DR. IPKOVICH GYÖRGY
DR. IPKOVICH GYÖRGY
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Miként a bizottsági vélemény tolmácsolásánál is elmondtam, jómagam a törvénytervezet mellett tettem le a voksomat, hiszen alkalmas eszköznek tűnik arra a célra, hogy meggyorsítsa az útberuházásokat. Itt örömmel hallom képviselőtársaimtól, hogy konszenzus kezd kialakulni közöttünk, ez nálunk, a nyugat-dunántúli régióban is így van, ennyi titkot hadd áruljak el, talán nem hozom kellemetlen helyzetbe ellenzéki képviselőtársaimat. Útkérdésben nem szokott nagy vita lenni közöttünk. Ez egy olyan közös problémakör, amelyre felfűzhetők jobboldali és baloldali, zalai és győri, Vas megyei és egyéb képviselőtársaink.
Tehát a magam részéről a konszenzust abban is megajánlanám, és sajnálom, hogy Tasó képviselőtársam elhagyta a termet, arra kérném nagy tisztelettel, hogy változtassa meg a véleményét, és javasoljuk elfogadásra ezt a törvényt. Hiszen ha nem fogadjuk el, akkor kiesik a kezünkből egy eszköz a gyors végrehajtás tekintetében. Valamennyien bízunk benne, hogy elfogadják a nemzeti fejlesztési tervünk útépítésre vonatkozó részeit. Ha ezt elfogadják, és a forrás rendelkezésünkre áll, mindenkinek elsődleges érdeke lesz, hogy ez minél könnyebben, minél gyorsabban, és azokat a bizonyos rendkívüliségeket is igénybe véve megvalósulhasson, amiről itt szó volt.
Az igazi vitát tulajdonképpen a törvény függeléke okozza, és mindenki a saját problémáját kívánja viszontlátni abban a függelékben, amely tartalmazza azokat az utakat, amelyekre kiterjed ez a bizonyos törvényi kedvezmény. A magam részéről nem látok veszélyt abban, hogy ezt a lehető legszélesebbre bővítsük, hiszen ez a mostani törvény - mint szó van róla - nem forráselosztásról szól. Ez nem pénzt határoz meg, ez a lehetőségeket adja az útépítő kezébe, aki a törvény hatálya alá tartozó utaknál igénybe kívánja venni. Tehát javasolom a tárca felé ezeknek a módosító javaslatoknak bizonyos rugalmas kezelését, nem kellene ebből kardinális kérdést csinálni.
Visszatérve a 86-os útra, amelyről itt már szó esett, a magam részéről meg is fogalmaztam egy módosító javaslatot, és ebben számos támogatóra találtam, ezt köszönöm jobb- és baloldalról egyaránt. Ez egy érdekes problémát vet fel, amely talán túlmutat a konkrét lista összeállításán. Amikor az Unió tagja lettünk, és reményt kaptunk arra, hogy források állnak majd rendelkezésünkre infrastrukturális fejlesztésre, nagyrészt mindenki a saját közúti, gyorsforgalmi útfejlesztését próbálta előtérbe helyezni. Akkor az illetékesektől rendszeresen azt a választ kaptuk, hogy kicsit hátrább az agarakkal, hiszen az EU - az érvényben lévő fejlesztési koncepciója alapján - nem támogatja a gyorsforgalmi útfejlesztéseket, nem akar autópályát, gyorsforgalmi utakat építeni, és ez így is volt akkor, hiszen a 2001-ben elfogadott, úgynevezett Fehér könyv fejlesztési koncepciója azt mondta ki, hogy Európa kellő gyorsforgalmi úthálózattal rendelkezik.
Most hívnám fel a figyelmet - kicsit talán a tárcának is, bár gondolom, nem nekem kell felhívnom a figyelmet, hiszen ők is nézik ezeket a változásokat -, hogy az egyik lényeges és pozitív változás az EU álláspontjában a csatlakozás óta pontosan ebben tapasztalható, és ezt azért örömmel közlöm. Megváltozott a Fehér könyv azon alaptétele, hogy nem kell a közúti és gyorsforgalmi útfejlesztéssel foglalkoznunk. Azt mondta ki az EU a reform során, hogy pontosan az újonnan csatlakozó országok közútállapotát figyelembe véve igenis kell, igenis fontos dolog a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése.
(11.40)
Megfogalmazott prioritásokat is: az észak-déli viszonylatok fejlesztése, a volt vasfüggöny melletti területek bekapcsolása az európai általános közlekedési rendszerbe. Ezek mind olyan prioritások, amelyek ránk vonatkoznak, mi ebből hasznot tudunk húzni. Ha egyszer az Európai Unió ezeket az alapelveket elfogadja, általában forrást is szokott mellé rendelni. Meg kellene néznünk szép csöndesen, hogy a megváltozott elvekhez tudunk-e további forrásokat rendelni, és a megnövekedett forrásokkal talán már jobban tudnánk a saját problémánkat is kezelni, és nem egy olyan körbe szorulnánk be, hogy mindenki a saját kis gyorsforgalmi útját akarja beleszorítani egy bizonyos korlátozott rétegbe, talán túl tudnánk lépni ezen a körön is.
Köszönöm tisztelettel a tárca segítségét, amely keretében feltártuk azokat a problémákat, amik tulajdonképpen az európai bővítés óta a térségünkben jelentkeztek, és köszönjük azt is, hogy egy kicsit talán túlnézünk a gyorsforgalmi utak összeállításánál a nemzeti kereteken, hisz Európa részévé lettünk. Egy olyan fontos gazdasági esemény, ami bekövetkezett 2004. május 1-jén - nemcsak politikai események, gazdasági események is bekövetkeztek -, hogy megszűnt az összes vámhatár a környékünkön, és egy észt kamionos Tallinnból vámvizsgálat nélkül jut el a koperi kikötőig az árujával, azt eredményezte a Nyugat-Dunántúlon, hogy észt, lett, litván, lengyel, cseh kamionok ezrei, naponta 2000-2500 halad át a 86-os gyorsforgalmúnak szánt utunkon. Ez okozza azt a problémát, amit tulajdonképpen az imént felszólalók is ecseteltek, és tulajdonképpen ez okozta azt a támogatást is, amit a törvénymódosító javaslatunk élvez.
Én kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy útkérdésben, ha lehet, rakjuk félre a pártpolitikai elképzeléseket, próbáljuk közösen keresni a megoldásokat, adjuk meg a támogatást, és adjuk meg az ötleteket is a szaktárcának, és ezt a törvényt, bár viták és módosítás árán, fogadjuk el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
