HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását a kormány elsősorban az egységes közszolgálati sztrájkbizottsággal történt megállapodás keretében tartja szükségesnek, más apróbb, a 2007. évi költségvetési törvényben fellelhető pontatlanság, figyelmetlenség és nagyobb áttervezések melletti igény mellett. A sztrájkbizottsággal történt megállapodás lényege, hogy a 13. havi illetményt a kormány a céltartalék felhasználásának módosításával nem 2008 januárjában kívánja kifizetni, hanem ennek felét 2007 második félévére hozza előre. A kifizetés hathavi részletben fog megtörténni. Az illetményelőleg teljes összege 75-80 milliárd forint költségvetési kiadást eredményez, amiből a kormánynak folyamatosan összesen 40-45 milliárd forint adó- és járulékbevételi többlete jön létre. A kormány véleménye szerint az illetményelőleg kifizetése az államháztartás ESA-95 szerinti, EU által monitorozott egyenlegét nem módosítja.
A bizottsági ülésen megkérdeztem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy hány olyan dolgozót lehet érintettnek venni vagy lehet ezzel kalkulálni, akik eggyel magasabb adósávba fognak esni, hiszen ebben az esztendőben kétszer fogják megkapni a 13. havit, legalábbis másfélszer, ami jó néhány dolgozó esetében azt jelentheti, hogy magasabb adósávba kerülnek, ami viszont azt jelenti, hogy a pluszjövedelem jelentős részét a megnövekedett adóelvonás el fogja vinni. A Pénzügyminisztérium képviselője azt mondta, hogy ők erre nem tudnak semmit mondani, mert nincs ilyen típusú és ilyen irányú adatuk, de valószínű, hogy sok embert érint, tehát ilyen szempontból is érdemes lenne ezt az intézkedést átgondolni.
A KSH legutóbbi adatai szerint Magyarországon a reáljövedelmek 2007-ben 7,2 százalékkal estek vissza. Ennél nagyobb reáljövedelem-romlás az elmúlt tizenhét esztendő során egyedül 1995-96 tájékán, az akkori Bokros-csomag „eredményeként” volt tapasztalható.
A társadalom jövedelmi viszonyainak változása drámainak minősíthető. A kormány ezzel az illetményelőleg-kifizetéssel valójában a jövedelemstatisztikai adatokat kozmetikázza, illetve kétségtelenül a 2008. évi jövedelmek rovására javítja a munkavállalók reáljövedelmi helyzetét 2007-ben. Azért itt egy dolgot meg kell jegyeznem: a 13. havi fizetés a gazdasági bajok következtében, a korábbi szocialista kormány intézkedéseinek eredményeképpen került át a tárgyévről a következő esztendőre. Valójában indokolt lenne ebben a kérdésben a kiinduló helyzet visszaállítása, de nem biztos, hogy pont most és pont ilyen módon. Miért válik egyáltalán lehetővé a 2007-es esztendő költségvetési kiadásának emelése? Azért, mert a költségvetés bevételi oldala a várakozásnál jobban alakult, az infláció a tervezetthez képest mintegy 25 százalékkal elszaladt - 6,2 százalék helyett 8,5 százalék lett -, a forint jelentősen megerősödött, ami pozitív hatást gyakorol az államadósság alakulására; a költségvetés helyzetének áprilisban kialakult képe valóban kedvezőbb a várhatónál.
(15.20)
A helyzet tehát az, hogy a költségvetési előirányzatok 2007-ben sem a tervezettnek megfelelően alakulnak, az eredeti paraméterekhez képest jelentős eltérést mutatnak, de szerencsénkre ezek az eltérések a korábbi évekhez képest, legalábbis látszólag, pozitívak. A költségvetés tervezése tehát továbbra is gyenge lábakon áll, ami a jövőre nézve nem megnyugtató. Még nagyobb baj az, és ezt az Európai Uniónak tett jelentésből is érzékelhetjük, hogy a költségvetés pozíciójának változását nem a kiadási oldal csökkenése eredményezi, ezen a téren a kormány meglehetősen szerény és gyenge eredményeket mutat fel ez idáig.
Az illetményelőleg kifizetését az 1. § (1) és (14) bekezdése elég sommásan rendezi. A 2007. évi költségvetés céltartaléka a Miniszterelnökség XX. cím II. alcím 1) pontja szerint 49,2 milliárd forint, amit ha összefoglalóan kell értelmezzek, akkor a költségvetési szektor modernizálására, létszámproblémáinak rendezésére kellene felhasználni. Most a (8) bekezdésbe egy egészen új cél kerül, nevezetesen az illetményelőleg 75-80 milliárdos kifizetési kötelezettsége. Jó lenne tudni, hogy mi is történt eddig ezzel a céltartalékkal, és hogyan is fogja megoldani a kormány azokat az átcsoportosításokat, amire a törvényjavaslatban felhatalmazást kér.
Néhány megjegyzés a részletekhez illesztendően. A törvényjavaslatnak vannak előnyösebb részei, az 1. § (2)-(11) bekezdései tényleg csak korrekciókat tartalmaznak, ezek a módosítások akár el is fogadhatók. A (2) bekezdés a fővárosi önkormányzat bevételeinek a fővárosi kerületi önkormányzatok közötti megosztására tett javaslatot módosítja, visszaállítva a 2006. évi törvényben rögzített eljárást, tehát ez egy oda-vissza játék. A (3) bekezdés koherenciazavar eliminálását jelenti; a (4) bekezdés a humán szolgáltatásokat ellátó különféle szervezetek állami támogatásának kiterjesztését szigorú feltételekhez köti. Ismerve ezen szolgáltatások alacsony színvonalát, ez indokolt lehet, hacsak nem például az egyházi jogi személyek korlátozását célozza meg.
Az (5) bekezdés kamattámogatási keretet biztosít az MFB részére különböző gazdaságfejlesztési prioritásokhoz, ami a mi véleményünk szerint is jó elgondolás, és akár támogathatónak is minősíthető. A (6) bekezdés logikus módosítás a Hitelgarancia Zrt. tevékenységével kapcsolatban, ez is támogatható. A (7) bekezdés a forint erősödése következtében átcsoportosítási lehetőséget biztosít a kiemelt nemzeti sportesemények támogatása jogcímcsoportból az utánpótlás-nevelési feladatok és az olimpiai felkészülés jogcímcsoportokba; szintén támogatható.
A (10) bekezdés viszont már az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoportjában szereplő, az egészségügyi szakellátási struktúra átalakításával összefüggő működési többletkiadások kompenzálására beállított 20 milliárdos keretet 15 milliárdra csökkenti, a bekezdés indoklása szerint azért, hogy ebből 5 milliárd forintot a háziorvosi szakellátásra csoportosítson át. Az MDF a költségvetés vitája során már kifogásolta, és magam tettem ezt meg, hogy az egészségügyi szakellátás struktúrája átalakításának költségeivel a gyógyító-megelőző ellátás amúgy is szűkös forrásait csökkenti a kormány. Ezt az álláspontunkat természetesen ma is fenntartjuk, ez számunkra nem elfogadható. A törvényjavaslatból tulajdonképpen nem derül ki, hogy az 5 milliárd forint a háziorvosi kasszába átcsoportosításra is került.
A (16) bekezdés a vizitdíj visszatérítésének támogatására biztosított 100 millió forintot a települési önkormányzatok részére. Úgy gondoljuk, sok munkát jelentett volna, ha a 20 látogatásig aktuális vizitdíj-kifizetési kötelezettség limitjének betartásához a jelenleginél idétlenebb eljárást dolgozott volna ki a kormány. Az eljárás bürokratikus, áttekinthetetlen, és ezek következtében valószínűleg sok beteg le fog mondani a visszatérítésről, ha csak szerény mértékben lépte át a 20 alkalmat, ami felett a vizit ingyenessé válik. Mindamellett jó lenne tudni, hogy milyen számítások alapján határozta meg az előterjesztő ezt a 100 milliós keretet a nevezett célra.
A többi módosítás az önkormányzatok helyzetét érinti, és a módosítások között olyat, ami az önkormányzatok amúgy is nehéz anyagi helyzetét javította volna, vagy abban a szituációban, amiben az önkormányzatoknak dolgozniuk kell, kedvezőbb feltételeket teremtett volna, ilyet nem találtuk.
Összegezve, ennek a törvényjavaslatnak ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum bizonyosan nem lesz a támogatója. Nagyon erős átcsoportosító módosító javaslatokat kell a kormányoldalnak elfogadnia ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat támogatható legyen. Ennek kicsiny valószínűségét gondolom. Talán jobb lenne, ha az előterjesztő visszavonná, és az elismert megoldási szándékát, az általunk is elismert megoldási készségét és szándékát átgondolva egy új előterjesztéssel próbálna tisztább helyzetet teremteni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
