DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Május 9-e a győzelem napja. A győzelem napjaként ünnepelik mindenütt a demokratikus világban, mindenütt, ahol demokraták élnek, és a győzelem egyértelműen a fasizmus felett aratott győzelem. Nem egyik vagy másik ország győzelme, hanem egy gondolat, a demokrácia gondolatának győzelme a fasizmus és a fasiszták felett. 1945. május 9-e óta mindenütt, mindenkor, ahol lehetett szabadon, ott szabadság van, ahol nem lehetett szabadon, ott lehet, hogy titokban, de megünnepelték a győzelmet, a fasizmus feletti győzelmet.
Ha azonban győzelemről, tehát egyfajta végpontról beszélünk, érdemes feleleveníteni, hogy a történet igazából nem 1939 szeptemberében kezdődött. Ha egy nappal, merthogy illik mégiscsak egy végponttal, egy végnappal lezárni Európában a háborút, hát meg kell mondani, hogy igazából nem akkor kezdődött, amikor megindultak Lengyelország ellen először a náci csapatok, még csak azt sem lehet mondani, hogy így vagy úgy kisebb összecsapások voltak azok, amelyek elindították. Akkor, amikor a gondolat megfogalmazódott, amikor papírra vetették, amikor kiadták, amikor valaki úgy gondolta, hogy „Az én háborúm” című műben összefoglalva mindazt, ami később milliók pusztulásához vezetett, szerte- és közzéadja, és azt ilyen vagy olyan módon propagálja, támogatást kér hozzá, majd véghez viszi. Ahogy a zsidók pusztítása, ahogy cigány honfitársaink elpusztítása, ahogy szerte a világban a különböző megsemmisítő táborokba vitt emberek elpusztítása nem akkor kezdődött, amikor feltették őket a vagonra, akkor kezdődött, amikor leírták az első gondolatot, amikor elhangzott az első mondat, amikor a legkülönbözőbb országgyűlésekben, és igenis, meg kell mondani, hogy Magyarországon is volt ilyen, amikor a szellem először azt mondta, hogy ennek van helye, és a tömeg nem mondta azt, hogy nem - akkor kezdődött.
1945. május 9-e, majd 1950. május 9-e azt mutatja, hogy a győzelem nem egyszerűen csak fizikai győzelem, nem egyszerűen csak hadsereg győzelme a hadsereg felett, hanem leginkább - még egyszer - egy gondolat diadalmaskodása az őrület felett. Márpedig Európában illő éppen a történelmi kontinuitás miatt tanulni ezekből. Ezért mindannyian, akik magunkat demokratának valljuk, üljünk egy demokratikus parlament bármely székében, bármely párt képviselőjeként ebben a Házban, és rokon gondolatokat vallóként Európa bármely házában, bármely országgyűlésében vagy éppen az Unió házában és törvényhozásában. 1945. május 9-e persze jelentheti azt, hogy valaminek vége. Én meg azt gondolom, hogy épp azért választották, épp azért választotta Schuman 1950-ben ezt a napot, hogy a győzelem egy új jövő, a tényleges demokratikus kibontakozás jövője lehessen. Ezért az európai nap május 9-e, ezért Európa napja május 9-e.
Nem arról van szó, hogy addig mi történt, hanem hogy mit lehetett elkezdeni, és hogy mit érdemes újjákezdeni. Ezt pedig, a győzelmet minden demokrata közösen kell hogy vallja itt, Magyarországon, az Unióban és szerte a világon. Ezért üdvözlöm, és magam is csatlakozom ahhoz, hogy mi, magyarok itt Magyarországon május 9-én, demokraták, legyenek azok a parlamenti pártok közül bármelyik párthoz tartozók, a parlamentben ülő bármely párt képviselője és persze azok, akik nem képviselők, csak éppenséggel tudják ünnepelni a győzelmet, akarnak egy jobb és igazságosabb jövőt, amely soha nem engedi meg nemcsak a fizikai, hanem a szellemi elnyomást is, ott lesznek május 9-én.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
