GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési támogatásokról, a decentralizáció elveiről és a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló határozati javaslatot egy korábbi törvényi szabályozás alapján tárgyaljuk most. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az 1996-ban elfogadott, területfejlesztésről és területrendezésről szóló XXI. törvény elfogadásakor tulajdonképpen az Országgyűlés hatáskörébe utalta ezt a feladatot az Országgyűlés törvénnyel, és azóta két ízben és két alkalommal is már sor került a vonatkozó határozati javaslatok megalkotására, legutóbb egyébként 2001-ben, az Orbán-kormány idején.
Az előterjesztéssel kapcsolatosan szükséges elmondanom elöljáróban, hogy egy megalapozott, körültekintő előterjesztést tárgyalunk, amellyel kapcsolatosan maga a miniszter asszony is elmondta, hogy egy nagyon komoly szakmai előkészítés előzte meg az előterjesztés elkészítését, a benne szereplő feltételrendszer, komplex mutatók összeállítását, azoknak a megfogalmazását, meghatározását, és ennek az anyagnak lezajlott egy szakmai vitája. Lezajlott egy nagyon komoly szakmai egyeztetés az önkormányzati rendszer szereplőivel, polgármesterekkel, mindazokkal a szereplőkkel, akiknek feladatuk, szerepük van a fejlesztési források hatékony felhasználásában, a területfejlesztési célok gyakorlatias megvalósításában helyben.
Miniszter asszony is elmondta, hogy ennek a rendszernek a szereplői, az önkormányzati érdekszövetségek képviselői nem egyszerűen támogatták, hanem elismerőleg támogatták az elkészített javaslatot. Ennek fényében szükséges kitérnem az ellenzéki vezérszónokra, hiszen Tasó László képviselőtársam az előbb hosszas minősítésekkel megerősített előadásában már alkotmányossági problémákig ment, hogy alkotmányossági problémák vannak az előterjesztéssel kapcsolatosan.
(10.50)
Ilyeneket nem látunk, és ilyeneket korábban az ellenzék vezérszónokától vagy az ellenzéki képviselőktől ebben a tárgykörben nem hallottunk. Csak utalni szeretnék arra, hogy az önkormányzati bizottság ülésén, ahol tárgyaltuk ezt az előterjesztést, az ellenzék képviselői tartózkodtak. Nem nemmel szavaztak, tartózkodtak, és tulajdonképpen ott a vita hangneme és az előterjesztéssel kapcsolatosan megfogalmazott, bizonyos fenntartások nem voltak nemhogy ilyen élesek, hanem kifejezetten azt érzékelhettük, hogy az ellenzék látja ennek a javaslatnak a megalapozottságát, látja, érzi ennek a javaslatnak a jelentőségét.
Természetesen a javaslatban leírt feltételrendszerrel kapcsolatosan lehet megfogalmazni további elvárásokat. Én azt gondolom, alapvetően az a szempontrendszer, azok a mutatók, az a feltételrendszer, amely mentén haladt a kormány az előterjesztés elkészítésekor, és amelyet egyeztetett az érdekszövetségekkel, igenis vállalható, és alapvetően összhangban van azokkal a kormány által is megfogalmazott fejlesztéspolitikai célokkal, amelyeket korábban az országos területfejlesztési koncepcióban fogalmaztunk meg, amelyeket többször vitatott már az Országgyűlés, és amelynek az alapkérdéseiben, én azt gondolom, egyetértünk.
Nyilvánvaló, hogy fontos cél egy ilyen javaslat meghatározásakor, egy ilyen javaslat feltételrendszerének összeállításakor, hogy úgy fogalmazzuk meg és úgy határozzuk meg a területfejlesztési szempontokat és a területfejlesztési céljainkkal összhangban a források felhasználásának feltételrendszerét, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk a forrásokat felhasználni, vagy hatékonyabban tudják felhasználni helyben a szereplők ezeket a forrásokat. Akadályozzuk meg a pénzeszközök elaprózását, amiről szintén szólt a miniszter asszony, hiszen korábban gyakorlat volt nemcsak a területfejlesztési politikában, általában gyakorlat az, hogy amikor különböző pályázatokat bírálnak el a döntéshozók, igyekeznek különböző szempontoknak megfelelni.
Az egyik szempont, hogy adjunk minél több szereplőnek minél többet. De ha túl sok szereplőnek adunk, és nincsenek világos stratégiai céljaink, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy szétosztjuk a forrásokat, felaprózzuk a forrásokat, és ha pont azok az elemi célok, ami szerintem az ellenzéki pártok képviselői által sem vitatott, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk fel a forrásokat, hogy elindítson egy fenntartható fejlődést azokban a térségekben, ahol most igenis a hátrányos helyzet a meghatározó, hogy a leszakadó térségek problémáit próbáljuk kezelni, teremtsünk munkahelyeket, erősítsük a különböző térségek népességmegtartó erejét, erősítsük a foglalkoztatottságot, javítsuk a társadalmi-gazdasági viszonyokat egy-egy kistérségben - nos, ha ezek a célok azok, amelyekben egyetértünk, akkor abban is egyet lehet értenünk, hogy a forrásoknak az olyan típusú felhasználása, amikor egy-egy településen olyan ügyeket támogatunk, amelyek öt-tíz évre valamilyen esztétikai problémát kezelnek, de nem oldanak meg alapvető infrastrukturális kérdéseket, nem járulnak hozzá ahhoz, hogy erősítsük a foglalkoztatottságot egy-egy településen, akkor hibát követünk el. Persze fontos, hogy minden településen rendbe tegyük a főutcát, rendbe tegyük a főtereket, de ha csak ilyen típusú beruházásokat, ilyen típusú célokat támogatunk, és elmarad az, hogy ezeken a településeken a népességmegtartó erőt erősítsük, erősítsük a foglalkoztatottságot, akkor hibát követünk el.
Azt gondolom, éppen ezért a korábban megfogalmazott fejlesztéspolitikai célokkal összhangban ez a javaslat alapvetően jól fogalmazza meg azt a feltételrendszert, és beazonosíthatóan, mérhetően, kontrollálhatóan, tehát hangsúlyoznám, az átláthatóságot biztosító módon határoz meg komplex mutatórendszert, amely világossá teszi, hogy hogyan lehet hozzáférni hatékonyan ezekhez a forrásokhoz.
Fontosnak tartom azt is - erről külön szólt a lipcsei chartára utalva a miniszter asszony -, hogy a városok fejlődését erősíteni kívánja a kormányzat. Ez egy külön szempont, hogy erősítsük azt, hogy azok a települések, amelyek egy-egy térségben a foglalkoztatottsághoz, a népességmegtartó erőhöz leginkább hozzá tudnak járulni, és ahhoz, hogy a térségben élő emberek számára az életminőséget javítsuk, mert olyan intézményrendszert tartanak fönn, ők biztosítják az alapvető ellátásokat az oktatás területén, az egészségügy területén, azoknak a fejlődőképességét erősítsük, mert ez szükséges ahhoz is, hogy a falvaink erősek tudjanak maradni, illetve az ott élő emberek munkát találjanak, és az életminőségük ne romoljon a kistelepüléseken.
Azt gondolom, figyelembe véve, hogy sajnos közel száz hátrányos helyzetű térséggel számolhatunk, és ezen belül van további negyven leghátrányosabb település, amit elkülönítünk, és megkülönböztetett módon kívánunk kezelni ebben az előterjesztésben is, változatlanul egy fontos eleme az előterjesztésnek, és fontos eleme a szabályozásnak. Nyilvánvaló, hogy a feltételrendszer elfogadásán túl az lesz a meghatározó, hogy azok a programok, amelyeket kiírunk, azok a fejlesztési programok, amelyeket meghirdetünk, hogyan lesznek képesek ezekkel a célokkal összhangban valóban biztosítani a térségi hátrányok, az elmaradottság felszámolását.
A Szabad Demokraták Szövetsége ezt az előterjesztést alapvetően jó előterjesztésnek, támogatható előterjesztésnek tartja. Ugyanakkor utalni szeretnék arra, hogy az országos területfejlesztési koncepcióban és a kormányprogramban megfogalmazott céljainkkal összhangban nyilvánvaló, hogy innentől kezdve, ha ezt a feltételrendszert és ezt az országgyűlési határozatot elfogadjuk, akkor a fő kérdés az lesz, hogy azok a pályázatok, amelyek kiírásra kerülnek mind a nemzeti forrásokat figyelembe véve, mind pedig az uniós forrásokat figyelembe véve, a lehető leghatékonyabb felhasználást biztosítsák, a lehető legjobban célzott programokat legyünk képesek összeállítani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
