GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapgondolatomhoz jó végszavakat kaptam Márton Attilától és Ipkovich képviselő úrtól. Tényleg azt kéne eldöntenünk most, hogy miről vitatkozunk: erről a törvényjavaslatról vagy azokról az általános kérdésekről, hogy milyen az infrastruktúra állapota, milyen a közút állapota, szűkösek a forrásaink, és milyen sorrendet állítunk fel. Nagyon egyetértek azzal, amit mondott Katona Kálmán, hogy itt most ki-ki üzen a saját településének, kistérségnek, régiónak, holott ez a törvényjavaslat tényleg nem erről szól.
Ezért nagyon érdekesnek tartom, és majdhogynem azt mondom, hogy a vita további menetében meg a bizottsági szakaszban is rettentően érdekes lehet az, amit Fónagy János felvetett az elején: mi van, ha fordítunk ezen a törvényjavaslaton, és valóban csak a közérdekűségről beszélünk és arról, hogy azokra az utakra, amelyek közérdekből gyorsforgalmi útként megvalósulnak, érvényesek legyenek ezek a szabályok az előkészítés, tervezés, engedélyezés, közműkiváltás során - hadd ne folytassam, akik elolvasták a törvényjavaslatot, tudják -, ott meghatározzuk a kötelezettségeket szigorú határidőkkel, és meghatározzuk, hogy mi történik utána, ha elkészült az út. Azt gondolom, ez az érdekesebb, és azért, hogy ne kelljen itt a vitában továbbra is bent ragadnunk, hogy melyik út legyen, nem megkerülhető, tehát előbb-utóbb azt a vitát is le kell folytatnunk, hogy mi van előbb, és mi van utóbb, 7-es, 8-as, 0-s vagy 4-es a források ismeretében: vagy költségvetés, vagy európai uniós források, mert ott is baj lesz, az is szűkös.
Tehát amikor azt mondjuk, hogy az infrastruktúránk állapota olyan, amilyen, akkor ez alatt hitem szerint mindannyian ugyanazt értjük: komoly gond van, az utak rettentően rosszak, de egyszerre, egy csapásra ezt úgysem lehet megoldani. A kitörés - abban egy korábbi politikai vitanapon viszont a patkóban mindannyian egyetértettünk -, a települések számára a fejlődés, a fejlesztés lehetősége az, hogy legalább megfelelő úthálózattal elérhetőek legyenek.
Ugyanakkor, miközben érvelek amellett és hajlanék arra, hogy azon a szálon menjünk tovább, amit Fónagy János elmondott, egyetlenegy kérdésem van, és ebben kérnék együttműködést. Amikor ezt a törvényt elfogadjuk, akkor a tulajdonosokra, szolgáltatókra súlyos kötelezettségeket fogunk kiróni, de valamilyen garanciát kell adnunk számukra. Nem lehet egyik napról a másikra dönteni, hogy most itt megyek és itt közérdekű, holnap meg az a holt ellentétes változat is közérdekű, mert a magántulajdonosnak is kell egyfajta biztonság.
Itt szeretnék visszamenni oda, hogy a törvényjavaslat - jelesül itt például a termőföld kérdésében - egészen jó, számomra elfogadható megoldást javasol arra, hogyan lehet kisajátítani, hogyan kerül az autópálya-építtetőhöz a föld, és mi történik utána a fel nem használt földekkel. Azt gondolom, ez egy új elem, és biztos, hogy a tulajdonosok azt mondják, hogy neki van legelőször visszavásárlási jogosultsága, és ha ezzel nem akar élni, akkor jön a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet. Ilyen szemszögből kellene végignézni a többit is, tehát elfogadható-e a harmincnapos határidő a közműkiváltásoknál, vagy kell-e ennél esetleg egy kicsit hosszabb, tehát mi jelent számukra is egyfajta garanciát; az előkészítők számára pedig azt, hogy kellően gyorsan meghozzák a szakhatóságok a megfelelő döntéseket, és minél előbb építhetők lesznek a gyorsforgalmi utak.
Én magam is - mint gyarló képviselő - beleestem abba a hibába, amit Katona Kálmán mondott, hogy mi is a térségből a 86-os, 76-os útról nyújtottunk be módosító indítványt, de amikor azt mondtam, hogy szimpatizálok Fónagy János kezdeményezésével, azt gondolom, a későbbi szakaszban - ha ebben netán konszenzust tudunk kialakítani - másokat is meggyőzhetünk arról, hogy nem az az érdekes, hogy a mellékletbe ki kerül be, hanem az, hogy mit jelent a közérdekűségből való kötelezettség meghatározása vagy annak az eltűrése.
Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem önöket, hogy támogassák ezt az indítványt. Nincs értelme, hogy ma azt folytassuk le, hogy melyik út legyen előbb és melyik később.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
