ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Maga a kibocsátási kvótarendszer tulajdonképpen 2003-2004 óta ismert a magyar parlament előtt, és rég rá lehetett volna készülni magára az elosztási rendszerre, annak a kivásárlási, vásárlási rendszerére, és a másik oldalon fel lehetett volna készülni valóban arra, hogy Magyarország esetében egyfajta nemzeti érdekből is egy olyan hosszú távú stratégia tudjon kialakulni, amely rendbe is rakja ezeket a dolgokat. Ezt mondom azért is, mert az Európai Unió elfogadta a fenntartható fejlődés stratégiáját, amelyet minden országnak saját magának úgyszintén meg kell alkotnia. És itt képviselőtársaim már beszéltek róla, hogy miért lenne fontos, hiszen az európai uniós forrásokat, amelyeket az állampolgárok irányába mint egy hatalmas összeget próbálunk definiálni, és mindenkit arra késztetni, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, de szeretném azt megkérdezni a kormánypárti oldaltól és államtitkár úrtól is, hogy tessenek megmondani, milyen program mentén, milyen célok mentén, mit akarunk azáltal megvalósítani, mit fogunk elérni azáltal, hogy adott esetben ezeket a forrásokat felhasználjuk, és helyesen használjuk-e fel ezeket a forrásokat.
Tudom azt, hogy a magyar kormány - és teljesen helytelenül, ezt itt szeretném kihangsúlyozni - elkészítette a fenntartható fejlődés programját, amelyet majd valamikor a parlament elé fog terjeszteni egy későbbi időszaki vitára, és azt fogja jelenteni tulajdonképpen, hogy a magyar társadalom egésze, civil szervezetek egésze, valamint a parlamenti pártok egésze tulajdonképpen kizárásra kerül magának a programnak az alkotása területéről. És nagyon helyes lenne, ha a németországi példát vennénk alapul, ahol két éven keresztül vitatkoztak a fenntartható fejlődés programjáról, hosszú távú programjáról, és ebbe nemcsak a környezetvédelem tartozik bele, hanem társadalompolitika, akár szociális, akár szegénységi kérdések, akár munkahely-teremtési kérdések. Tehát az önmagában egy olyan program, ami tényleg valóban hosszú távon egy ország sorsát tudja egyenesbe hozni, vagy tovább rontani, hogyha ez nem megfelelőképpen készül el.
Szeretném kihangsúlyozni, Ausztriában hét éven keresztül dolgoztak a fenntartható fejlődés programján, és ott ők saját maguk is elismerték, hogy abban egy óriási nagy hibát követtek el, hogy kormányprogramként jelent meg, és mögéje nem tudták már azt a politikai erőt társítani, ami a végrehajtás területén tulajdonképpen a teljes osztrák nemzet számára politikailag is alátámasztott teljesítményt tudta volna hozni. Ezért az osztrákok most fogják majd 2008-ban átalakítani a fenntartható fejlődés programjukat. És talán pontosan ezeket a példákat kellene a magyar kormánynak is megszívlelni, hogy ha nem a politika egésze, ha nem a tudomány egésze, ha nem a társadalom egésze és a civil szervezetek egésze részese a programalkotásnak, akkor az sajnos ezer sebből vérezni fog, és már most látom és látjuk azt, hogy tulajdonképpen ugyan nem ismerjük a kormány programját a fenntartható fejlődés tekintetében, de egészen biztos egyetlenegy dologra van kihegyezve, hogy 2013-ig a forrásokat hogyan tudjuk lehívni. Ez önmagában nem program, ez önmagában nem az, amit a globális felmelegedésből a természetvédelem, környezetvédelem, környezet-egészségügy területén vagy agrár-környezetvédelem területén egy országnak hosszú távon meg kéne határoznia, és ebből egy olyan programot elindítani, ami tényleg mindenki számára elfogadható.
Nem véletlen mondtam, hogy 2003 óta ismert a kvótarendszernek a felosztása. Itt foglalkoztunk már a különböző energia, akár a gáz, akár a villamos energia liberalizációjával, nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel pontosan a kvótarendszer elosztásánál, hogy akik felajánlják tulajdonképpen a megtakarítást - fogalmazzunk úgy, a megtakarítást, hogy környezetvédelmi szempontból takarítanak meg, hisz a kvóták ott képződnek -, hogy abban az esetben majd a későbbiek folyamán annak a gazdasági társaságnak vagy cégnek, ha beüt egy krach, akkor neki lehet, hogy sokkal többe fog kerülni majd, mint amennyit tulajdonképpen felajánlott a kvótarendszerben, és nem fog tudni megfelelni környezetvédelmi előírásoknak, és nagyon kemények az uniós szankciók, mert abban a pillanatban azt mondják, hogy tessék bezárni azt az üzemet.
Tehát ezt is végig kellett volna gondolni, erre is fölhívtuk a 2004-es parlamenti vitában is, bizottsági vitában is a figyelmet. És itt szeretném kérni államtitkár urat, tudom azt, hogy a kormány be fogja terjeszteni a fenntartható fejlődés programját. Szeretném kérni az államtitkár urat és rajta keresztül a miniszter urat is, talán nyitott lesz abba az irányba - hisz főleg elsődlegesen környezetvédelmi kérdésekkel és azon keresztül tulajdonképpen az egészségügyi, és tovább lehetne fokozni, milyen témákkal kell magának a programnak foglalkoznia -, ne zárkózzanak el az ötpárti egyeztetéstől, ne zárkózzanak el az olyan szintű parlamenti vitától, ahol az ötpárti szakértői véleményekkel kiegészítve kerülhetne egy olyan komplett anyag a parlament elé, amit képviselőtársam is elmondott. Hisz Tatabánya jó példa rá, hogy függetlenül a kormány akaratától, függetlenül a parlamenti döntésektől, függetlenül a globális felmelegedéstől és függetlenül a fenntartható fejlődés programjától - amely ugyan nem létezik, más program sem létezik, hisz az energiaprogram is tulajdonképpen abból áll, hogy Kék Áramlat vagy pedig Nabucco, és nem tudjuk azt, hogy egyáltalán Magyarországon az energiakérdést hogyan kívánjuk hosszú távon kezelni, tehát nemcsak a gáz és a kőolaj kérdésében, hanem alternatív energiák területén is, hiszen a törvényeink még mindig hibádzanak. Van rá jó példa, hogy egy település önállóan is rá tud készülni arra, hogy a globális felmelegedés adott esetben mit vált ki egy település szerkezetében, környezetében, életterében, és a saját eszközeikkel megpróbálnak olyan lépést tenni, ami adott esetben nem azt mondom, hogy teljes egészében, de valamilyen mértékben mérsékli azokat a hatásokat, amelyek később az egész ország számára azt lehet mondani, hogy kritikus állapotot fognak előidézni.
Azért is kérem államtitkár urat, hogy hasson oda a kormányra, hogy ne kapkodja el a beterjesztését a fenntartható fejlődésnek, és itt kérem a frakcióelnök asszonyt is, frakcióvezető asszonyt is, hogy gondoljuk át, Németországban két éven keresztül foglalkoztak ezzel a kérdéssel, a német parlament is, Ausztriában hét éven keresztül készült, nincs értelme, hogy elkapkodjunk valamit a fenntartható fejlődés tekintetében, hanem tényleg legyen meg az a konszenzus, legyen meg az a vita, legyen meg a pártok szakértői által adott esetben kinyilvánított vélemény, amely be tud épülni, hisz onnantól fogva válik egy ország, egy nemzet stratégiájává, ha minél szélesebb körben ezt a kérdést megtárgyaljuk, és erre igenis időt kell szentelni, mert az ország és a nemzet sorsáról van szó.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
