DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés módosításának az elképzelését tekintve nem szokványos dolog, hogy áprilisban van benyújtva, és májusban van tárgyalva, és egy alig négy hónappal ezelőtt elfogadott költségvetést kíván a kormányzat változtatni.
Két alapvető pontja van a módosításnak, amelynek egyértelműen a visszautasítását kell hogy kérjük. Egyrészről a képviselőtársaim kisebbségi véleményként már világosan körvonalazták azt a problémakört, amely a kormányzat azon nem úriemberhez méltó módosító javaslata, amely szerint az Alkotmánybíróság ’97. október 11-i határozatának indoklásával is ellentétesen a népszavazás kérdéskörében meg kívánja kerülni a mai jogállamiságot, és meg kívánja akadályozni oly módon a népszavazási kérdést, amely a vizitdíjjal, a kórházi díjakkal kapcsolatos, amely jogtechnikainak nevezett, de valójában a költségvetésben beállítja ezt a sort, amely a vizitdíjat és a kórházi díjakat érinti.
Úgy gondoljuk, ahogy az Alkotmánybíróság is fogalmazott az indoklásban, hogy az ügy ura maga a nép, és ha a kormányzat most, miközben folyik a népszavazás előkészítése, és az Országos Választási Bizottság éppen ezen huzavonához asszisztál, aközben a kormányzat egy kibúvót keres egy áprilisi költségvetési módosító javaslattal, amellyel meg kívánja akadályozni, hogy költségvetést érintő kérdéssé degradáljon egy alapvetően egészségügyi, az egészségpolitikához kapcsolódó alapvető, népszavazás kérdéséről való döntést.
(15.00)
Ezért javasoljuk, hogy a kormányzat fontolja meg azt a felvetést, hogy talán sokkal nagyobb legitimációt adhatna minden reformjának, ahogy ő fogalmaz, ha az a népszavazáson dőlne el. Azt gondolom, az SZDSZ-től sem állhat távol ez a gondolkodásmód, és talán minden demokratikus parlamenti párttól elvárható, hogy ezt a népfelség elvét érvényesítse.
A másik kérdéskör, itt hallgatva a vitát, a kétperceseit az MSZP képviselőinek, az egy képmutatás. Arról beszél, hogy a költségvetésbe nehogy több pénzt gondoljanak az önkormányzatok, mert ez nem így van. Hát igen, nem így van, valójában egy újabb átverés készül. Ezt 2002-ben, 2003-ban már egyszer az önkormányzati szféra megkapta. Döntött egy évközi teherről, amelynek keretében most 80 milliárd forint kifizetésére kötelezik az önkormányzatokat, ehhez természetesen - mondják az MSZP és a kormányzat részéről - az ez évi fedezetét biztosítják, de hogy majd jövőre meg az azt követő évben ennek az úgynevezett 13. havi juttatásnak a havi szétbontásával hogyan lesz finanszírozva, erre azt a választ kaptuk a költségvetési bizottságban, hogy majd a normatívákban természetesen meglesz, meg majd a reformbizottság eldönti, hogy az önkormányzatok hogyan lesznek finanszírozva.
Ez azt jelenti, hogy a kormányzat, miután tudja, hogy a konvergenciaprogram keretében egyetlenegy, jottányi mozgástere sincs, ezért tulajdonképpen csinál magának 40-50 milliárd forint bevételt ebben az évben, hiszen egyik oldalról belehelyezi ezt a pénzt, a másik helyen pedig - a személyi jövedelemadón, a társadalombiztosítási juttatáson, egészségügyi járulékon keresztül - megnöveli a bevételeit. És akkor majd azt mondhatja, hogy igen, kiváló teljesítménnyel az adóhivatal 50 milliárd forinttal többet szedett be, mint ahogy terveztük - ezt a szokásos szlogent ismerjük -, és kifényezzük a pénzügyminisztert, hátha jó lesz ő még miniszterelnöknek vagy valami más egyébnek, és megpróbáljuk ezzel… - ez benne az egyik dolog, mert ez a politikai része. Az önök dolga, hogy hogyan trükköznek, bár azt ígérték, hogy a trükkök százait félre fogják tenni.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De ennél sokkal súlyosabb a probléma, mert az önkormányzatoknak viszont jövőre, ha és amennyiben, márpedig erre nem adott garanciát a Pénzügyminisztérium, hogy ennek a többletét, az ebből adódó többletkiadásait fedezni fogja, ebből az következik, hogy az önkormányzati szférának újabb hiteleket kell fölvennie. Ma is már az történik, hogy a költségvetés próbálja minden adósságát, minden tartozását áthárítani a vállalkozói szférára, megpróbálja áthárítani a különböző ki nem fizetéseken keresztüli beszállítói szférára, a lakosságra, most pedig az önkormányzati szféra látványos eladósodásának időszakát éljük, hiszen láthatjuk, hogy már a 2007. év költségvetésében egy súlyos eladósodási folyamatot generáló költségvetést fogadott el az MSZP-SZDSZ-es többség. Ez, úgy látom, van, amelyik képviselőtársamnak meglepő információ, talán érdemes néhány MSZP-s városatyát is megkérdezni, hátha ők erről be tudnak számolni. Én azt tudom mondani, hogy bizony teljesen mindegy, hogy faluról, kisvárosról, megyei jogú városról vagy éppen a megyei önkormányzatokról van szó, mindenhol nagyon jelentős hiteltöbblet lett beállítva.
És ugye, amikor azt mondjuk, hogy a költségvetés egyensúlya javuló, az önkormányzati adósságokat kivéve, mert ez a fordulat mindig hozzátartozik, bár a főhírekben nem szokott odaírva lenni, de tudjuk, hogy az elsődleges egyenlegében, a költségvetésben az önkormányzati szféra kívülre helyezkedik, ezért úgy próbál fölkészülni a kormányzat az úgynevezett elsődleges egyensúly helyreállításához, hogy minden más szférára szétteríti ennek a terheit. Ha kell, új adónemet vezet be, ha kell, áthárítja, kötelezően előír béremeléseket - ebben az esetben a 13. havi szétbontásának a kérdését - egy időbeli átütemezési trükkel. Ugye, ezt már egypárszor megcsinálta a kormányzat, hol idetolta, hol visszahozta a 13. havit, a lényege az, mint Rodolfónak a bűvésztrükkjei, hogy csak a kezét nézze, mert ott fog csalni a kormányzat. Igen, most is ott csal, ezzel a 13. havival most már a harmadik bőrt fogja lehúzni erről a szféráról. Mindig csiki-csuki, kiteszi és beteszi a költségvetésen kívülre és belülre, éppen most az történik, hogy megszünteti a 13. havit, és szétbontja havi egyenlő részletekben 8,3 százalékos béremelésnek feltüntetve.
Az persze kérdés részemről, hogy a szakszervezetek is valóban így gondolták-e, hogy egyébként a másik oldalon, mint Mátyás királyhoz ahogy a kislány elvitte az ajándékot, hogy vitt is meg nem is, mert egyébként ez többletpénzt nem jelent a dolgozók számára, de a költségvetésben - mondhatnánk, ügyes, megint tanultunk valamit a kormányzat pénzügyi politikájából - megcsinálta azt a pénzügyi trükköt, hogy amiből nincs, abból is pénzt tud csinálni, és valóban, ebben az évben így egy 80 milliárdos többletkiadással, egy 50 milliárdos többletbevétellel végül is a bevételek növekedését tudja biztosítani. És persze a kiadási oldalon majd meglátjuk, hogy mi lesz, de a bevételi oldalon garantáltan többletbevételhez juttatja a kormányzatot.
Ezért mi úgy ítéljük meg, hogy az embereknek jár a 13. havi, azt ki kell fizetni, mégpedig úgy, ahogy eddig is, minden évben egyszer, egy összegben. Ez a helyes útja-módja, ezért is szavaztunk tegnap is a Fidesz-frakció részéről úgy, hogy a 13. havi juttatásnak meg kell maradnia. Tudjuk, önök szép csendben erodálni kívánják ezt. Ne tegyék! Ne tegyék, őrizzék meg ezt a vívmány! Azt gondolom, ragaszkodni érdemes ehhez, és mi úgy látjuk, hogy ez a megoldás, amellyel önök, úgymond, egy szakszervezeti megállapodásra hivatkoznak, ez nem szolgálja sem a kiszámíthatóságát a költségvetésnek, sem az ez évi költségvetési egyensúly alakulását, összességében pedig az egész államháztartás és ezen belül a közszférának a nyugalmát fölbolygatják vele. Én úgy ítélem meg, van itt elég baj, nem hiányzik az, hogy a kormányzat most egy újabb trükkel bővítse trükkjei számát. Azt gondolom, helyesebb lett volna, ha ezt a költségvetés-módosítást be sem nyújtják, ezért én arra kérem, hogy ezen két pontját a költségvetésnek vonják vissza. Azt gondolom, az a helyes, ha módosító javaslatokkal majd ezt korrigálva leszavazzák, leszavazza a Ház. Ez tisztességes a mai magyar önkormányzati szféra irányában, így tisztességes a költségvetésben dolgozók számára, és én azt gondolom, a kormányzat számára is egy nagy erény lenne, ha nem trükkökkel, hanem tisztességes gazdálkodással próbálja a költségvetés kiegyensúlyozottságát biztosítani.
Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)
