elhangzott itt, hogy miért és milyen aggályok vetődnek fel a regionális szakképzési fejlesztési bizottságok által irányított rendszerek kapcsán, vagy hogyan lehet majd a szakképzési szervezési társulásokat működtetni, és milyen hátrányai lehetnek a térségi integrált szakképző központok működtetésének, de mint intézményvezető el kell hogy mondjam, hogy én ezeket az aggodalmakat nem osztom. Én is egy pici szakképző intézmény vezetője vagyok, nagyon nehéz működtetni néhány száz gyermekkel egy-egy intézményt, de azt gondolom, hogy ha ilyen rendszernek lehetek a tagja majd mint intézmény, és együtt közösen határozhatjuk meg annak a régiónak, annak a kistérségnek a szakképzési fejlesztési prioritásait, előnyeit, akkor ebből mint kis intézmény is profitálhatok, és talán akár azok a financiális problémák vagy pedagógiai rendszerbeli problémák is megoldódhatnak, amelyek most súlyként nehezednek az intézményre, pontosan azért, mert méreténél fogva, adottságainál fogva lényegesen kisebb lehetőségei vannak, mint esetleg egy nagy szakképző intézménynek.
A közoktatási törvény módosítása is jelentős hatással volt a szakképző intézményekre, hiszen szó volt arról, hogy a tankötelezettség 18 éves korra való kibővítése hogyan jelenik meg a szakképző intézményeknél. Meg kell mondanom, hogy a középfokú oktatásnak talán ez a típusa az, ahol a legnehezebb tulajdonképpen teljesíteni a 18 éves kori tankötelezettséget úgy, hogy az itt lévő gyermekek a lehető legtöbbet tanulják az iskolában, egyáltalán sok esetben bent tarthatók legyenek az intézményrendszerben, bejárjanak az iskolába, ott nagyon fontos és értelmes dolgokat tegyenek, és a szakképzést, a szakképző évfolyamokat olyan vonzóvá tudjuk tenni ezen gyermekek számára, hogy ott a szakképzés végén sikeres szakmunkásvizsgát tegyenek, és olyan szakmát sajátítsanak el, amivel aztán később ők meg is tudnak élni, a munkaerőpiacon megtalálják a helyüket.
Bizony, ez a szakképző intézményeknek nagyon komoly kihívást jelent, ezért is fontosak azok a pedagógiai programok, kompetencialapú fejlesztési programok, amelyek ezeknek a tanulóknak a felzárkóztatását segítik. Mert azért azt se felejtsük el, hogy a szakképzés különböző rétegeiről vagy szintjeiről beszélünk most. Mást a funkciója annak a speciális szakiskolának, ahol esetlegesen tanulási nehézségekkel küzdő gyermekekkel foglalkozik egy intézmény, más a funkciója egy szakközépiskolai képzésnek, és egészen más a funkciója egy érettségi utáni szakképzésnek, ahol esetleg olyan piacképes szakmákat tudnak valóban tanulni a diákok, amire az adott régióban szükség van.
Tehát ez a törvénytervezet, amely most előttünk van, kezelni tudja mindazokat a problémákat, amelyek az oktatási törvény módosítása kapcsán is megjelennek a szakképzés területén, és kezelni tudja azokat a regionális igényeket is, amelyeket egyébként ma a regionális munkaügyi központok a különböző kutatásaik, vizsgálataik alapján megjelenítenek, hogy milyen hiányszakmák vannak az adott régiókban, mire lenne szükség ma is, függetlenül attól, hogy ezek a regionális szakképzési fejlesztési bizottságok létrejönnek vagy nem jönnek létre. Miért jelenítik meg? Azért jelenítik meg, mert például európai uniós forrásokhoz úgy lehet hozzájutni, ha egy szakképző intézmény pályázni szeretne, ha bizonyítani tudja, hogy az általa oktatott szakmákra hosszú távon szükség van, az adott régióban szükség van. De csak a decentralizált alapra gondoljunk, ott is a hosszú távú működést biztosítani kell, illetve bizonyítani, hogy azokra a szakmákra, amelyekre a gyerekeket képezni kívánjuk, az adott régióban szükség lesz hosszú távon is. Tehát azok az elvárások, amelyek itt a törvénymódosításban megjelennek, nemcsak a törvénymódosítás elképzelései, hanem azokhoz az európai uniós forrásokhoz is csak ezeknek a feltételeknek a biztosításával juthatnak hozzá az intézmények.
Végezetül azt kell mondjam mint intézményvezető, hogy egy-egy iskola hosszú távú stratégiájának kialakításához feltétlenül szükséges azoknak a törvényeknek a koherens megalkotása, amelyek most pillanatnyilag előttünk vannak, mert ezáltal tudunk mi is tervezni, és olyan programokat biztosítani a tanulók számára, amelyek az ő életüket segítik.
Egy gondolat még, amit szerettem volna elmondani: a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók számára a második szakma is ingyenes, tehát Babák képviselő urat meg tudom nyugtatni ebből a szempontból. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) S még egy utolsó: egyetértek azzal, hogy gondoljuk át, szükséges-e az 1500 fő mint kikötés ebben a rendszerben. Gondolom, még menet közben lesz mód módosító indítványra.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
