DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tovább folytatnám a részletes vitában elindított gondolatsoromat, de előtte egy mondattal reagálnom kell Göndör képviselő úrnak. Ugyanis nem tudjuk azt, hogy ki minősül gazdagnak, képviselő úr, hiszen állandóan a fejünkhöz vágják, hogy a gazdagokat támogatta a polgári kormány. Senki nem definiálja, számunkra nem minősül gazdagnak az az ember, aki dolgozik, aki munkát vállal, akinek munkabére van, és ebből a családját megpróbálja szűkös körülmények között eltartani. Volt gyermeknevelési támogatás, családi adókedvezmény, a munka, otthon és biztonság megvalósult, legalábbis elindult a polgári kormány idején.
De visszakanyarodnék az ajánlás 17. pontjára. Ott hagytam abba az előző felszólalásomat, hogy a munkavállalás, a foglalkoztatás mennyire fontos a család számára, a szülők foglalkoztatása. Kitér az ajánlás 17. pontja arra, hogy a gyermekszegénység egyik fő oka a szülők munkahiánya. Nagyon fontosnak tartanánk ennek figyelembevételét és ennek figyelembevételével a munka törvénykönyvének a módosítását, amiben a részmunkaidőre, a távmunkára és az egyéb munkavállalási lehetőségre való kitérés a kisgyermekes szülők számára lehetővé válna, és ezzel a gyermekvállalás lehetősége, azt hiszem, sokkal inkább megvalósul.
Aztán nagyon fontosnak tartjuk továbbá a munkába lépésre, a visszatérésre való felkészítést. Ugyanis kitér az ajánlás arra, hogy a leendő munkavállalókat alkalmassá kell tenni a munkavállalásra. Én ezt egy rendkívül fontos mondatnak tartom, mert hiába próbálunk munkahelyre irányítani valakit, ha az alkalmassága nincs meg, tehát az előírásoknak a szakképesítése nem felel meg. Éppen ezért tehát a felkészítésre, a munkavállalásra való alkalmassá tételét is biztosítani kell rövid távon.
Nagyon fontosnak tartom azt a megállapítását az akadémikus asszonynak, miszerint a közmunkára is kitér, és meghatározza azt, hogy a közmunka valóban egy ugródeszkának tekinthető, de a közmunkaprogram csak konzerválja a szakképzettség hiányát. Tehát mindenkinek arra kell koncentrálni, különös tekintettel a kormánynak, hogy a szakképesítésben a piacképes tudás megteremtését rövid távon meg kell valósítania, és énszerintem ezt tudni fogja a rövid távú program kidolgozása.
(22.10)
Nagyon fontos a gyermekekkel foglalkozó szakemberek képzése. Itt átugrottam egy fejezetet, mert a képviselőtársaim ezt már részletesen tárgyalták, a „Biztos kezdet” programot. Tehát a gyermekekkel foglalkozó szakemberek képzése, a védőnőhálózat, az óvodapedagógusok, a pedagógusok, a szociális szakemberek felkészítése és a védőnői továbbképzés, bölcsődei szakemberek képzése, pedagógus-továbbképzés, ez mind-mind egy olyan ágazata, amely a gyermekekkel foglalkozó szakemberek egyik olyan felkészítési irányát mutatja meg, amely a hátrányos helyzettel érkező gyermekek életbe való bevezetését, illetve felkészítését biztosítja.
Lakhatási feltételek javítása: sokszor voltunk olyan településen, ahol a víz, a villany hiányzott - közösen voltunk Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársammal. A komfortosítás, a fedél megléte, az otthonteremtés elindítása ezt mind biztosítani tudja. Ez a javaslatunk.
Aztán kiemelném az ajánlás 19. pontját, amely három bekezdéssel javasolja kiegészíteni az I. fejezet 1. alfejezetét. A társadalmi, helyi együttműködés elve: hangsúlyos szerepe van itt a médiának; annak a médiának, amely egy családbarát, családkonform médiapolitikát vagy kommunikációs politikát kell hogy kialakítson. Azt gondolom, hogy erre valamennyiünknek oda kell figyelni.
Az ajánlás 20. szakasza a kábítószer, az alkohol, a dohányzás, játékszenvedély gyógyítására vonatkozik, amely a gyermekek helyzetével összefüggő speciális alapelvekre fókuszál. A mai világunkban, azt hiszem, ez megint rendkívül fontos, hiszen a gyermekek olyan káros hatásoknak vannak kitéve, miután a szülő elengedi őket az otthoni környezetből, amire feltétlenül figyelni kell. Ez a szakemberek bevonásával biztos, hogy megvalósítható.
Említettem már - amit az ajánlás 21. szakasza mond ki - a távmunkát, a differenciált részmunkaidős foglalkoztatást, amelynek kidolgozása és bevezetése valóban a családok helyzetét javítja, illetőleg visszavezeti őket a munka világába.
Az ajánlás 23. pontja - ez már a végét jelenti - az egészségnevelésre, a fejlesztésre, a családi, közösségi kapcsolatokra való figyelemfelhívást jelenti, amely - azt hiszem - ennek a nemzeti stratégiának az egyik fontos alappillére lehet.
Köszönöm a figyelmet, elnök úr.
