PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Netpolgárok! - hiszen az ő törvényjavaslatukat vitatja a tisztelt Ház. Az elektronikus kereskedelmet újonnan szabályozó törvényjavaslatot már nagyon régóta vártuk. Mint gyakorló netező, mondhatni, netpolgár ugyanis folyamatosan érzékeljük az elektronikus fogyasztói paradigmák átalakulását. A változások a sok fejlődés mellett természetesen negatív jelenségekkel járnak, olyan problémákkal is, amelyek szinte már az egész internethasználatot veszélyeztetik. Elsőként kell említenünk a megállíthatatlanul ömlő reklámlevelek mindent elárasztó tömegét. Úgy tűnik, semmilyen gát nem tudja feltartóztatni a spamet, a kéretlen levelek zuhatagát. Ráadásul többnyire a legkényelmetlenebb témákban érkeznek az értesítések. Még a legfinomabb, ha csak Viagrát ajánlanak, de találkozni sajnos durvább javaslatokkal is - ezeket inkább nem sorolom itt, a tisztelt Ház falai között.
Fontosabb, hogy a drasztikus elektronikus levélkampány szinte lebénítja a hálózat forgalmát makro- és mikroszinten egyaránt. A szolgáltatóknál gyakran a forgalom növekedése okoz lassulást, az egyéni felhasználó pedig minden betöltésnél értékes időt veszít, míg nem osztályozza a számára valóban fontos információkat. Megjegyzem, léteznek szűrők és tűzfalszoftverek, talán még nem is nagyon drágák, de ha feltelepítjük is ezeket a programokat, csak egy ideig-óráig jelentenek megoldást. Éppen ezért is vitathatatlan, hogy erélyes törvényi szabályozásra van szükség a kérdés megoldásához.
A törvényjavaslat általános indoklása tehát helyesen állapítja meg: „A világhálón, telefonon, faxon érkező kéretlen elektronikus hirdetések nemcsak sértik az azt fogadó felhasználó magánszféráját, de egyre nagyobb terheket okoznak mind a felhasználóknak, mind a hálózatok üzemeltetőinek is. A törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások a kéretlen hirdetések elleni hatékony hatósági fellépést segítik, ezzel összefüggésben teljesebbé téve a személyes adatok védelmét is.” Ezzel a célkitűzéssel a Magyar Demokrata Fórum is egyetért. Egyben üdvözli a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezdeményezését arra vonatkozóan, hogy törvényi eszközökkel igyekszik gátat állítani a tartalomellenes, értelmetlen és taszító technikájú internethasználatnak. Külön ki kell emelnem azt a pozitívumot, hogy a törvényjavaslat egyértelművé teszi: az sms-en, faxon, e-mailben érkező kéretlen reklámhoz előzetes hozzájárulás szükséges, sőt az előzetes beleegyezést kérő e-mail az előterjesztés értelmében szintén spamnek számít.
Ez egyébként így volt az előző szabályozásban is, csakhogy a kijelölt felügyeleti szervek, valamint a szolgáltatók sem tudtak érvényt szerezni az előírásoknak, ezért is vált újra szükségessé a szabályozás.
(14.20)
Csak zárójelben jegyzem meg, tulajdonképpen az a megdöbbentő, hogy néhány marketinges és hozzá vásárolt technikai személyzet képes két-három évenként munkára kényszeríteni az államapparátust és az Országgyűlést is. Ennek a költségei hatalmasak, és mindezt azért kell felvállalni, mert nem lehet korlátok közé szorítani más eszközökkel országonként két-három ügyeskedőt. Sajnos, ez is korunk jelensége. Az internet csodálatos lehetőségei mellett megjelenik az árnyoldal, a praktikák is, méghozzá nagyon erős gazdasági háttérrel. Szomorú, hogy az az esély, amelytől oly sokat vártunk, nem hozott eredményt. Arra is számítottunk, hogy a hálózati kultúra elterjedése bizonyos etikai normákat is képes lesz bevinni a rendszerbe, sőt újakat is kialakítani. Bár vannak természetesen jó tendenciák, azonban gyökeres változás sajnos nem következett be. Sőt, mint látjuk, az etikátlanságnak olyan formái is kiérlelődtek, elterjedtek, amelyekre nem számított senki, a kéretlen levelek és a webet mérgező vírusok talán a legismertebbek ezek közül.
De visszatérve a törvényjavaslathoz, a további hatékony fellépést elősegítheti, hogy a spamet küldő azonosítása érdekében az elektronikus hirdetéseket közzétevő, illetve azokat továbbító szolgáltatókat a módosítások szorosabb együttműködésre ösztönzik. Amennyiben a fogyasztókat a módosítások elfogadását követően sem kímélik a Magyarországról küldött kéretlen reklámok, úgy az eseteket változatlanul a Nemzeti Hírközlési Hatóság vizsgálja ki. Lényeges, hogy amennyiben a közvetítők és a szolgáltatók együttműködnek a hatóságokkal, akkor már nem felelősek az általuk továbbított jogsértő tartalomért, például a tárhelyet szolgáltatók, illetve minden olyan szolgáltató, amely a tartalmat internetre továbbítja, de annak nem gazdája.
(A jegyzői széket Béki Gabriella foglalja el.)
Úgy tűnik tehát, hogy a törvényjavaslat együttműködésre, közös küzdelemre ösztönzi az érdekelteket a levélszemét elleni harcban. Reméljük, így is fog történni. De sajnos továbbra is ott marad a legfőbb kérdés, mi lesz a nem itthon működtetett szervekről kiküldött reklámokkal. A spamek nagy része már ma is ilyen, sőt általában olyan világhálós szolgáltatásokat kínál, amelyet az jellemez, hogy itt fizetünk, de az áru a virtuális térben található. Ilyen például a szerencsejáték, a tőzsdei spekuláció, a weben elérhető fizetős tartalom. A törvényjavaslat utal arra, hogy az egységes európai szabályozás segítséget jelenthet. Ez biztos így van, de az Európai Unió kikerülése - ez sajnos nyilvánvaló és napi tapasztalat - az internettechnikával egyszerű programozói és cégvezetési feladat.
Sokkal nagyobb esélyt látunk a levélszeméttel szembeni védekezésre, hatékonyabbnak és olcsóbbnak is tartanánk, ha a kormány a szükséges szabályozási szigorítások mellett egyfajta társadalmi összefogásra is tenne kezdeményezéseket. Sajnos, az informatikai minisztérium és a bizottság hiányában erre nem sok esélyt látok. Ahogy a KRESZ-szabályok mellett a közlekedésben is szükség van felelősségérzetre is, az e-mail használat is lassanként igényel egyfajta tudatos, megelőző aktivitást. Ugyanis a felmérések azt mutatják, hogy a spam sikerének legfőbb oka nem más, mint a felhasználók gondatlansága, óvatlansága, egyszerűen naivitása.
A legszebb példa erre az, amikor egy ismeretlen helyről kap valaki egy hírlevelet, a végén felszólítják, ha ide és ide kattint, akkor leiratkozhat a listáról. Az olvasó ezt meg is teszi, nem sejtve, hogy ezzel visszajelzést küldött létezéséről, mintegy tanújelét adta elektronikus identitásának. Ettől kezdve még több levelet kap, természetesen újabb és újabb listákról. Egyszóval úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat igazából akkor érhet el pozitív tendenciájú gyökeres változást, ha a kormány képes a szabályozás mellé egy hatóságoktól független civil kezdeményezés életre hívására, ösztönzésére. Remélem, hogy az informatikai minisztériumnak bizonyos szempontból jogutódja, a Gazdasági Minisztérium ezt meg fogja tenni. Idekerülhetnének a felvilágosító kampányok, de a fő feladat az lehetne, hogy ez a nonprofit szervezet fogja össze a szolgáltatók és a felhasználók közös akcióit. Akár még szűrőszoftverek támogatása vagy megalkotása is bekerülhetne a csomagba.
Tudnunk kell, hogy az internethasználatban az első hely az elektronikus levelezésé. Hazai és nemzetközi adatok alapján megállapítható, hogy a netre felcsatlakozók 80-85 százalékban elsősorban az e-mailezésre használják a hálózatot. Hazánkban a felnőtt lakosság csaknem fele számítógép-használó, legalább egyharmada rendszeres internetező. Remélem, hogy ez a szám egyre csak nőni és nőni fog. Tehát mindenképpen milliók és milliók mindennapi tevékenységéről van szó, amikor e-mail kultúráról, levelezési tevékenységről beszélünk.
Ezek az adatok is alátámasztják, hogy a törvényi szabályozás bár fontos, és a tendenciák üdvözlendők, de tartós és működőképességében kiterebélyesedő megoldást nem nyújt, nem nyújthat. Hiszen láthatjuk, olyan óriási rendszerről van szó, amely, ha eredeti funkciójának megfelelően akar működni, jelentős mértékben igényli a benne részt vevők aktivitását. Ebben a gondolatkörben még várjuk a kormányzat javaslatait, az illetékes minisztérium kezdeményezéseit, készen állunk az egyeztetésre is, ha szükséges.
A törvényjavaslat másik nagy témacsoportja az elektronikus kereskedelem újbóli szabályozása, az e-üzletelésre vonatkozó előírások aktualizálása. Ha van informatikai slágertéma, akkor ez a kérdéskör valószínűleg listavezető. Érthető, hiszen a web világában leghatalmasabb a bevásárlóközpont. Olyan kínálatot nyújt a vásárlóknak, amilyennel azelőtt nem találkozhattak sohasem. Megtalálják a keresett termékek összes változatát, és sok esetben személyre szabhatják szolgáltatásukat, a végterméket pedig házhoz, a lakásukhoz szállítják. Az internet, ez a világméretű hálózat lehetővé teszi azt, hogy helytől, eredettől teljesen függetlenül ott vásároljunk, ahol a legelőnyösebb feltételeket tapasztaljuk, ráadásul mindezt úgy, hogy ki sem kell tennünk a lábunkat az otthonunkból. Nincs nyitvatartási idő, nincs hétköznap, nincs ünnepnap, 24 órás nyitva tartás, az internet által teremtett piac nyitva tartása, így aztán bármikor bármit kívánságunk szerint beszerezhetünk.
Magyarországon is elkezdődött az elektronikus kereskedelem térhódítása. Fantasztikus fejlődési potenciált mutat az internet által teremtett piaci tér, és nyilvánvaló, ha egyszer valami akkora fejlődési lehetőséget rejt magában, akkor azt a jog eszközeivel is szabályozni kell, mint ahogy a hagyományos, interneten kívüli kereskedelmet is szigorú jogi normák között tartják. Az előírások célja értelemszerűen az, hogy a fogyasztók bizalma erősödjön, a termék és a szolgáltatások minősége megfeleljen azon igényeknek, amelyek egy kereskedővel, egy szolgáltatóval szemben szokásszerűen elvárhatók. Nyilvánvaló azonban, hogy ha a jogi szabályozást ismét szükségesnek látja a kormány, akkor figyelembe kell venni, hogy az új tér, amit az internet teremt, nem teljesen azonos szabályokat jelent, mint az interneten kívüli, szabvány fizikai térben zajló kereskedelmi tevékenység.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, egy újabb felszólalással fogom folytatni. Köszönöm szépen. (Taps.)
