PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Netpolgárok! Az előbb nem tudtam befejezni a felszólalásomat, ezért engedjenek meg még néhány gondolatot! Nyilvánvaló, hogy ha a jogi szabályozást ismét szükségesnek látja a kormány, akkor figyelembe kell vennie, hogy ez az új tér, amit az internet teremt, nem teljesen azonos szabályokat jelent, mint az interneten kívüli szabvány fizikai térben zajló kereskedelmi tevékenység. Ennek tudomásulvételét érzékeljük, amint megállapítjuk: a most beterjesztett javaslat szerint nem kell elektronikus kereskedelemmel foglalkozó cégeknek a reklamációk fogadására üzlethelyiséget fenntartaniuk. Ezt minden eddig felszólaló képviselőtársam említette hozzászólásában.
Ez úgy is értelmezhető, hogy kinőtt az e-kereskedelem a gyermekkorból, és nem akarják mindenáron egy, már létező konstrukcióhoz hasonlítani, mint egykoron a csomagküldő szolgálathoz. Ezentúl, vagyis a hatálybalépés jövő tavaszra tervezett időpontjától elég, ha elektronikusan működtetik a cégek az ügyfélszolgálatot, viszont üzemzavar esetén biztosítaniuk kell a telefonos elérhetőséget. De kérdezem én a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként: a mobilon, az internetalapú kapcsolaton vagy csak a vezetékes vonalon jöhet ez esetekben szóba? Ezt nem részletezi a javaslat, talán nem is kell. Mindenesetre a felvetésem talán jól mutatja, milyen nehéz egyértelműen fogalmazni egy ilyen technikailag rohamosan változó világban.
További értelmezési aktualitásokat is kíván a törvényjavaslat rendezni, nagyon helyesen. Például az elektronikus kereskedelemről szóló törvény eddig nem tartalmazta a vállalkozás és a fogyasztó meghatározását. A módosítás most átveszi az uniós meghatározásokat, a lényeg, hogy a fogyasztó csak magánszemély, jogi terminológiával természetes személy lehet. A szöveg így hangzik: fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenységen kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Aki erről magára ismer, miközben bevásárol a piacon!? De világos az európai átvétel, ám legyen, bár nem hiszem, hogy ne lettünk volna el még néhány évtizedig e mondat nélkül.
Az előterjesztés rendezni kívánja a hálózaton kötendő üzletek fogalmát is. A probléma most az - s ez volt az elmúlt időszakban is -, hogy nem kétségeket kizáró, mikor is jön létre a vásárlás aktusa. Egy boltban ez egyértelmű: akkor veszünk, ha a pénztárnál fizetünk. A hálózaton ez nem volt ilyen egyszerű, kivéve, ha elektronikusan fizettünk azonnal, hiszen a tranzakciót vélhetően többszöri levélváltás előzi meg. De honnantól nem lehet már visszalépni egyik félnek sem? Erre vonatkozik az új, részletes szabályozás, a kereskedelmi partnernek egyaránt időt biztosítva a kapott megrendelések és visszaigazolások tanulmányozására.
Összefoglalva elmondhatom, hogy ez a módosított törvény olyan jogi szabályozást jelent, amellyel a szolgáltatók és a fogyasztók jogainak és kötelezettségeinek rögzítésével a hazai elektronikus kereskedelem fejlődését jó irányba terelhetjük. Mi, magyar demokraták azt tartjuk fontosnak - és gondolom, a kormány célja is az -, hogy az elektronikus kereskedelmet hasonlóan biztonságossá tegyük, mint a hagyományos kereskedelmet, ugyanolyan garanciák épüljenek be a visszaélésekkel szemben, mint a hagyományos kereskedelemben létező szavatosságok.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az elektronikus kereskedelemre vonatkozó, most benyújtott rendelkezések hasznosak, nyilvánvalóan segítik a netüzlet bővülését. Úgy gondolom azonban, hogy az előterjesztés nem lényegi, inkább formai, kis jelentőségű témaköröket tárgyal. Természetesen ezekre a pontosításokra szükség van, de ezek nem fognak alapvető változásokat, döntő fejlődési inspirációkat eredményezni, sajnos. A fő kérdés ugyanis nem jogi természetű, néhány leágazáson kívül - amely az internetbank, a repülőjegy-vásárlás - ugyanis az e-kereskedelem nagyon szerényen fejlődik, egyes becslések szerint a kiskereskedelmi forgalom egy ezrelékét sem érjük el, sajnos. Ennek nyilvánvaló oka a biztonság vélt vagy valós hiánya, illetve a hiányzó infrastruktúra. Illetve, ha társadalmi nyomásra létre is hoznak elektronikus kereskedelemre alkalmas rendszereket - ilyen a parkolási fizetés például -, azok nem működnek megfelelően, mert nem érhetők el, nem platformfüggetlenek, ráadásul - ez bátran kimondható -: a fogyasztó számára hátrányos monopóliumok megjelenését és felvirágozását is eredményezhetik.
Azt gondoljuk, az e-kereskedelem ütemes és kiszámítható elterjedését ellenérdekelt lobbik zavaró tevékenysége, valamint az infrastrukturális hiányok akadályozzák. Nem elhanyagolható az a szemléleti lemaradás sem, miszerint az internetet inkább médiának tekintik a fogyasztók, nem pedig hétköznapi eszköznek, életkönnyítő technikának. Itt is kimutatható a kormány felelőssége, hiszen a tudás- és a munkaközpontú tartalomfejlesztés helyett gyakran a technikát, a számítógép-vásárlást támogatta, nem karolta fel az információs társadalom új eszközein megjelenő pozitív társadalmi törekvéseket.
Az eredmény az lett, hogy az igénytelenség kihívásával szemben szupererős technikára szupergyenge ellenálló képességgel rendelkező netezők kerültek. Elengedhetetlennek tartjuk, a kormány halaszthatatlan feladatának tekintjük az itt felsorolt problémák kezelését, megoldási javaslatok kidolgozását. A netpolgárok ezt várják el a hazai informatika irányítóitól, legyenek azok bármelyik minisztériumban is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
