KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvény jó szokásnak megfelelően megint kicsit salátaszerűen szedi össze azokat a közoktatást érintő fejezeteket, amelyek alapjaiban határozzák meg a szakképzést: a szakképzést érintő szakképzési törvény, felnőttképzési törvény, illetve a szakképzési hozzájárulásról és képzés fejlesztéséről szóló törvény. Mindegyik törvény - a szakképzést kivéve - elég friss, gyakorlatilag minden évben toldoztuk-foldoztuk, elég gyakran nyúltunk hozzá, tehát valahol én is indokoltnak tartom, hogy egységes szerkezetben tekintsük át, és próbáljunk meg együtt gondolkozni ellenzék is és kormánypárti oldal, mint ahogy tettük ezt annak idején a Szakképzési Alappal kapcsolatos törvény tekintetében, amik konszenzusra tudtunk jutni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelent-e előrelépést - és ezt a kérdést kell feltennünk magunknak - ez a módosítás, amely alapjaiban rendezi át a szakképzést? Valóban elérhetjük-e azt, hogy kevesebb pénzből jobb szakembereket leszünk képesek képezni? Valóban az általunk kitűzött célt - vagy pontosabban: a kormányzat által kitűzött célt, miszerint a munkaerőpiac és a képzés találkozzon - szolgálja-e ez a törvénymódosítás? És az előttem felszólalók többször is említették, hogy valóban, ettől több szakmunkás kerül-e ki a munkaerőpiacra. Én egy kicsit szkeptikus vagyok, még ha néhány hasonló gondolkozású emberrel ellentmondásba is kerülök, miszerint feltétlen a hiányszakmák feltöltését és a hiányszakmák munkaerőpiacon való megjelenítését elsősorban a képzés oldaláról próbáljuk meg megoldani. Tehát ösztönözzük a gyerekeket, a fiatalokat azért, hogy hiányszakmákat tanuljanak. Kérem, a minimálbér 15 meg 20 százalékáért nem fognak oda jelentkezni a hallgatók és a tanulók.
Fordítva ülünk e tekintetben is a lovon. A munkaerőpiac majd vissza fog reagálni a képzésre, és a képzésben részt vevők majd egy követő magatartással részt fognak venni ebben a képzésben, de attól a hiányszakmák nem fognak megszűnni az én elgondolásom szerint.
A statisztikai adatokban, csak feltételezem, hogy eltolódás van a szakképzés és a gimnázium irányába és kevesebb a szakmunkásképzés, csak feltételezem, hogy ezek a statisztikák korrigálva lettek az érettségire épülő szakmákkal, mert ez esetben akkor kicsit torz adatot kapunk.
Visszatérve a négy feltett kérdésre, inkább szeretném, ha a törvényben visszatükröződött volna az a szándék, ami egyébként a Lajtán túli területekre inkább jellemző, mint Magyarországon, hogy a GDP-nek egy megfelelő aránya alatt képzésre fordított összeg éppen ellenkező hatást vált ki, tehát nem hozza a hozzá fűzött reményeket. Sajnos, ez az arány Magyarországon jelentősen elmarad az európai átlagtól, tehát azt gondolom, hogy ezen a területen kellene először előbbre lépnünk, közösen, kormányoldalnak és ellenzéki oldalnak, a költségvetési tárgyaláskor ez az első lépés, és ilyen apró lépésekkel tudunk majd előbbre menni.
(20.30)
Az előterjesztésből kisejlik, hogy a kormány szándéka egy tudásalapú, versenyképes társadalom megteremtése, amely tekintetében az előterjesztés téves feltételezést alkalmaz. A szakképzés és a felnőttképzés munkaerő-piaci igényeire való egyértelmű megfeleltetés nem evidencia. Tehát nem kell feltétlenül evidensnek tekinteni, hogy a szakképzésben rögtön, azonnal leképeződjön, és ezt mint egyedülálló megoldást tekintsük, és ezáltal egyfajta integrációt tekintsünk a jövőben - mint az egyetlen dicsőítő út -, csak nagy integrált mamutintézményekben tudjuk ezt a megfeleltetést, tehát hogy a szakképzés megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek, ezt feltétlenül integrált mamutintézményekben kell végrehajtani. Annál is inkább, mert vannak egyéb szempontok is, mint az ilyen típusú munkaerő-piaci igények. Például a képzési tananyag átfutása is megnehezíti ezt a problémát, vannak egyéb társadalmi beilleszkedési problémák, hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás. Mintegy példaként szerettem volna ezt arra mondani, hogy nem csak munkaerő-piaci igények jelentkeznek, amikor egy képzési struktúrát átalakítunk vagy megváltoztatunk.
Feltehetjük ezt a kérdést, mielőtt ilyen nagyszabású átalakítást végzünk, hogy mi lehet az elvárható cél egy szakképzést folytató intézmény esetében. Túlságosan leegyszerűsítené a problémát, ha azt mondanánk, hogy kész szakemberek képzése, aki az iskolából vagy a képzőhelyről kikerül, a munkaerőpiacon rögtön megjelenik, és végzi a saját munkáját. Nyilvánvalóan a válasz az - talán ebben is egyetértünk -, hogy nem. Nem lehet ilyen célt kitűzni, és nem lehet az egész struktúránkat ennek alávetni, hogy aztán az átalakítás eredményeképpen ez lesz a megoldás. Azért sem, mert gyorsan változó ismeretekről van szó, gyorsan változó társadalmi igényekről van szó, a képzési struktúra változásának bürokratikus volta, és ezt ez a törvény nem segíti.
Akkor mégis mi lehet a cél? Véleményem szerint a tudás megszerzésének képességére kell megtanítani a mai magyar ifjúságot, illetve a felnőttképzésben részt vevőket. Mert ha erre képes a képző intézmény, akkor az az ember, akiről itt általánosságban beszéltünk, a munkaerőpiacon képes majd megállni a helyét.
Mi a törvény legnagyobb hibája? Nem igaz, hogy a szakképzés úgy rossz, ahogy van. A mai magyar szakképzés jelenleg iszonyatosan heterogén, és ezt a heterogén összetételű szakképzési struktúrát egyetlen fűnyíróelvvel majd - azt mondjuk - mi most megreformáljuk, szerkezetileg is. Tehát azonos szakmákban vannak iskolarendszerű, nem iskolarendszerű… - ezek egyébként nem mindig ekvivalens tudásanyagot tartalmaznak, ezt csak zárójelben jegyzem meg. Vannak kis iskolák meg nagy iskolák - most az iskola méretére gondolok. Nem beszélve arról, hogy ez a törvény sem tér ki szellemiségében és szellemében az úgynevezett kis létszámú szakmákra, a kis szakmákra, és ezeket a kis szakmákat teljes mértékben ellehetetleníti ez a nagyon erőteljes integráció.
Nem lehet azonos lapon említeni azokat az erdészeket, akiket Magyarországon négy iskolában képeznek, vagy azokat a vízszolgáltatással foglalkozó technikusokat, akiket Magyarországon nyolc iskolában képeznek azokkal a lakatosokkal, akikből nagyon sok van, és többek között térségünkben az egyik hiányszakma. Nem beszélve arról, hogy a képzés szintjeiben is rendkívül heterogén az összetétel. Aki szakképzésben dolgozik, nyilván tudja, hogy a 33-as szakmáktól kezdve az 55-ös kezdetű szakmákig is érinti ez a képzési átalakítás. Nem beszélve arról, hogy az OKJ módosítása jelentős változásokat hoz. Tehát nemhogy kevesebb, hanem több szakma lesz. Ezekre a problémákra nem ad választ.
Továbbá, ami még nagyon kellemetlen, az pedig a regionális szakképzési fejlesztési bizottság. Gyakorlatilag egy választott testület fölé rendeljük ugyan indirekt módon, tehát a megyei közgyűlések, városi közgyűlések és ezek társulásai fölé rendeljük; indirekt módon, mert pénzt rendelünk hozzá, és ezzel a pénzzel gyakorlatilag belekényszerítjük egy olyan zsákutcába, hogy kénytelen lesz végrehajtani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egy megjegyzést engedtessenek meg ebben a 15 másodpercben. A módosító indítványok beadásának határideje, úgy tudom, most az általános vita végéig tart. Holnap délelőtt 10 órakor tárgyalja az oktatási bizottság a módosító indítványokat. A minisztériumtól megszokott módon, talán azt gondolom, nem túlzás, ha azt mondom, hogy nem túl elegáns ennyi időt hagyni a módosító javaslatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) áttanulmányozására. Egy kicsit prejudikálható az a fajta magatartás, amit megszoktunk a kormányoldal részéről; túl sok reményem nincs, hogy nem az aláírásból ítélik meg a módosító javaslat jó vagy rossz voltát.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
