DR. KOVÁCS ATTILA
DR. KOVÁCS ATTILA
DR. KOVÁCS ATTILA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, a struktúraátalakítás, azt gondolom, mindannyiunk számára teljesen egyértelműen ágyszámcsökkentéssel járt, mert az egészségügyhöz értő szakemberek évek óta egyértelműen tisztázták, hogy Magyarországon ágyszámcsökkentésre van szükség, és igazából nem is az a legfontosabb, hogy maga az ágyak száma csökkenjen, hanem egy egészségügyi, gyógyítási szemléletváltozásnak kell bekövetkezni, hogy egyre több beteget kellene alapellátás és járóbeteg-ellátás szintjén gyógyítani, nem pedig kórházi szinten. Ennek a gondolatnak a reform első lépése felelt meg, amikor megtörtént az ágyszámcsökkentés.
Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy itt alapvetően bizonyos dolgok összekavarodnak, mert az teljesen természetes, hogy a súlyponti kórházak területi ellátási kötelezettsége megnövekedett, az is teljesen természetes, hogy ezekbe a kórházakba kell a fejlesztések döntő zömét vinnünk, és ezeket a kórházakat kell európai szintű ellátórendszerekké fejlesztenünk, de ez nem azt jelenti, hogy ezekben a kórházakban meglévő felesleges ágyszámkapacitás megszüntetésével nem kellene sajnos dolgozókat vagy orvosokat elbocsátani.
Az ön által említett intézményeknél - mi magunk is megnéztük - nagyjából stimmelnek ezek a számok, de azt gondolom, hogy ennél szemléletesebben nem mutatja a dolgot, hogy 2006 novemberében a minisztérium által kiírt pályázatnál, amelyre az intézmények önként jelentkezhettek, struktúraátalakítással összefüggésben megszűnő ágyak támogatására 6,5 milliárd forintot pályáztak és nyertek el döntően ezek az intézmények. Tehát ezeknek az intézményeknek a menedzsmentje vagy legalábbis jó néhánynak a menedzsmentje már akkor látta ezt a helyzetet, hogy az átalakuló egészségügyben egy átalakuló struktúrával, átalakuló személyzettel, átalakuló szakmai felfogással kell szembesülnie. Tehát itt szó nincs arról, hogy a kettő ellentmondásban lenne egymással.
Én mint tizenhat évig gyakorló intézményvezető állíthatom, hogy igazából a természetes minimum feltételi szükségleten felül sajnos Magyarországon felesleges kapacitások voltak, amelyeket ezeknek az intézeteknek a racionalitás értelmében meg kell szüntetni. De ez nem azt jelenti, hogy ezek az intézmények visszafejlesztésre kerülnének. Már csak azért sem, mert a következő dolog, amivel támogatjuk ezeket az intézményeket, hogy a szakellátási normatíva felosztásáról szóló közigazgatási határozatokból adódó, a fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltatóknál megvalósuló intézményátalakítások költségeinek támogatására szintén pályázatot írt ki a minisztérium, amelynek elbírálása a napokban történt meg, és ennek keretében minimum 7,5 milliárd forintot fogunk az intézmények között fejlesztésekre kiosztani. De tervezzük ennek az összegnek a megemelését, ha sikerül ehhez fedezetet teremtenünk.
A dolgozókkal kapcsolatban: természetesen nagyon súlyos probléma, a tárca semmiképpen nem próbálja ezt a problémát úgy értékelni, hogy nem nagyon fontos probléma a szakdolgozók és az orvosok kérdése. Ezzel kapcsolatban meghirdette a tárca a Mobilitás-programot, amely a közszférában a maga nemében egyedülálló és példaértékű program, amely a belső migrációt elősegítő intézkedésekkel, képzésekkel, átképzésekkel és releváns szakképzési politikával kívánja segíteni az érintetteket.
(14.20)
Folyamatban van továbbá az új otthon teremtésének elősegítése érdekében a közszférában dolgozók lakáshitel-felvételi lehetőségeinek szélesítése. A Mobilitás-program 2007. július 31-éig tart, de egyértelműen úgy látja a tárca, hogy szükséges ennek az időpontnak a meghosszabbítása, ezzel kapcsolatban a szükséges intézkedéseket megtette.
Kérem képviselő urat válaszom elfogadására.
