GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabadságmérgezésben szenvedő Magyarországról beszélt a minap a veszprémi érsek egy rendezvényen, az amerikai nagykövet, konzervatív politikusok és a templomot megtöltő hallgatóság előtt. Magyarország szerinte szabadságmérgezésben szenved, mert a vadliberális embereszmény túlhangsúlyozza az egyén önmegvalósításhoz való jogát, és ezzel többek között csapást intéz az anyaság ellen. „A vadliberális gondolkodók nem veszik észre, hogy a szabadság merőben külső túladagolása milyen óriási veszéllyel jár.” A katolikus pap a híradások szerint a túladagolt szabadságot az életmentő gyógyszer halált okozó túladagolásához hasonlította, majd hozzátette: „Meg vagyok győződve, hogy Magyarország ma szabadságmérgezésben szenved, és éppen ezért életveszélyben van.”
Magam liberális politikusként semmiképpen nem vitatnám el egyetlenegy egyházi vezetőnek, egyetlenegy egyházi szervezetnek sem azt a jogát, hogy politizáljon, hogy politikai véleményt mondjon. Ez az egyházi vezetők szabad döntése, többek között a szabadságnak köszönhetően eldönthetik Magyarországon, hogy mikor, milyen politikai kérdésben, hogyan, milyen stílusban és milyen tartalommal nyilvánulnak meg. Az ő szabad döntésük, hogy hogyan, milyen minőségben és milyen tartalommal szállnak be a mindennapi politikai küzdelmekbe, beszállnak-e egyáltalán, és ha igen, akkor azt hogyan teszik. Megtiltani ezt nekik nem szabad, nem lehet, és nem is lenne helyénvaló. Természetesen aztán a végeredmény mindig magát a megszólalót minősíti.
A megszólalót minősíti természetesen az az egészen abszurd állítás is, miszerint tavaly október 23-án a rendőrök azért bántalmaztak volna bárkit, mert annak nemzeti jelképek voltak a kezében. De magam nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem a hivatkozott szabadságmérgezéssel. Liberális politikusként elgondolkodtatott ez a fogalom. Azt gondolom, érdemes erről néhány szót szólni a Magyar Köztársaság Országgyűlésében.
Mi, liberálisok nem gondoljuk azt, hogy a vadliberális gondolkodók komoly veszélyt jelentenének hazánkra. Nem látjuk azt, hogy a főváros belvárosában pulóveres liberális filozófusok vad hordája lenne az, amely felforgatja ezt az országot, és veszélyt jelent a Magyar Köztársaságra.
A szabadság a mi álláspontunk szerint még soha senkit nem mérgezett meg. A szabadság lehetőséget ad. Ha megpróbáljuk végigtekinteni, hogy milyen lehetőséget adott az elmúlt szűk két évtizedben a szabadság: a joguralmat hozta, például hozta a jogellenesen elvett egyházi javak jogos visszaszolgáltatását, a szólásszabadságot hozta, az egyházak intézményalapítási szabadságát hozta, a felekezeti, világnézeti, vallásszabadságot hozta. Az életformák megválasztásának szabadságát hozta.
Amikor a történelemkönyveket olvasom, akkor persze értem, hogy a középkorban a világi hatalmát féltő egyház miért félt, miért rettegett az egyén szabadságától, miért félt attól, hogy az egyén felemelje a fejét, kinyissa a szemét, szabadon gondolkodjon és szabadon beszéljen. De hogy 2007 Magyarországán hogyan kerül elő ez a gondolat egy magas rangú egyházi vezetőtől, azt nem értem. Szerencse, hogy tudjuk valamennyien, nem ez az általános állapot, nem ez az általános vélemény a meghatározó egyházi vezetők körében ma hazánkban. Tudjuk, hogy az általános a szabadságnak, ha tetszik, a szabad akaratnak a tiszteletben tartása.
Befejezésképpen hadd szóljak arról, hogy szerintünk, liberálisok szerint mi az, ami valójában mérgező. Mérgező a félelem a szabadságtól, a saját szabadságunktól való félelem és a mások szabadságától való félelem. Mérgező az az irigység, amely megpróbálja elvitatni más emberek szabadságát. Mérgező az a kishitűség, amely azt feltételezi, hogy az egyén nem lesz képes élni a saját szabadságával.
(9.30)
Mérgező a morális felsőbbrendűség hamis tudata, amely bárkit arra jogosít fel, hogy pálcát törjön más emberek felett. Mi, liberálisok alapértéknek tartjuk a szabadságot, megküzdöttünk érte, és meg is fogjuk védeni, és mindenkivel vitába szállunk, aki elvitatja ezt a Magyar Köztársaság állampolgáraitól.
Emlékezetes pontja volt tavaly a választási kampánynak az úgynevezett szinglivita. Számunkra ez sem arról szólt, hogy mi a helyes életforma. Nem vennénk a bátorságot magunknak ahhoz, hogy megmondjuk az embereknek, hogy hogyan éljenek. Számunkra ez a vita akkor arról szólt, és ez a mostani is arról szól, hogy megmondhatja-e bárki az embereknek, hogy mit gondoljanak arról, hogyan érdemes berendezni a saját életüket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
Amikor ez a vita előkerül, mi, liberálisok természetesen mindig szembe fogunk szállni azzal az ókonzervatív állásponttal, amely valamely morális felsőbbrendűségnek a hamis tudatában… (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.)
