V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a problémahalmazt valamennyien jól ismerjük; azonban abban nem vagyok biztos, hogy a természetét is. A legfontosabb dolog szerintem egy probléma megoldásánál, hogy rájöjjünk arra, hogy milyen természetű, és azt ki vagy kik tudják megoldani. Ebben a Házban, ha valaki úgy kezdi, hogy „őszintén mondom”, azt nem szokták elhinni. Kérem, tegyenek kivételt, mert én őszintén mondom, hogy nem érdekel az, hogy ki oldja meg ezt a problémát; az annál inkább, hogy megoldódjon a probléma. Mióta ez az ügy létezik, azóta a hozzáállásom ebben a témában az, hogy mindig azt segítem, aki a legjobban tudja előrevinni az ügyeket. Ha a civilek szerveznek egy demonstrációt, akkor nem megyek az első sorba, mert nem erősítem, hanem gyengítem őket. Viszont más szerepkörben meg itt kell nekünk megtenni mindent.
Ebben az összefüggésben aztán azt a gondolatot is megpróbálom elhárítani, hogy mi a kormányra akarjuk hárítani egyedül ennek a felelősségét. Nem erről van szó, hanem úgy érezzük többen - ott helyben is és itt az Országgyűlésben is -, hogy az országgyűlési határozati szintje a dolognak alátámasztja, erősíti a kormány tevékenységét, lépését, bátorítást ad, hivatkozási alapot teremt, meg még több érvet is tudnék említeni.
Visszatérnék arra, hogy vajon mi a probléma természete - környezetvédelmi, jogi vagy politikai -, mert eszerint akarjuk ezt megoldani. Néhány évvel ezelőtt én magam is azt hittem, hogy ez csupán egy környezetvédelmi probléma, tehát válaszolva államtitkár úrnak, néhány évvel ezelőtt is foglalkoztunk ezzel az üggyel. Én magam azt gondoltam, hogy a hatóságok teszik a dolgukat, aztán ha nem tették, azért nem tették, mert hiszen ma is vita tárgya az, hogy vajon azok a határértékek mekkorák, azokat betartják, nem tartják be, külön-külön kell értékelni vagy együttesen, osztrák határérték vagy uniós, meg több ilyen példa van. Én magam azzal foglalkoztam, hogy vajon van-e a habnak és a szagnak mértékegysége az Európai Unióban. Mert ha nincsen, akkor szabad? Mert bűzös is meg ronda is, akkor meg szabad ezt engedni? Ez egy abszurd helyet. Már akkor kellett volna átváltani a másfajta megoldásra.
Én általában és képviselőtársaim is, akikkel együtt beadtuk ezt a határozati javaslatot, arra törekszünk, hogy egy problémát megpróbálunk kibogozni. Mégis most úgy érzem, hogy vágni kell, mert ha végigmegyünk a környezetvédelmi megoldáson, ennek elemzésén, és helyben fölismerik ezt vagy azt, nem lesz megoldás.
(18.20)
Érzem, hogy nem lesz megoldás, ezért az ötven érvet nem soroltam fel a szemétégető mellett, jóllehet végighallgattam jó néhány ezzel kapcsolatos előadást, és azonosulok velük. Többségében vagy szinte teljesen azonosulok azzal, hogy ez egy veszélyforrás. Egy bizonytalanság. Még sincs megoldás, hiszen nagyon jó példákat tudnak mutatni a jelenleg működő szemétégetőkben, hogy ilyen paraméterrel meg ilyen kibocsátással működnek. Aztán meg a cáfolat is ott van másoknál. Arra nincs idő, hogy ezt végigtárgyaljuk.
Jogi megoldás van-e? Nincs, hiszen évekbe telne, amíg végigfutna az illetékes bíróságokon. És Orosz képviselő úr nagyon fontos kérdést tett fel, hogy kit sért, ki az, aki ebben jogalany lehet, aki egyáltalán perelhet. Ez is fontos kérdés. Ez is kell, hogy menjen a maga útján, viszont én ebben sem látok megoldást. És ne legyenek illúzióink, a szemétégetővel jogi területen nem tudunk mit csinálni. Ezért egyetlenegy megoldás marad: a politikai.
Engedjék meg, hogy én ezt ahhoz hasonlítsam, hogy ha a kertemben van egy grillező az árnyas fák alatt már több évtizede, és a szomszédomnak eszébe jut a kerítés másik felén a közelben egy komposztálót telepíteni, akkor eszem ágában sincs vitatkozni arról, hogy vajon a szerves hulladékok összegyűjtése környezetvédelmileg milyen hasznos, illetve hogy jogilag neki joga van hozzá, mert az ő területén tette ezt, hanem azt mondom, hogy vigye onnét a fenébe. Ez a kérdés két szomszéd viszonylatában politikai természetű, és azért kell onnan elvinnie, hogy ne legyünk rossz szomszédok. Úgy vélem, rossz helyzetfelismerés az, ha az előbbi két megoldást próbáljuk erőltetni, a környezetvédelmit vagy a jogit, mert csak politikai van. S azt is rosszul mérjük fel, ha azt gondoljuk, hogy ez csupán helyi, szentgotthárdi vagy megyei ügy, mert ez már országos ügy.
Az interneten több hír is található ezzel kapcsolatban, egyrészt a Greenpeace által közzétett méréseket, amelyek szerint a gyárak többszörösen meghaladják a határértékeket - ez az a kategória, amiről már beszéltem -, de van egy másik hír is, hogy szentgotthárdi civil szervezetek, amelyek az országos internetes portálon is rajta vannak, meghirdették az osztrák termékek bojkottját. Nagyon rossz helyzetfelmérés az, ha ezt nem vesszük észre. Ezért aztán ennek az ügynek a címzettje közel sem csupán a Környezetvédelmi Minisztérium, hanem a kormány. A Külügyminisztériummal együtt a kormány. Ez országos ügy lesz. Sólyom László köztársasági elnök úr erre a szintre emelte az ügyet, és ezt várjuk a magyar kormánytól is. Mert mi az Országgyűlés számára adhatunk feladatot, ezért aztán nem belemenve a módosító indítványokba - amelyek benyújtásának a határideje még le sem járt, ezért nem foglalkoztam ezzel a témával -, helytelen a köztársasági elnök részére az Országgyűlésnek feladatot adni, ez szereptévesztés az Országgyűlés részéről.
Orosz képviselő úr azt mondta - amit már többször is hallottam -, hogy ha kormányhoz kell fordulni, az nem a magyar kormány, hanem az osztrák. Ez még jónak is tűnik, ha nem folytatjuk. Mert valóban oda kell fordulni - de kinek? Nincs olyan súlyuk a helyi civil szervezeteknek, nincs olyan súlya egy megyének vagy bármilyen helyi szerveződésnek, mint ha ezt a magyar kormány vagy a magyar parlament teszi meg. Mi erre a szintre akarjuk ezt a problémát felemelni. Nem tehetjük csupán azt, hogy tovább bátorítjuk a civileket. Ők elmennek a végsőkig, jól szervezettek, szakmailag felkészültek, és hozzáteszem, bátrak is. Az egyik aktivistájukat pénzbüntetéssel próbálják sújtani az osztrák hatóságok engedély nélküli demonstráció miatt azért, mert egy táblát vagy egy molinót feltartott azon a helyszínen, ahol a tartományfőnöknek át akarták adni az európai uniós képviselők a petíciót. Tehát nem tehetjük meg azt, hogy a viccbéli doktorhoz hasonlóan viselkedjünk, akit a beteg arra kér, hogy mondjon valami biztatót, doktor úr, és ő csak annyit mond, hogy hajrá, Mari néni. Arra nincs szükség, hogy bátorítsuk őket, mert ők megteszik a feladatukat; ők bennünket kérnek arra, hogy a mi szintünkön ugyanezt tegyük meg.
Nagyon köszönöm minden hozzászólónak, hogy magával az üggyel azonosul, még ha máshogy is látjuk, hogy ennek a megoldását milyen tónusban, milyen erővel kell képviselnünk.
Miért hisszük azt, hogy a politikai megoldás során egy erősebb, határozottabb kormányzati fellépés helyénvaló lenne? Azért, mert az osztrákok ugyanezt teszik. Thomas Klestil egykori államfő felhívta telefonon Václav Hávelt, amikor a temelíni atomerőmű ellen tiltakozott. Niessl tartományfőnök úr ide, Magyarországra jött át tüntetni a lignitbányatervekkel szemben. Ugyanezt kérjük a magyar kormánytól. Ugyanolyan határozottságot kérünk a magyar érdekek védelmében, mint amilyen határozottan képviselik az osztrákok a saját érdeküket.
Bebes István képviselőtársammal azért tudok azonosulni, mert ő ismeri a közhangulatot, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezt ne bagatellizálják el. Annak a megnyilvánulásnak, ami megjelent ma az osztrák termékek bojkottjában - olvasom, hogy ne igyunk osztrák sört, meg ne menjünk osztrák benzinkúthoz -, ennek a hangulatnak beláthatatlan következményei is lehetnek. A mi feladatunk az, hogy minél előbb megoldást próbáljunk találni. Ehhez segíthet hozzá az a határozati javaslat, amely a módosítások során reményeink szerint minden képviselő támogatását bírni fogja majd. Azt javaslom, hogy ezt a részletes vita során tegyük elfogadhatóvá, akár úgy is, hogy a bizottság még hozzá alakítja a véleményét, és tekintsük át még egyszer, hogy kellően erélyes és határozott legyen, hogy elérje a célját.
Egyébként hadd győzzem meg államtitkár urat még egyszer arról vagy hadd biztosítsam arról, hogy itt nem valamiféle magamutogató képviselői akciókról van szó. Mi azt szerettük volna, ha az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága teszi meg ugyanezt, de sajnos ez elől kormánypárti képviselőtársaink akkor és azóta is elzárkóztak. A módosító indítványokkal együtt kérem, tekintsék úgy, hogy most jött létre az a közös országgyűlési határozati javaslat, és érezze mindenki magáénak, aki itt az igen gombot be fogja nyomni mellette.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
