IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat kimondottan alkalmas arra, hogy általában is beszéljünk a közlekedéspolitikáról és a közlekedésfejlesztésről, az úthálózat-fejlesztésről. Én nem szűkíteném le. Azt gondolom, nem egy olyan bizottsági ülésen vagyunk, amelynek egy konkrét célja van, bár ott is nyilván sokféle véleményt meg lehet fogalmazni, hanem itt a parlament előtt vagyunk, és bizony, ahogyan Katona Kálmán említette, és ahogyan most már az elmúlt évek során mindig megszoktuk, az „utas” előterjesztések mindig sok képviselőt vonzanak be a terembe, mert el tudják mondani a településüket érintő fejlesztési elképzeléseiket. Tehát ezek mindig olyan előterjesztések, amelyek nagy érdeklődésre tartanak számot, amire érdemes odafigyelni.
Osztom Márton képviselőtársam véleményét, bizony nem járja az az út, hogy itt az államtitkár úr azt mondja, hogy fogadjuk el, ez most csak technikai módosítás. Akkor hol van itt az Országgyűlés döntési jogköre? Hol van az a lehetőségünk, hogy mi magunk is beletegyünk módosító javaslatokat? Itt csatlakoznék Ipkovich képviselőtársamhoz, aki az iménti felszólásában már példaként említette a Nyugat-Dunántúlon létrejött konszenzust. Erre maga az Országgyűlés is példát mutatott, hiszen 2004-ben, amikor a közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslatot elfogadtuk, akkor az a módosító indítvány, amit én terjesztettem elő, a szabad demokraták és a szocialisták támogatásával ment át a parlamenten, és határozta meg, hogy 2015-ig a magyar közlekedéspolitika egyik kiemelt célja, hogy az észak-déli tengelyt a Nyugat-Dunántúlon megvalósítsa.
Ehhez képest a mostani javaslat egy kicsit furcsa megoldást tartalmaz, amelyben nem egészen értem, hogy mi történt, az optimista verzió szerint elgépelés, a pesszimista verzió szerint pedig arról van szó, amit Márton képviselőtársam mondott, miszerint belebújtatunk egy törvénybe bizonyos módosításokat, és később persze lehet hivatkozni arról, hogy ez így természetes. Úgy hiszem, az semmiképpen sem szerencsés, ami a mellékletben megjelenő, Pereszteg-Sopron közötti szakaszt érinti, nevezetesen az M85-ös autópályát jelenti az előterjesztés szerint. De kérdezem én nyugat-dunántúli képviselőtársaimat: a Soprontól induló autópályát milyen néven ismerik? Csak nem M9-esnek hívtuk ez idáig? Vagy most mi történt? Változott a közlekedéspolitikai koncepció? Az országgyűlési határozati javaslat módosult a minisztériumon belül? Vagy nem? Hová tűnik az M9-es a magyar közlekedés fejlesztéséből?
Az elmúlt években Magyarországon az egyik legnagyobb eredmény az volt, hogy végre a sugaras közlekedésfejlesztést egy kicsit módosítsuk, és próbáljunk megvalósítani olyan közúthálózat-fejlesztéseket is, gyorsforgalmiúthálózat-fejlesztéseket is, amelyek elkerülik a fővárost, és igazodnak a valós forgalmi igényekhez. Egy kicsit vitatkozom Ipkovich képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy 2002-től jelentkeztek az új igények. Nem, már '98-99-től a különböző forgalmi adatok bizonyították, és erre vonatkozólag sok helyen, sok konferencián bemutattunk különböző grafikonokat, hogy bizony az ország határforgalmának kétharmada a nyugat-dunántúli régióban zajlik. Ez óhatatlanul is előrevetítette azt, hogy az Európában meglévő forgalmak természetes módon kerülnek át hozzánk.
Aztán, amikor az ezredforduló után Ausztrián belül megváltoztak bizonyos közlekedési feltételek, még nagyobb forgalom zúdult ránk, és teljesen természetes módon a Hegyeshalomtól induló észak-déli közlekedési tengely óriási forgalmat visz el. Sokan beszéltek már az M86-os fejlesztéséről. A forgalmi adatok exponenciális emelkedése bizonyítja, hogy igenis szükség van erre. Nem vitatom el az államtitkár úrnak azt a mondatát, amelyben azt mondja, hogy az ebből a táblázatból való hiánya nem azt jelenti, hogy nem fejlesztik az M86-os utat, csak mi úgy érezzük itt, a Nyugat-Dunántúlon, hogy bizony a forgalomnagyság emelkedése jóval meghaladja azt, mint amilyen lépésben a közlekedéspolitika ezt követni tudja.
Az M9-est azért említem meg újra, mert az M9-esnek, túl azon, hogy egy balti-adriai forgalomlevezető szerepe van, van még egy szerepe is. Szeretném most felhívni az államtitkár úr figyelmét erre. Nevezetesen az M9-esen zajlana az a turistaforgalom is, amelyik a nyáron a Balatont közelíti meg, ne adj' isten nem nyáron viszont azokat a fürdőket, mondjuk, Hévízet, Zalakarost, tehát azt a termálterületet, amely Sárvártól kezdődik, és egészen Zalakarosig tart. Tehát ez az út vinné ezt a forgalmat is. Amikor már el lehet jutni a horvát tengerparton Splitig autópályán, akkor miért nem tudjuk megtenni azt, hogy megpróbáljuk az idejövő külföldieket autópályán elvinni, azon a 130 kilométeren egészen a Balatonig? Az M9-es útnak egy ilyen lehetősége is lenne. Úgy hiszem, a versenyképességben ez kimondottan fontos.
Láttam, az előbb ingatta a fejét államtitkár úr, gondolom, az zavarja, hogy az M9-es mellett ilyen hosszan szólok, de higgye el, az önök előterjesztésében van benne, hogy az M9-esből M85-ös lett. A fővárost elkerülő szakaszból sugaras fejlesztés lett. A kérdés tehát az: ez most egy valós közlekedéspolitikai irány, vagy pedig tévedésről van szó? Remélem, hogy ez utóbbiról van szó, és így egy védbeszédet mindenképpen megérdemel az M9-es, azt gondolom, itt, a parlamenti vita plenáris ülésén. Az M9-essel egyébként már az is furcsa lépés volt, amikor az autóutas fejlesztés került előtérbe, de azt gondoltuk, hogy efölött még át lehet lépni, azt viszont szomorúan látjuk, hogy a fejlesztések mind hátrább és hátrább csúsznak, egyre lassabban és lassabban valósulnak meg.
Ezért én azok közé tartozom, akik üdvözlik azt a törvényjavaslatot, amely gyorsítja az autópálya-építési folyamatot, és ezt prioritásként határozza meg, nemcsak az emberek közérzetét, közlekedési lehetőségeit javítandó, hanem kimondottan a gazdaságfejlesztési hatásait is figyelembe véve. De éppen ez a gazdaságfejlesztés az, ami figyelmünkbe ajánlja azt, hogy az M9-es, M86-os a Nyugat-Dunántúl olyan forgalmat visz el, olyan utakon, amelyek semmiképpen sem mérhetők egymáshoz. Ezért tartjuk kimondottan fontosnak azt, hogy bekerüljön egy olyan módosító javaslat, amely az M86-ost erősíti, ezért tartjuk fontosnak azt, hogy visszakerüljön az az eredeti koncepció, amely az M9-est jelenti, és az országhatáron, Sopronon keresztül elmegy Peresztegig, és Peresztegen keresztül megy tovább dél felé, és elvezeti azt a forgalmat, amely már létezik, tulajdonképpen csak az út nincs meg alája.
Tehát, tisztelt államtitkár úr, azt kérem öntől, hogy egy kicsit legyen türelemmel, viselje el, hogy a képviselők felszólalnak a közútfejlesztés kérdéseit illetően. Azért is tehetik ezt, mert ha összenézzük akár a 2003-as törvényt, akár a 2004-es országgyűlési határozatot, akkor észrevehetők bizonyos disszonanciák. És ezek minket, megválasztott képviselőket bizony zavarnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(12.30)
