KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársam iménti gondolatai nagyon érdekesek, és nagyon sok problémára rávetítik a figyelmet. Valójában itt is, mint korábbi törvényjavaslatoknál, célszerű azt végiggondolni, hogy valóban melyek azok a problémák, amelyekkel foglalkoznunk kellene.
Az elmúlt akár másfél évtizedben, beszélünk-e folyamatosan arról, hogy a szakképzés a munkaerő-piaci igényekkel nem találkozik? Az elmúlt időszakban a gazdaság szereplői részéről halljuk-e mindennap azt a kritikát, hogy a kapott ismeretek és különösen a gyakorlati ismeretek messze távol vannak az adott folyamatoktól, technológiáktól, és egyéb problémák vetődnek fel? Létezik-e Magyarországon különböző térségekben, mondjuk, akár az iparszerkezet és szakmaszerkezet jelentős átalakulása? Csak hogy egy példát mondjak, akár a mi vidékünkről, mondjuk, a borsodi iparvidék nehézipari része, kohászat és bányászat mellett, a hagyományos vegyipar megmaradása mellett ma jelentős húzó iparágként a gépgyártás újabb generációja és az elektronika jelent meg nagyon nagy súllyal.
Tehát ezek a folyamatok folyamatosan és dinamikusan léteznek, amelyek folyamatosan és eléggé dinamikusan határozzák meg és fogalmazzák meg ezeket a munkaerő-piaci igényeket. Tudtunk-e rá reagálni, tudott-e rá reagálni az iskolai rendszerű képzés, ki tudta-e szolgálni megfelelő technikai és technológiai háttérrel ezeket a gyakorlati ismereteket? Mindenkire rábízom a választ, hogy így van-e, hogy tudta vagy nem tudta. Én úgy gondolom, hogy van vele probléma.
Egyetértek képviselőtársammal abban a tekintetben is, hogy a képzés - bármilyen képzés, beleértve a szakképzést is - egyik alapvető feltétele a képezhetőség és ahhoz megfelelő alapismeretek és alapkompetenciák megléte.
Összefügg-e a szakképzés és különösen a szakiskolák helyzete, mondjuk, az általános alapfokú képzésben meglévő elég komoly problémákkal, azokkal az alapkompetenciákkal, amelyek nélkül képezni, és a későbbiek folyamán, akár egy életen át tartó tanulás különböző igen indokolt és szükséges átképzési folyamataiban részt tudjon venni valaki egyáltalán, ez egy alapfeltétel? Probléma ez jelenleg? Probléma. Együtt kell tárgyalnunk tehát közoktatási és szakképzési kérdéseket? Nagy valószínűséggel együtt kell tárgyalnunk.
Tehát mindezeket nézve néhány kérdést szeretnék kiemelni a törvénnyel és a tendenciákkal kapcsolatban. Azt mondja képviselőtársam, hogy a képzési szerkezet bürokratikus irányítása. Miért, tessék szíves lenni nekem megmondani, jelenleg a képzési szerkezet alakulásának milyen irányítása van? Sokszor mondjuk a kamarák szerepét, elmondjuk minden évben. Sikerült-e a kamarákon keresztül egyértelműen a gazdasági megrendeléseket leképezni képzési folyamatokba és háttérfolyamatokba? Nem sikerült egyértelműen.
Ma egy fenntartó - legyen az, mondjuk, megyei önkormányzat, de legyen egy városi, egy települési önkormányzat - eldöntheti természetes jogából adódóan, hogy milyen képzési irányokat folytat. Eldöntheti még olyan szempontból is, hogy ma egy szabályozó van, adott esetben, ha a megyei közoktatás-fejlesztési terv kitér szakképzési feladatokra, és azt mondja, hogy meghatároz szakmaszerkezetet és beiskolázást, kérem szépen, a települési önkormányzat, amely szakképző intézményt tart fenn - és ez más oktatási programra is vonatkozik - minősített többséggel ettől a dologtól eltérhet.
(20.40)
Természetesen ez az önkormányzatiságból adódó joga, no de könyörgöm, lehetnek ennek elég különböző feltételei, egészen eltérő feltételei, hogy minek alapján választja ő azt a képzést. Megszokás alapján? Meg akar tartani munkaerőt? Nem akar nagyobb konfliktust kelteni az intézményében, mert komoly szavazóbázist érint és így tovább? Nem akarok teljesen szélsőségeket mondani, de lehet érezni, hogy miről van szó.
Kérdés tehát, hogy érdekeltté tudjuk-e tenni nemcsak a kamarákat, hanem a gazdaság szereplőit abban, hogy megfogalmazzák az igényüket. Érdekeltté tudjuk-e tenni őket, hogy forrásokat tegyenek bele ebbe, és ezeknek a forrásoknak a felhasználása valóban abba az irányba hasznosuljon, ami az adott térség gazdasági folyamatait jelenti?
Ebből adódik egyértelműen az a válasz, hogy a szakképzés tervezésének és irányításának az egyik működőképes szintje a regionális szint, hiszen a fejlesztések jelentős része is ott történik. Ha ezek a regionális szakképzési bizottságok abban az arányban, ahogy a törvénytervezetben benne van, gyakorlatilag a gazdaság szereplőinek túlsúlyában meg tudják fogalmazni ezt… - és mondok egy másik nagyon fontos dolgot, tisztelt képviselőtársaim: belegondoltak már abba, hogy ebben az országban szakképzési hozzájárulás keretében milyen nagyságrendű összeg mozog a szakképzésben? Belegondoltak már abba, hogy minek alapján dől el, hogy egy szakképzési hozzájárulás hova megy és ki kapja? Van-e ebben szerepe közvetlenül az intézményvezetők kapcsolatának, szubjektív kapcsolatának, vagy egyébként ennek objektív folyamatai vannak, egy fenntartható, a térség szempontjából hasznos képzési szerkezet kialakítása?
Akkor érdemes-e kanalizálni, valamilyen irányba terelni ezt az igen jelentős forrást? Meg kell-e teremteni a szereplőknek azt az érdekeltségét, elszámolhatóságát, hogy ezek a források abba az irányba menjenek? Meg lehet teremteni, de hát a legjobb motiváló tényező az érdek. Ha az érdekét látja, és látja a garanciáját vagy a garancia jeleit, hogy ezek a források valóban abba az irányba mennek, ami az ő szempontjából lényeges, akkor ez a dolog működhet. Tehát valójában ebbe az irányba is el kell tudnunk mozdulni, és el kell mozdulni. Én nem félnék tehát a térségi tervezéstől. Én nem félnék a szakképzési társulásoktól. Én nem félnék a regionális szakképzési bizottságok koordinálásától. Én nem félnék, nem tartanék attól, hogy ezek a források célirányosabb keretek között és célirányosabb felhasználással jelennek meg az elkövetkezendő időszakban.
A következő kérdés, amivel szeretnék foglalkozni: sokáig kicsit bizonytalanságban érezték magukat azok a fenntartók, társulások, akik az NFT I. keretében az úgynevezett tiszkprogramban részt vettek. Egy nagyon fontos szerepe és fontos feladata volt ennek a törvénynek, hogy tisztázza a korábbi tiszkmodellek és az újabban kialakítandó térségi integrált szakképző központok kapcsolódását. A törvény ezt a lehetőséget tartalmazza. Van egy nagyon fontos dolog, hiszen elég komoly fejtörést okozott azoknak, akik létrehozták az első tiszkmodelleket, hogy milyen módon tudják fenntartani. A fenntarthatóság egy nagyon izgalmas kérdés, és különösen a legnagyobb része a gyakorlati képzőhelyek működtetése és fenntartása. Ma én úgy gondolom, hogy a gyakorlati képzőhelyek, ha azt a komplex funkciót, amit eredetileg a program nekik szánt, be tudják tölteni, és valóban megjelenik a gazdasági szereplők érdekeltsége és forrása ebben a rendszerben, ez működőképes lehet. Tehát ez egy nagyon fontos rész volt, hogy ez az átmenet és ez a kapcsolódási pont meglegyen.
A következő terület, amit már részben érintettem, és a képviselőtársaim is jelezték, gyakorlatilag a szakiskola kérdése és a szakiskola problémája. Ma én úgy látom, hogy igen jelentős népesség van ebben a szakiskolai képzési formában, akik bizony elég komoly problémákkal, szociális, szociokulturális, egyéb hátránnyal küszködnek. Nagyon sok olyan fiatal kerül be ebbe a rendszerbe, akinek nem létezik az a minta a környezetében, hogy mit jelent a napi rendszeres munkavégzés, mert különböző okok miatt nem létezhet. Tehát most nem akarom őket ezzel bántani.
Ebben a szakiskolai programban nem állítjuk gyakorlatilag a fejéről a talpára azt a dolgot, hogy aki odamegy, nem elsősorban közismereti tárgyakban az ismereteit akarja bővíteni, hanem valamilyen gyakorlati területen akar bizonyítani, ebbe az irányba visszük el a dolgot, ebbe az irányba motiváljuk, és ebben tesszük érdekeltté; és ha nem tudjuk hozzátenni a valós, nemcsak gyakorlati képzést, hanem a munkatapasztalatot is, visszaadandó azt a hiányzó mintát, ami ahhoz szükséges, hogy egyébként a munkába beilleszkedjen, azt a képzettséget akarja is használni, amit megszerzett, akkor bizony ezen a területen nem fogunk tudni lényegileg előrelépni, tehát ez a kérdés sokkal komplexebb és sokkal izgalmasabb lehet.
És akkor a vége: tulajdonképpen a képzés és átképzés, a felnőttképzés minőségi kérdése szintén nagyon fontos dolog, a minőségi képzés feltételei. De ehhez mindenképpen az szükséges, hogy egységesen a közoktatás és a szakképzés azokat az alap- és kulcskompetenciákat egyértelműen tudja erősíteni és fejleszteni, amelyekre egyébként a későbbiek folyamán bármilyen képzés, bármilyen átképzés egyáltalán alapulhat.
Ma úgy látjuk, hogy lehet finomítani még a törvény bizonyos elemein. De az a szándék, hogy az a régóta cipelt probléma, amiről az elején beszéltem, valamilyen módon kezelhető legyen, és elinduljon a szakképzés egy kiszámíthatóbb fejlődési irányba, ez a törvény az ehhez szükséges keretet meg tudja teremteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
