HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vállalkozói körbetartozás mérséklése elsőrendű feladat. Ebben megegyeztünk már tavaly, amikor az Országgyűlés határozatban kérte fel a kormányt, hogy a magyar gazdaságban, különösen a közbeszerzések területén kialakult vállalkozói körbetartozások mérséklése érdekében a szükséges társadalmi és szakmai egyeztetéseket végezze el, és ezen egyeztetések alapján az ajánlatos törvényi szabályozás megalkotásáról szóló javaslatát terjessze az Országgyűlés elé. Ez van most előttünk, ez van a kezünkben.
A vállalkozói körbetartozások mérséklését célzó folyamatban az Országgyűlés a 2007. évi XXV. törvény elfogadásával már döntést hozott egyebek mellett a gazdálkodó szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének nyilvánosságra hozataláról, a gazdasági élet átláthatóságának, valamint hitelezői érdekek biztosítása érdekében. Ezt a Magyar Demokrata Fórum támogatja, hiszen szándékunkkal egyező volt.
A hazai vállalkozói körbetartozások legjellemzőbb területe az építőipar. A beruházók saját védelmük érdekében a nagy feladatokat projekt jelleggel végzik, tevékenységüket szinte pajzsként maguk előtt tolt projekttársaságba helyezik át. Az ingatlanok tulajdonjoga és az egyéb vagyoni jogok a projekttársaságoktól elválasztatnak, hogy vita vagy bármi nehézség esetén a beruházót ne érhesse hátrány. A kivitelezők, a fővállalkozó és az alvállalkozó pénzhez jutása igen hosszú folyamat végeredményeként rendeződhet. Az építőanyagok vásárlása, a kivitelezés technológiai ideje, a teljesítés minősítése és a beruházói elfogadás, majd a hosszú, 60-120 napos fizetési gyakorlat akár fél év hosszúságúra is elnyújthatja a folyamatot, amelynek során a teljesítések minősítése és elfogadása különösen érzékeny rész. A lassú forgási sebesség miatt az alvállalkozó megkezdett munkáját még vélelmezhető fizetési problémák vagy esetleges viták esetén sem tudja megállítani, nehéz helyzetét jellemzően tevékenységének folytatásával igyekszik oldani, kárait a projekt előretolásával próbálja csökkenteni. A folyamat teljesen ellentétes például a kiskereskedelmi gyakorlattal, ahol a felek között azonnal, a beszállító kis kára mellett meg lehet szakítani az együttműködést. Ezzel szemben a bonyolult projektek során vitás helyzetekben a vállalkozó esetleges munkabeszüntetése esetén még károkozási felelősség is felmerülhet.
A körbetartozások számának és nagyságának kialakulását erősítette és erősíti az építőipar kínálati jellege, az igen erős piaci verseny. Helyes ezért az, hogy a tervezet módosítani kívánja a közbeszerzési törvényt. Megjegyzendő, hogy a törvényjavaslat 4. § (3) bekezdésének rendelkezései hibásan többször utalnak a közbeszerzésekről szóló törvény 48. § (4) bekezdésére. Jelenleg nincs ilyen bekezdés. Tehát olyanra hivatkozunk, ami a törvényben nem szerepel.
A törvénymódosítás kapcsán felvethető az állam rövid távú ellenérdekeltségének kérdése. A számlák kiállításával és azok kifizetésének késedelmével, a visszaigénylés elmaradásával az állam igen nagy áfabevétel-többlethez jut, amelynek esetleges kifizetése rövid távon akár költségvetési nehézségeket is okozhat. A javaslat a rendszerbe semmilyen módon nem juttat többletforrást. Ezért kérdéses a tervezet valóságos segítő ereje. Érdemes megjegyezni, hogy a rendszerbe juttatott igen kis többletforrás a tartozások láncjellege miatt igen nagy eredményt hozhatna.
A tervezet a vállalkozó számára a megrendelő tulajdonát képező, a szerződés szerinti munkák végzésére szolgáló ingatlanon díjkövetelés erejéig jelzálog-jogosultságot kíván megállapítani. Az elgondolással egyetértünk. A javaslat azonban lehetőséget ad a szerződő feleknek a törvénytől való eltérésre. Ez jelentősen gyengíti a gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetben lévő vállalkozó alkuhelyzetét. Az eltérést lehetővé tévő rendelkezés ugyanis azt a gyakorlatot vetíti előre, hogy a megrendelő csak olyan szerződést lesz hajlandó kötni a vállalkozóval, amelyben az szerepel, hogy a megrendelő díjhátraléka fejében nem keletkeztethet jelzálogjogot. A jelzálog-jogosultság bejegyzését - ennek problematikus voltával majd a következő részekben még foglalkozni fogunk - a törvényjavaslatban megfogalmazott határig az MDF álláspontja szerint automatikusan érvényesíteni kellene.
Egy nagyon fontos hiányossága a javaslatnak, hogy hiányzik a beruházói visszaélések szankcionálása. Igen gyakori probléma, hogy a teljesítési bankgarancia és a jólteljesítési bankgarancia birtokában a beruházó vagy a fővállalkozó valós indok nélkül él vissza jogával. Az alvállalkozó teljesíti feladatát, elvégzi munkáját, tetemes invesztíciót tesz, ennek ellenére a beruházó vagy a fővállalkozó nem fizet, sőt garanciajogával élve a vállalkozó pénzét felvéve még többletforráshoz is jut. Az alvállalkozó persze ekkor nemcsak az elvégzett munkájának ellenértékét nem kapja meg, hanem megfosztják banki forrásaitól. Ez számára további problémát okozhat, bankja megvonhatja a további hitelezését, tevékenysége véglegesen ellehetetlenül. Erősen kellene tehát szankcionálni a jogalap nélküli bankgarancia-lehívásokat, a beruházói vagy fővállalkozói erőfölény jogtalan érvényesítésének eseteit.
A törvénynek gyorsítania kellene a vitás kérdések rendezésének gyakorlatát, mert a jelenlegi lassú procedúrát a kis- és közepes vállalkozások nem tudják átvészelni. Erősíteni kellene például a kamarák mellett működő választottbíróságok tevékenységét, hiszen a választottbíróságok eljárása egyfokú, így az ügymenet felére, harmadára csökkenhet, mert nincs fellebbezés. Ezzel is még később foglalkozunk.
A törvényjavaslatból kimaradt egy fontos rendelkezés, amit az albizottsági vita során felvetettek, nevezetesen a közbeszerzési törvény 48. § (2) bekezdésének beiktatása, amely kötelezővé tette volna, hogy az ajánlatkérő a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezet birtokában tehet csak közzé ajánlati felhívást. Ez természetesen nem egyszerű kérdés. A bemutatott fedezet részben el is mozdulhat a tervezet projekt mögül, de a bekezdés léte mindenképpen növelné a vállalkozók anyagi biztonságát. Javasoljuk a törvényjavaslatba ennek a beintegrálását.
Néhány általános észrevétel. A törvényjavaslat három törvény körében kíván módosításokat eszközölni: a csődtörvény, a közbeszerzésekről szóló törvény és a polgári törvénykönyv vonatkozásában. Ugyanakkor a bevezetni kívánt, a jogrendszer többi részétől jelentős mértékben idegen jogintézményeknek az egyéb jogszabályi rendelkezésekkel való koherenciája nem biztosított. Ez ahhoz vezethet, hogy az összeütközések feloldásához bírói gyakorlat kialakulására van szükség, amely a jogszolgáltatási rendszer közismerten lassú volta miatt hosszú éveket kíván. Az egyes rendelkezések vonatkozásában fennálló koherenciazavarokra majd még kitérek, ha lesz erre idő.
A törvényjavaslat teljes mértékben - ez is hiányosság - figyelmen kívül hagyja az eljárásjogi kérdéseket. A gyakorlatból közismert tény, hogy a bíróságokon egy felszámolási eljárás megindítása hiánypótlás nélkül is 6-12 hónap időtartam. Ennyi idő telik el, ameddig a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásától az elsőfokú végzés kibocsátására sor kerül.
(12.10)
A végzés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek az elbírálása a tapasztalatok szerint legalább fél év. A fentiek a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatával kapcsolatos tapasztalatokon alapulnak, jóllehet ismert olyan eset is, amikor egy megyei bíróság egy év alatt döntötte el, hogy első fokon helyt ad-e a kérelemnek. Ez idő alatt az adós minden nehézség nélkül átstrukturálhatja a cégét, valós vagy színlelt ügyletekkel elvonhatja a fedezetül szolgáló vagyont.
Minderre figyelemmel a törvényjavaslat anyagi jogi szabályai nem érhetik el céljukat, ha ehhez nem párosul az eljárásjogi szabályok drasztikus szigorítása, különösen az ügyekben eljáró bíróságok és hatóságok, a földhivatal számára olyan ügyintézési határidők megállapítása, amelyek elmulasztása jogkövetkezményekkel jár. Ehhez kell kapcsolódnia a bíróságok és a hatóságok határidő-mulasztása miatti jogkövetkezményeket megállapító rendelkezéseknek, ideértve az intézményi és a személyi felelősség megállapításait is. A magyar jogalkotás számos jogintézménye éppen azért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a jogszolgáltatási rendszer lassúsága, alkalmatlansága miatt a jogok érvényesíthetetlenné válnak, és ezáltal a kötelezettségek megszegői könnyedén mentesülnek a felelősség alól.
Miután az én időm szép lassan lejárt, csak annyit tudok mondani, hogy ez egy első lépés egy olyan úton, ami egy tarthatatlan helyzet felszámolásához vagy megoldásához vezet. A Magyar Demokrata Fórum ezt a javaslatot támogatja, néhány módosító indítvánnyal - amelyeket nem sikerült most elmondani, majd talán a részletes vitában - a törvényjavaslat elfogadását javasolja az Országgyűlésnek.
Köszönöm szépen.
