KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A 2006-os év és az azóta eltelt időszak valóban szándék szerint - a kormány szándéka szerint is - a 2006-os tavaszi választási kampányban megfogalmazott ígéretek teljesítéséről és annak kiindulópontjának eléréséről szól. Ugyanis az ön által is említett konvergenciaprogram, ha nagyon leegyszerűsítjük, nyilvánvaló módon nem az eurózónához való tartozásról szól önmagában, nem maastrichti követelményekről, nem - ahogy a sajtóban gyakran a szakértőktől olvastuk - az ERM-2-höz való tartozásról szól, hanem nyilvánvaló módon arról a szándékról, hogy milyen gyorsasággal leszünk képesek megteremteni a fejlesztéshez szükséges új kiindulópontokat, egy egyensúlyi pályára kerülést, amihez már érdemes a jelentős európai fejlesztési forrásokat, azt az ominózus 8-10 ezer milliárd forintot nagy ütemben idehozni Magyarországra.
(13.20)
Summa summarum, ilyen értelemben tehát a konvergenciaprogram egyfajta pályameredekséget jelent az országnak; azt a pályameredekséget, hogy milyen gyorsan kívánjuk meg, hogy Magyarország felzárkózhasson, élve az európai fejlesztési források esélyével. Nyilvánvaló, ez a program, tapasztaltuk magunk is, rendkívül sok konfliktust szül, hiszen szerzett jogok sérelmével jár együtt, objektíve együtt jár szerzett jogok sérelmével. Nem akarom azt állítani, hogy mai eszünkkel ugyanennyi konfliktust vállaltunk volna, és ugyanezt az utat jártuk volna be, de hogy ez a célkitűzés a változásokra vonatkozóan szükséges, ezt az egy év tapasztalatának birtokában is mondom.
Utalok a szerzett jogok között a köznapi, megélt vitáinkra. Utalok például arra, amikor világos, hogy egy reformintézkedés a többség, a közszolgáltatást igénybe vevő többség szempontjából megváltoztatja a korábbi viszonyokat, akár a gyógyszerforgalom esetében. Látható, hogy a patikusok a maguk önérdeke szempontjából fellépnek azzal szemben, hogy bizonyos szűk termékkört a patikán kívül is lehessen vásárolni. Én magam, és úgy látom, a közvélemény széles köre is biztos abban, hogy ez a lépés, hogy MOL-kútnál és máshol is lehessen Kalmopyrintől C-vitaminig venni gyógyszereket, ez a felhasználó szempontjából helyes döntés. Ettől még látható, hogy milyen éles reakciókat vált ki a patikusok körében, akik ezt személyes megélhetési kérdésként vetik fel.
Hogy ez jó konfliktus-e, kívánatos-e a többség szempontjából? Úgy hiszem, hogy igen, még akkor is, ha ezek mennyisége kérdőjelbe teszi, zárójelbe teszi az átfogó változások társadalmi támogatottságát. Olyan értelemben feltétlenül új kormányzati szakaszt szeretnénk nyitni, hogy legyen világos, hogy egy-egy lépés mögött melyik az a széles társadalmi csoport, amelynek érdekében történnek meg a lépések, tudatosan vállalva, hogy ez egy adott társadalmi csoporttal, ez esetben a patikusokkal való konfliktust jelenti.
Úgy hiszem, a tavalyi év nemcsak erről szólt, hanem arról is, amire ön szőrmentén utalt, hogy bizony nem a reformokkal, nem a legfontosabb kérdésekkel foglalkozott a közélet, hanem nem kis mértékben a legnagyobb ellenzéki párt jóvoltából azzal, hogy konszolidálja a belső viszonyokat; azzal, hogy megóvjuk a demokratikus intézményrendszert - és ez is komoly erőfeszítést jelentett nemcsak a kormánypártok, hanem igazából a magyarországi demokratikus erők számára -, hogy megőrizzük a köznyugalmat, hogy olyan helyzetet teremtsünk, hogy az őszi konfliktusokat követően fenn lehessen tartani, hogy a közéletben továbbra is az embereket érintő kérdések szerepeljenek a középpontban.
Hogy ez a figyelemelterelés, energiaelvonás megtörtént, úgy hiszem, nem a kormánynak ártott első helyen, hanem Magyarországnak ártott első helyen. Ilyen értelemben tehát rendkívüli módon felelőtlen az a politika, amely első körben a kormány orrára húzza, hogy mivel foglalkozik akkor, amikor valakik gyújtogatják az országot, és nem foglalkozik az embereket érintő ügyekkel, másodkörben pedig felhívja a kormány figyelmét arra, hogy romlik a közbiztonság, miközben olyan politikai erők ülnek a parlamentben, akik nem határolják el magukat a radikális szélsőjobbtól, amely eredményezi ezt a fajta közbiztonságot és közhangulatot.
Summa summarum, mindannyiunk közös felelőssége, hogy…
