SÓS TAMÁS
SÓS TAMÁS
SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A szak- és felnőttképzés irányításának egy minisztériumba történő összevonásával megteremtődött a feltétele annak, hogy az iskolai és az iskolarendszeren kívüli szakképzés fejlesztése összehangoltan történjen. Úgy gondolom, ez jelentős lépés. Jelentős lépés az is, hogy a szakképző intézmények közötti együttműködés a regionális képzési hálózat kialakulásával, a szakképzés kibocsátása mennyiségileg, minőségileg a munkaerő-piaci igényekhez igazodjon.
A mostani törvényi módosítások illeszkednek abba a sorozatba, amely az elmúlt esztendők során történt, hisz tessenek gondolni arra, hogy 2005-ben a rendszerváltás óta második alkalommal fogadtunk el stratégiát a szakképzésre. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan ma már türelmetlenül várják az eredményeket. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy rendkívül sok egy irányba mutató, reformjellegű lépés volt és van folyamatban, amelyek beérése esetenként négy-öt-hat év, vagy tessenek arra gondolni, hogy magának a stratégiának az ideje 2005-től 2013-ig szól.
Mi a törvénymódosítás, illetve mi ezeknek az intézkedéseknek a célja? Akik szakképzéssel foglalkoztak az elmúlt húsz-harminc évben, azok közül sokaknak a következő mondat ismétlésnek fog tűnni: ne legyen zsákutca a szakiskola; akkor azt mondtuk, hogy szakmunkásképző. Úgy gondolom, ma is különös aktualitása van annak, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően valóban ne legyen zsákutca a szakiskola, de szeretném elmondani, hogy ez ma sokkal, de sokkal magasabb színvonalú munkát kíván, mint bármikor. Mire gondolok? A felzárkóztatásra, a hátrányos helyzetűek kezelésére.
Miért mondom ezt? Azért, mert a munkaerő-szükséglet a képzési kínálat beszűkülése és a demográfiai feltételek ismeretében már rövid és középtávon is akkor elégíthető ki, ha be tudjuk vonni a foglalkoztatásba a munkanélkülieket, a szürkegazdaságban tevékenykedő csoportokat, és látni kell azt is, hogy a hazai alulképzettek foglalkoztatása szinte megoldatlan. Az Európai Unió politikájának kulcseleme a foglalkoztatási szint és a képzési szint emelése. Az államháztartás tartós egyensúlya is csak akkor teremthető meg, ha emelkedik a képzettség, ha növeljük a munka termelékenységét.
Mit szeretnénk elérni? Néhány dolgot szeretnék felsorolni, és ezek közül néhány dologra szeretnék is kitérni. Először is a mostani törvényi módosítások is azt szolgálják, hogy az általános képzés minősége javuljon. Másodikként kiemelném a szakképzettek arányának növelését az ifjúsági képzésben. Mire gondolok? Arra, hogy most - ez 2005-ös statisztika - szakiskolába jár a tanulók 19,6 százaléka, és azt szeretnénk, hogy ez elérje a 30 százalékot a következő időszakban. Ennek érdekében nagyon sok a tennivalónk. A szakiskolai képzés vonzerejének a növelését is szeretnénk elérni csakúgy, mint a hátrányos helyzetű csoportok bevonását a szakképzésbe. Az intézményrendszer irányításának az átalakításáról is szó van, a pályakövetési rendszer aktualizálásáról, valamint a regionális fejlesztési és képzési bizottságok hatékonyabb működtetéséről.
Menjünk sorjában! 2005-ben szakiskolába a tanulók 19,6 százaléka - durván 20 százaléka - járt. Gimnáziumban, szakközépiskolában végez 61,8 százalék. Nagyon fontos az, hogy a szakközépiskolai érettségi utáni évfolyamokon nappali oktatásban 21,3 százalék szerez szakmai végzettséget, míg a felnőttképzésben 6,46 százalék. Gondoljuk végig, mennyire alacsony ez a szám!
(20.00)
Létszámban ez 8052 főt jelent, ez, úgy gondolom, nagyon kevés. Csak tessenek gondolni akkor arra, hogy a 2005-ös felsőfokú szakképzettségben mennyien vesznek részt, 3,3 százalék, és a szakiskolát végzetteknél a második szakképzettséget megszerzők aránya 1,5 százalék. Akkor látjuk, hogy hol vannak a gondjaink, problémáink, és hol kell nekünk előrelépni. És akkor még nem beszéltünk azokról a néhány százalékkal alacsonyabb piaci értékű, rövid képzési idejű képzettséget szerzőkről, akik nem tekinthetők felső középfokú végzettségűeknek.
Ilyen vonatkozásban a következő tíz esztendő is egy izgalmas kérdés, ha azt nézzük, hogy az 1949 és 1957 közötti népes korosztály nyugdíjba vonulására a következő tíz esztendőben kerül sor, ha azt nézzük, hogy a kilencvenes évek utolsó harmadában született alacsony létszámú évjárat ekkor vállal munkát. ’98 óta a születések száma 100 ezer fő alatt van Magyarországon, és az előző napirendi ponthoz rímel, hogy tíz év múlva az ifjúsági munkaerőforrás 15 százaléka roma származású lesz. 2014 után a tényleges munkaerőforrás létszáma nem éri el a 80 ezer főt (Sic!), és akkor még nem beszéltem a migrációról, és sorolhatnám ezeket a gondokat, problémákat.
Azt gondolom, hogy ezzel függnek össze a tennivalóink, és valójában az intézkedések mi célt szolgálnak. Akkor, amikor az általános képzés minőségének javításáról beszélünk, azt mondhatjuk, hogy az elmúlt tizenöt évben átalakult a közoktatás és a szakképzés szerkezete. Ugyanakkor ma a közoktatás - gondolok itt az általános iskolára, az érettségit adó iskolákra -, ezek célrendszere, pedagógiai eszközei az elmúlt huszonöt esztendőben alig változtak.
Az általános képzés hatékonysága akkor növelhető, ha a pedagógiai eszközöket ahhoz a tényhez igazítjuk, hogy a szakiskolákban tömegesen jelennek meg a nagyon gyengén felkészült tanulók és az érettségit adó iskolákban a közepesek. Azt gondolom, hogy ez mindenki számára elgondolkodtató kell hogy legyen. Mondjuk, a pedagógusok számára leegyszerűsítve, de mindazoknak, akik figyelemmel kísérik ezt a munkát, tehát mondjuk úgy, hogy a korábbi frontális osztálymunka helyett tréning típusú módszerekre van szükség. De mondhatnám azt is, hogy a képzők képzésére is sokkal nagyobb szükség van a következő időszakban; és akkor nem beszéltem arról, hogy a képzés szerkezetét is folyamatosan érdemes korszerűsíteni.
Én úgy gondolom, hogy ezek a törvényi módosítások ebben is segítséget nyújthatnak, mondok példát a teljesség igénye nélkül, hogy szükséges feltétel a szakképzésre felkészítő programok indítása az ifjúsági és felnőttképzésben. Vagy gondolok arra, hogy a gazdaság középfokú szakemberigénye esetleg akkor biztosítható, ha a mai 2+4 vagy 4+2 éves modell mellett újra megjelenne a 2+3 éves alternatíva - erről elég sokat beszéltünk az elmúlt három esztendőben -, amelyben a tanulók az érettségire felkészülés mellett kapnának szakképesítést, és sorolhatnám.
Ilyen vonatkozásban a szakiskolák és a szakközépiskolák presztízsének a növelése is indokolt. A szakiskolák vonzerejének a növelése, azt gondolom, hogy nagyon fontos feladat, rugalmas utakat kell kiépítenünk a szakiskolát végzett fiatalok érettségihez juttatásához. Ma a munkaerőpiacon a 16-26 éves korosztályból 300 ezer fő szakképzetlen, a községekben több ezer fő idősebb inaktív, korábbi munkába álló él. A képzésbe vonásuk feltétele az iskolarendszerű szakképzést folytató intézmények felnőttképzésbe történő bevonása. Ez a mostani törvényi módosítás erre is lehetőséget teremt, és úgy gondolom, hogy ez rendkívül fontos feladat.
És akkor nem beszéltem itt sem még a lemorzsolódásról, általában 30 százalékot szoktunk mondani, hogy akik a képzésben részt vesznek, 30 százalékuk lemorzsolódik. Ezen is változtatni kell, korábbi intézkedések segítettek az ő felzárkóztatásukban.
Tehát szeretném zárni a gondolataimat azzal, hogy a mostani módosítások, úgy gondolom, a minőségi szakképzés irányába jelentős lépést tesznek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
