KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni jókívánságait. Valóban azt gondolom, hogy talán több dologban is, de egyvalamiben bizonyosan egyetérthetünk itt a Házban, hogy a környezetünk ügye közös ügyünk. Ha pár évvel ezelőtt valaki beszélget arról, hogy vajon tiszta környezetünk vagy tisztább környezetünk érdekében mit lehetne tenni, akkor biztos jó példaként az osztrák sógorokat hozták volna, hogy például átmegyünk a határon, és lám, Burgenlandban minden gyönyörű, minden tiszta, a kiskertek mentén minden rendben van. Jó példaként szoktuk emlegetni. Ma mégis az egyik környezeti gondunk éppen onnan származik. Úgy tűnik tehát, hogy ez az egész kérdéskör nem független egymástól, nemcsak hogy a patkó két oldalától nem független, és nem lehet külön megoldani ezt, hanem a környezetünkben az egymás mellett lévő országok problémája, sőt nyugodtan mondhatjuk - hiszen a szén-dioxid-kibocsátás, az üvegházhatás fokozódása akár egy kínai vagy egy másik távol-keleti erőmű által okozott környezetszennyezésből is fakadhat -, globális a problémánk. Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert valóban, szerintem is csak akkor tudunk ebben előrelépni, ha közösen lépünk.
A második gondolat, ha megengedi képviselő úr, fölsorolnék néhány ügyet: Rába-habzás, hulladékégető a határon, Verespatak és az aranybányája, a német szemét Bács-Kiskun megyében, a hazai hulladék illegális elhagyása országszerte, a galvániszap Csepelen, és még sorolhatnám az eseteket. Mi történt? Hirtelen elkezdett szemetelni ez az ország? Azt hiszem, magunkat csapjuk be, ha azt hisszük, hogy mindezek a jelenségek most szaporodtak el. Nem. Most fordult elő először, hogy ezek elkezdtek minket zavarni, hogy úgy gondoljuk, hogy évekkel ezelőtt is - bizonyára emlékszünk rá - volt folyószennyezés, évekkel ezelőtt is működtek, sőt csak olyan égetőművek működtek akár itt, Budapesten is, ami lényegesen nagyobb szennyező kibocsátású volt, mint a jelenlegi vagy a tervezett, ami ellen most tiltakozunk, és így tovább, sorolhatnánk azokat a hulladékhegyeket, azt a több ezret, amiből több mint kétezret most számol föl a kormány országszerte. Tehát igen, én azt hiszem, megváltozott a helyzet, szerencsére mi lettünk érzékenyebbek erre az egész kérdésre. Szemléletet kell változtatnunk, meg kell változnunk, a viszonyunkat kell megváltoztatni ehhez a kérdéshez, hogy sikeresek legyünk. Ebben bizonyosan segített az a globális probléma, amit az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés, illetve a fogyasztói társadalom által keletkeztetett, óriási mennyiségű szemét, tehát a megnövekedett szemét mennyisége és a veszélyes hulladék mennyisége okoz.
Ez a hármas felismerés vezet oda, amit a miniszter úr is beiktatásakor mondott: szemléletváltás kell. A legfontosabb a hazai gazdaság, civil szféra, kormányzati szféra, magánember és csoportok számára is ennek a felismerése, mert nincs versenyképesség egy korszerű, fenntartható fejlődés logikája nélkül, mert nincs a jövőben már minőségi élet, ha ma nem vigyázunk arra a környezetre, amelyben élünk. Tehát összeér most már - ha ilyen csúnyán mondhatom - az önző, csak magáért élő ember és az áldozatkész ember, mind a kettő ugyanazt szeretné, egy jobb életformát, s úgy tűnik, hogy ezt már csak együtt, közösen tudjuk megtenni. Ez politikai értelemben is igaz a patkó mindkét oldaláról. Ezért kérem, hogy képviselő úr is támogassa azokat az offenzív lépéseket, amelyeket a kormányzati és a civil szféra együttműködése révén szeretnénk elérni.
Biztos vagyok benne, hogy ez a mostani, Rábára létrehozott operatív bizottság nem olyan céllal jött létre, hogy elkendőzze az ügyet, és ha nem tudod megoldani, alakíts bizottságot, hanem éppen annak az operativitásnak a céljából, hogy csak ezzel az egy üggyel foglalkozik, megadva az esélyt arra, hogy közösen oldjuk meg. Nem hiszem, hogy az utóbbi időben Ausztriában a kormányzati szereplők és a magyarországi kormányzati szereplők közötti viszony rosszabbá vált volna. Közösen kell megoldanunk, de ha nem tudjuk szeptemberig közösen megoldani - ezt a határt szabta a két miniszter önmagának -, akkor igenis Magyarország Brüsszelhez fordul. Szerintem ez a progresszió az, amit a következő időszakban is szeretnénk elérni, és nemcsak kormányzati szinten, hanem civilekkel közösen. Ha megfigyelte, vagy talán olvasta képviselő úr a mai sajtóban: nagyon sok civil szervezet Magyarországon és a határon túl Ausztriában közösen lép föl éppen azért, hogy szorgalmazza, hogy kormányzati, tartományi szinten és a vállalkozás szintjén is megoldjuk ezeket a problémákat.
Köszönöm szépen a biztatását. (Taps.)
