V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Szentgotthárd nevét halljuk manapság, akkor legkevésbé sem a barokk kolostor épületegyüttese jut eszünkbe, még csak nem is a magyar autógyártás egyik fényes fejezete, az Opel vagy a General Motors, még csak nem is a hármas határ környékén élő népek kiváló együttműködése - a szlovéneké, osztrákoké és a magyaroké -, hanem manapság Szentgotthárd kapcsán a környezetszennyezés jut eszünkbe. A Rábát ért hatások.
Mint mindenki által közismert, évek óta habzik a Rába, sóval terhelik, legutóbb olajfoltok úsztak le rajt, illetve egy hulladékégető építésének réme fenyegeti a várost. Ezek a környezeti ártalmak együttesen is vannak olyan jelentősek, hogy itt, az ország Házában szóljunk róluk, azonban együttes hatásuk olyan erős, olyan jelentős, hogy ez igényli a tisztelt Ház állásfoglalását, közbenjárását, és azt is, hogy feladatot határozzon meg az illetékeseknek az Országgyűlés.
Szokatlan a téma, hogy környezetszennyezés kapcsán nem keletről jön a szennyezés, még csak nem is magunk okozzuk, hanem Ausztriából. Abból az országból, amely hosszú évekig, évtizedekig minta volt számunkra a környezettudatos politika terén elért eredményeiért.
Melyek külön ezek a hatások, amelyek érik a várost és térségét? Hat éve nem tudjuk megállítani a Rába habzását, amelyről most már azt tudjuk, hogy a Rába mellett lévő burgenlandi, illetve stájer bőrgyárak okozzák. De sószennyezés, -terhelés is éri a folyót a Lapincson keresztül, a fürstenfeldi geotermikus erőmű napi 30-70 tonnáig terjedően terheli ezt a folyót. Ezt úgy képzeljük el, mintha 7-8 nagyméretű teherautó odamenne a folyó partjára, és a sót naponta beleöntené. De ennél rosszabb a helyzet, mert oldott állapotban kerül be a folyóvízbe ez az anyag. Ennek következtében nemcsak a közvetlen környezetében, de 70-80-100 kilométerre is érezhetők már a hatásai. A felső szakaszból gyakorlatilag eltűntek a halak, mint azt az elmúlt időszakban lefolytatott vizsgálatok kimutatták. Azonban manapság mégis ezeknél is nagyobb hatástól félnek. Egy 200 ezer tonna kapacitású szemétégető mű építését tervezik az osztrákok, közvetlenül a határ túlsó oldalán, néhány száz méterre mindössze az államhatártól.
Azt hiszem, az eddig elmondottak is alátámaszthatják azt, hogy nincs bizalom most már az osztrákok iránt. Semmiféle újabb technológia, semmiféle ígéret iránt nincs bizalom. De miért is kell gyanúval élni egy szemétégető azon a helyen való felépítésével szemben? Egyrészt ötszöröse a kapacitása a tartomány egész éves hulladéktermelésének. A környező közlekedési hálózatok - vasút, közút - nem felkészültek ennek a mennyiségnek a fogadására, illetve leszállítására. Három nemzeti park találkozik ezen a területen.
De emellett egy gazdasági érvet is hadd említsek. Szentgotthárd városa néhány éve az idegenforgalom irányába fordult, és egy trópusi wellnessfürdő felépítésébe kezdett, sőt ez a fürdő fel is épült, próbaüzeme folyik, néhány héten belül megnyitják a nagyközönség számára. De mint ismerjük a fürdők gyakorlatát, féloldalas ez a beruházás, hiszen hozzá kellene kapcsolódjanak még szálláshelybővítések, újabb szállodák építése is, azonban az ezt végző vállalkozók a hírre ezt a beruházást elhalasztották, és nem is kívánják addig megkezdeni, míg az a hír nem érkezik, hogy az osztrák szomszédok letesznek a szemétégető építésének tervéről.
(17.00)
Úgy vélem, elég érv ez ahhoz, hogy a szűkebb és tágabb környezet is tiltakozzon a terv ellen, és nemcsak környezetterhelési, nemcsak gazdasági okokból, de most már egy harmadik ok is szerepel: ez a nemzeti büszkeségünk. Mégpedig az, hogy velünk ne lehessen azért mindent, bármit megtenni. Hiszen az elmúlt időszak arról szólt - ezt néhány gondolatban ismertetem is -, hogy az illetékes hatóságok, különféle egyesületek, civil szervezetek, a lakosság tiltakozása, a kormány tevékenysége világossá tette, hogy nem kívánja ezt az égetőművet, és felszólítja Ausztriát - az ottani szereplőket, tartományt, önkormányzatot, hatóságot, cégeket -, hogy az eddigi környezetszennyezést szüntesse be. Azonban nem történt változás.
Lakossági tiltakozások, aláírásgyűjtés révén tízezer ember nyilvánította ki írásban is a véleményét a tervvel szemben. Önkormányzati szolidaritási akció indult el, települések csatlakoztak Szentgotthárd felhívásához, testvérvárosaikkal közösen, mintegy demonstrálva szolidaritásukat a kisváros mellett. Megyei önkormányzatok, önkormányzatok léptek fel nagyon határozottan, közte a Vas Megyei Önkormányzat, mely kinyilvánította, hogy meg fogja szüntetni valamennyi kapcsolatát az osztrák szomszédos tartományokkal, amennyiben ez a terv megvalósul.
A regionális fejlesztési tanács párthovatartozástól függetlenül, egyhangúlag állt ki a terv ellenében. A civil szervezetek szinte példaadó, példamutató módon szervezték meg magukat; úgy érzem, jelenleg is a legfőbb motorja a tiltakozó akciónak például a Pronas nevű szentgotthárdi szervezet, amely félpályás útlezárást, nagygyűléseket, fórumokat szervezett; kihasználják az internet lehetőségét arra, hogy minél szélesebb körben tiltakozzanak a terv ellen, és megismertessék ezt másokkal is.
A parlament környezetvédelmi bizottsága mind ebben, mind az előző ciklusban felhívta a figyelmet e kártételre, kihelyezett környezetvédelmi bizottsági ülés volt már az elmúlt ciklusban, a környezetvédelmi bizottság elnöke látogatást tett Szentgotthárdon a mostani időszakban is. A bizottság külön ülésen foglalkozott az üggyel napirend keretében, állásfoglalást hozott ez ügyben, de mindez nem volt elég.
A környezetvédelmi miniszter, miniszterek szintén felléptek az elképzeléssel szemben. Persányi miniszter úr határozott fellépése eredményeként most az őt követő miniszter már bejelenthette, hogy a minisztérium vissza kívánja vonni az egyik bőrgyár vízjogi létesítési engedélyéhez adott felhatalmazást, Fodor Gábor miniszter úr 12 fős osztrák-magyar akciócsoportot hozott létre. Az Országgyűlésben napirend előtt, napirend után, interpelláció, kérdés keretében, más napirend kapcsán is szóba került ez a téma. Európai uniós képviselők tiltakoztak a terv ellen mindkét oldalon, de akár az európai uniós parlamentben, illetve Eisenstadtban, a helyszínen is. Sólyom László köztársasági elnök úr - sokak számára meglepő módon - határozottan és keményen bírálta, tűrhetetlennek nevezte az osztrák magatartást, és cinizmusnak nevezte azt az eljárást, amelynek keretében hat éve halogatják például a Rába ügyének megoldását. Szóba került közös kormányülésen, de azt is meg kell jegyeznem, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az osztrák kancellár kérdésre adott válaszánál úgy értette, hogy egyértelmű és világos válaszokat kapott a kétségeinkre.
Osztrák részről mindezek után és közben látszattevékenység, időhúzás és önigazolás folyt. Kamera került a gátra, aztán olyan megoldások születtek volna, hogy kerüljük meg azt a duzzasztót a Rába habzásánál, amellyel összekapcsolják a habképződést, de attól még a szennyezőanyag megmarad. Jól mutatja az osztrák hozzáállást az, hogy az európai uniós parlamenti képviselők petícióját a portással kívánták Eisenstadtban átvetetni.
Bármi is történt, bármely részről, az eredmény semmi. Ez egészen addig semmi, míg a Rába már nem fog tovább habzani, míg a só már nem kerül a Rábába, míg le nem tesznek végérvényesen a szemétégető tervéről. Ezekben nincsenek részsikerek, és ez az az ok, ami miatt időszerű és célszerű is az országgyűlési határozati javaslat. Egy országgyűlési határozati javaslat, amely nemcsak feladatokat szab meg, hanem kellő hátteret, súlyt is ad akár a kormány vagy más szervek, szervezetek számára a munkájuk és tiltakozásuk folytatására.
Az országgyűlési határozati javaslat azért szokatlan módon került ide a tisztelt Ház elé. Azért azt hadd említsem meg, hogy házszabálysértően nem vette napirendre kétszer a környezetvédelmi bizottság, majd aztán tárgysorozatba-vétel után az Országgyűlés döntött, és döntésével elrendelte, hogy egy hónapon belül tárgyalnunk kell, ezek után egészen szokatlan, hogy az indítványt általános vitára alkalmatlannak tartotta a bizottság, tehát nem tartja - még módosító indítványokkal sem - javíthatónak.
Mindezek mellett, az eddigi tapasztalatokat is látva, én bízom abban, hogy az országgyűlési határozati javaslat kapcsán is létrejöhet konszenzus, hogy egy olyan határozati javaslatot fogadjon el a tisztelt Ház, amely bírja valamennyi párt, valamennyi képviselő támogatását. Mindezek mellett azért azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy ne puhítsuk fel. Lehet más megfogalmazásokat, hangsúlyokat helyezni a határozati javaslatban, új hangsúlyokat találni, azonban ne puhítsuk fel ezt a javaslatot, amely egyrészt rögzíti, hogy az Országgyűlés kifejezi a tiltakozását a tervekkel szemben, szolidaritást vállal az érintettekkel, felhívja a kormányt, hogy tegyen meg mindent a környezeti károk elhárítására és a veszélyek megelőzésére, csökkentésére. Ezen belül értékelje a helyzetet, kísérje figyelemmel a hulladékhasznosító üzem megvalósításának előkészítését. Ez teljesen időszerű feladat, hiszen az előkészítés gőzerővel folyik. Rögzítsük azt is ebben az országgyűlési határozati javaslatban, hogy a kormányzatnak meg kell tennie mindent, hogy ez a hulladékégető ne a tervezett helyen épüljön fel. S ahogyan felhívja a kormányt, úgy - hatáskörének megfelelően - felkéri az országos társadalmi szervezeteket, illetve a tudományos testületeket, hogy kapcsolódjanak be ebbe a munkába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban - még egyszer és megismételve -, hogy módosító indítványokkal ezt a határozati javaslatot akár jobbá is tehetjük, és néhány héten belül a Ház konszenzussal elfogadhatja azt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
