BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kelet-nyugati olvadás a ’80-as évek végén elkezdődött, 1989-ben, akkor még tanácselnökként, bejelentkezett nálam egy osztrák falu - a nevére most pontosan nem emlékszem - küldöttsége, azzal a kéréssel, hogy mivel Győr városa az a pont, ahol a Rába befolyik a Dunába, ők pedig azt a falut képviselik, ahol a Rába folyója ered, ott a forrása, és hoztak nekem egy nagyon szép kis üveget, gondosan becsomagolva, benne áttetsző, kristálytiszta Rába-vízzel. Ez a Rába-víz mind a mai napig otthon van nálam a szekrényemben, éppen olyan kristálytiszta és áttetsző, mint 18 évvel ezelőtt volt. Úgy gondolom, hogy ez jól jellemzi azt a törekvést, hogy ha valamikor ilyen volt a Rába vize, és 18 évi tárolás után ilyen is maradt, milyen jó lenne, hogyha hosszú ideig ilyen maradhatna.
Én személy szerint nem tartom jónak és helyesnek, hogy a Rába vizének ez a problémája a Magyar Országgyűlés napirendjére került, meglehetősen szokatlan a téma. De tekintettel arra, hogy én magam is számos esetben cselekvő résztvevője, részese voltam, akár polgármesterként - most már ugyan nyugdíjasként - vagy akár a regionális fejlesztési tanács tagjaként több esetben kezdeményeztem, illetve részt vettem az osztrák partnerekkel folytatandó ez irányú tárgyalásokban, ahol természetesen meglehetősen sok szót ejtettünk a témáról, sok ígéretet kaptunk, és a végén nem lett belőle semmi mind a mai napig.
V. Németh képviselőtársam egy nagyon érdekes geográfiai összehasonlítással, összeméréssel illusztrálta a mondandóját. Én hadd tegyek egy ugyanilyen történelmi összemérést! 1664-ben, amikor egy hatalmas török sereg átkelt a Rábán Nyugat-Magyarország meghódítására, akkor osztrák barátaink nem haboztak, hanem súlyos vereséget mértek a Rábán a törökre, ezzel tulajdonképpen megmentették Nyugat-Magyarországot a törökök általi megszállástól. Nos, jó lenne, hogyha a mai osztrák barátaink is abban segítenének nekünk, nem úgy, hogy hadsereget küldenek ide, nehogy valaki félreértse, hanem ha nem haboznának, és ebben a körülbelül, emlékezetem szerint hat éve húzódó ügyben végre tiszta vizet lehetne önteni abba az üvegbe vagy a mellé az üveg mellé, ami tulajdonképpen a Rába tisztaságát, úgy tűnik, tartósan jelképezi.
A véleményem az, hogy az Orosz Sándor képviselőtársam által elmondott aggályokat teljes mértékben megértem, helyénvalónak is tartom, és úgy gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésnek e tekintetben, mivel az események, akár az égetőmű, akár a Rábával kapcsolatos ügyek kívül esnek a magyar szuverenitáson, segítséget kell kérnünk az osztrák partnereinktől, de ez eddig, úgy tűnik, nem kapta meg a kellő nyomatékot. Én úgy gondolom, hogy kellően türelmesek is voltunk ebben az ügyben, és annak a reményében tudnám én is támogatni az előterjesztést, hogy talán nagyobb nyomatékot ad azoknak a kormányzati, civil szervezeti törekvéseknek, amelyeknek eddig nem sok foganatja, eredménye lett.
Én is úgy látom, hogy azon indítvány óta, amely, ha jól emlékszem, április 2-ai pecséttel van felülbélyegezve mint beadvány, egy kicsit azért a körülmények mások lettek, az idő előbbre haladt, célszerűbbnek látszik olyan szövegezési módosítások megvalósítása módosító indítványok révén, amelyek, ha úgy tetszik, aktualizálják, nagyobb nyomatékot adnak, és mindenképpen eredményessé teszik ezt a régóta húzódó és nagyon sajnálatos problémát.
(16.20)
Tehát azzal zárnám, hogy nagyon bízom az osztrák barátainkban, hogy nemcsak udvarias szóval, ígérgetéssel, időnként mellébeszéléssel segítenek nekünk, hanem nem haboznak, konkrét válaszokat adnak, konkrét intézkedéseket tesznek az ügyek eredményes, kölcsönösen kielégítő lezárása érdekében. És ehhez, ha szükséges, egy kulturált, határozott szakmai országgyűlési állásfoglalással megfelelő tekintélyt tudunk biztosítani, akkor, úgy gondolom, valamennyi itt helyet foglaló képviselőtársunk ezt meg fogja szavazni.
Köszönöm a figyelmet.
