TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, munkatársai, egyáltalán az országgyűlési biztosok 2006. évi tevékenységéről szólva a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciója nevében elöljáróban engedjék meg, hogy kifejezzem azon meggyőződésünket, amely szerint az országgyűlési biztosok az alkotmányos jogok védelmének hazai rendszerében kiemelkedő fontosságú szerepet töltenek be. A biztosok - több mint 12 év tapasztalatai azt igazolják - komoly hazai és nemzetközi elismeréseket vívtak ki maguknak. Az emberi jogok területén nagyfokú érzékenységükről, a kérdések megoldása iránti szenvedélyes elkötelezettségükről is tanúbizonyságot téve, számos esetben a biztosok fellépésének köszönhetően történt jelentős előrelépés.
Ez a beszámoló annyiban más, hogy az utolsó teljes naptári évről szól abból a hatéves ciklusból, amit a jelenlegi négy országgyűlési biztos együtt teljesített. Ilyen értelemben egyfajta összegzés is, nemcsak egy évről, hanem hat évről is szól.
A szocialista frakció nevében mondhatom, hogy ismert elkötelezettségünk a jogintézmény mellett, és ismert az az álláspontunk is, hogy a biztosok munkáját alapvetően jónak tartjuk, az intézményt pedig olyannak tekintjük, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A jogok érvényesítése, az emberi jogok megerősítése és az erről való gondolkodás megjelenítése a közéletben és a közvéleményben való megjelenése az alapvető emberi jogoknak egy fontos szempont számunkra, és ezek érvényesítésében az adott ombudsmani intézmény az elmúlt évtizedben nagyon sokat tudott tenni.
(15.50)
Emiatt is köszönet a biztosoknak, akik öregbítették az intézmény hírnevét, és szintén sokat tettek a jogtudatos gondolkodás meghonosításáért Magyarországon. Az országgyűlési biztosi intézmény alkotmányos helyzetéből adódóan a jelentést igen alaposnak, tárgyilagosnak és részletezőnek tartjuk, tartom.
Tisztelt Országgyűlés! Külön köszönet illeti meg Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, aki két ciklus során igen sokat tett a kisebbségek jogaiért. A magam részéről ez a közel 12 éves folyamat, amit láthattunk, azt gondolom, hogy mindenképpen pozitívan minősíti Kaltenbach Jenő munkáját és természetesen munkatársaiét is.
A korábbi évek gyakorlatának és az országgyűlési képviselők által igényelt tematikának megfelelően tárgyaljuk a 2006-os évet, amelyben 545 ügyben fordultak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához. 2006-ban mintegy 100-zal csökkent a panaszok száma, ezen belül 20 százalékkal volt kevesebb az egyéni panaszok száma.
A beszámolóban nagy terjedelmet foglal el, és részletesen leírja azt a vizsgálatot, amely az úgynevezett oktatási integrációs csomaggal kapcsolatban készült. Jelentős népgazdasági hatása van az oktatási rendszernek, hisz ma a tudás a legfőbb értékteremtő. A tudásgazdaság korszakában vagyunk, és egy ország sikeressége elsősorban azon múlik, hogy milyen az oktatási rendszere, hogy képes-e az összes érintett számára egy versenyképes, konvertibilis, konvertálható tudást adni, vagy produkál egy viszonylag szűk elitet azzal, hogy az egyébként is meglévő társadalmi hátrányokat tovább mélyíti. Ezért nemzeti érdek, és nemcsak a kisebbségek érdeke annak elkerülése, hogy az oktatás a leszakadók számára egy kilátástalan, eladhatatlan munkaerőtömeget állítson elő, aminek eltartása a társadalom terhe lesz.
A szegregáció közismert jelenség. Azt hiszem, ma már nem vitatja senki, hisz tényszerűen bizonyítható, nem egy iskolai probléma, és nem is egy iskolai oktatási jelenség, hanem egy helyi társadalmi és össztársadalmi jelenség. Nem az iskola szegregatív, hanem a társadalom szegregatív, helyben és országosan egyaránt. Ez egyben rávilágít annak a kísérletnek a hiábavalóságára is, hogy az oktatási rendszeren keresztül próbálunk orvosolni egy problémát, amely messze túlhalad az oktatási rendszer keretein.
Ezért figyelemre méltó a biztos által preferált azon integratív pedagógiai módszer, amit a jelentésben is támogatott. Ez nem arról szól, hogy egy kirekesztett, marginalizált csoportra vonatkozóan speciális pedagógiai eljárásokat kellene kitalálni, hanem az egész oktatási rendszerben követendő normáról van szó. Nemcsak azt értik alatta, hogy a romákra, az érintett csoportra, hanem egyáltalán az oktatási rendszerre, hogy az oktatási rendszer ne szegregatív, a pedagógiai módszer ne sikerorientált és lemaradással szemben neutrális vagy közömbös legyen, hanem befogadó, integratív és az adott problémákkal kapcsolatban érzékeny legyen.
A jelenlegi kormánykoalíció nagy figyelmet és jelentős pénzeszközöket fordít az esélyegyenlőség megteremtése érdekében arra, hogy a roma fiatalokat támogassa. Ennek ellenére, mint ahogy kitűnik az ombudsmani beszámolóból - a különböző ajánlásait kormányzati szervek irányába eljuttatta -, a szegregációs olló nem szűkül. Vannak olyan kutatások, amelyek tényszerűen kimutatják, hogy az oktatási sikertelenség az óvodáztatás hiányában jelentkezik, mert olyan hátrányos helyzetű településeken, amelyeken nincs óvoda vagy a meglévő óvodában nagy a zsúfoltság, ott a gyermekek 7-8 éves korban kezdik el az általános iskola első osztályát. Ezt követően ezeknek a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek az iskola első évében újabb kudarcokkal kell szembekerülniük, például a korkülönbséggel, a tudásszintkülönbséggel vagy a vélt vagy valós általános viselkedési normák hiányával.
A tudás, az oktatás az, ami megtörheti a hátrányok nemzedékeken keresztüli átörökítésének láncát, és az ország sikerét és felzárkózását az egyes emberek, családok sikerévé, felzárkózásának, boldogulásának történetévé kell tenni. Épp ezért e célok érdekében folytatni kell a már elindított oktatási reformot, és folyamatosan dolgozni kell egy jobb és igazságosabb oktatási rendszer létrejöttén. Értem ez alatt, hogy javítani kell a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatásának feltételeit, szorgalmazni kell a közös igazgatású egységes szakmai programot megvalósító óvodák és iskolák létrehozását, és érvényt kell szereznünk annak a szabálynak, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeket már hároméves kortól kötelező felvenni az óvodába.
Fel kell lépnünk az iskolai szegregációval szemben, ezért úgy kell kialakítani az iskolák beiskolázási körzeteit, hogy ne jöhessen létre szegregáció a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek körében. Ezzel együtt tovább kell fejleszteni az antidiszkriminációs jelzőrendszert, és az oktatási diszkrimináció felszámolása érdekében be kell vonni az együttműködésbe a civil társadalmat. Folytatni kell az „Utolsó padból” programot, és továbbra és meg kell őrizni a képességkibontakoztató integrációs normatívát. Az eddigi sikerekre támaszkodva tovább kell fejleszteni az „Útravaló” ösztöndíjprogramot, amely sok ezer hátrányos helyzetű diák egyéni fejlesztését segíti, segítheti.
A felnőttoktatás hagyományos és modern eszközeinek biztosítása révén törekedni kell arra, hogy a felnőttkorú roma népességen belül egyre többen szerezhessenek közép- és felsőfokú végzettséget, megfelelő szakmai ismereteket. Törekedni kell továbbá arra, hogy a felnőtt roma lakosság tagjai a közmunkaprogram keretében ne csak a fizikai munkát igénylő feladatokat, hanem adminisztratív, kereskedelmi, szociális és kulturális munkát is végezhessenek, és támogatni kell a hasonló típusú munkák ellátását biztosító vállalkozásokat.
Hiszek abban, hogy ezekkel a változásokkal - és természetesen még sok más jövőbeni programmal - biztosíthatunk valódi esélyegyenlőséget és modern, használható tudást a diákoknak, és a hátránnyal induló gyermekek számára is esélyt teremthetünk a felzárkózásra.
Tisztelt Parlament! Tisztelt Ombudsman Urak! Egy következő hangsúlyos kérdés a lakhatáshoz, hajlékhoz fűződő jog, ami a szociális biztonság részét képező alapjog része. Ez egy másik alapjogot is érint, történetesen a diszkriminációhoz fűződő vagy másként az egyenlő bánásmódhoz, az egyenlőséghez fűződő alapjogot.
2002-ben a Medgyessy-kormány, majd a Gyurcsány-kormány komplex programjában megfogalmazta, hogy négy jelentős területet - egészségügy, lakhatás, oktatás, foglalkoztatás - egységesen kell kezelni annak érdekében, hogy a társadalmi integráció látványosan jelenjen meg a magyar társadalomban.
Ezért a már említett területek mellett az átfogó intézkedések egyik fontos része a lakhatás helyzetének a megoldása. Itt is több olyan diszkrimináció történt, amellyel több évre visszafejlesztették azt az elgondolást, amely a kormányprogramban megfogalmazásra került. Történt olyan eset, hogy az önkormányzati bérlakásból a bérlőt a tulajdonos kilakoltatta, viszont megfeledkezett arról a jogáról, hogy a család elhelyezéséről minden esetben az önkormányzatnak gondoskodnia kell.
Ez persze nemcsak Budapest valamely kerületére igaz, hanem az egész országban tapasztalható, és lassan már tarthatatlanná válik az a helyzet, ami az úgynevezett szociális lakás ügyét az önkormányzatoknál jellemzi, sújtva ezzel mindenkit, aki az emberi hajlékról saját erejéből gondoskodni nem tud, és különösen sújtva a társadalom perifériájára szorult, kirekesztett és etnikailag viszonylag jól körülhatárolható csoportot, amelyet ráadásul még egy elutasító, diszkriminatív, negatív környezet is körülvesz, s nemcsak a közvélemény, hanem a hivatalok részéről is.
De itt kellene megemlíteni azt is, hogy a cigánytelepeken élők lakhatási helyzetének a kezelésére nagyon kevés olyan önkormányzati intézkedés történt, amellyel érzékelhető lenne a telepeken élők helyzetének javulása. Ma mintegy 130 ezer roma ember él cigánytelepeken, ez mintegy 500-550 cigánytelepet jelent ma Magyarországon. A Fidesz kormányzati ciklusában nem volt rá politikai akarat, hogy ezt az élethelyzetet megváltoztassák, de önkormányzati szándék sem mutatkozott helyi szinteken a telepek felszámolására.
A rendszerváltás óta a telepen és telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációja érdekében konkrét kormányzati lépésre először a 2005-ös évben elindított program segítségével került sor. A 2005-ben elindult modellprogram költségvetési kerete 680 millió forint volt. A program alapvető célkitűzése, hogy a telepeken, telepszerű lakókörnyezetben élők társadalmi integrációjának feltételeit megteremtse. 2005-ben az államháztartási költségvetésben külön soron megjelenő forrást biztosított a kormány ennek a súlyos problémának a kezelésére, amiből jól látható a határozott politikai szándék az ügy kezelésére.
A települések 2006. november 30-án befejezték a programokat, 12 ezer ember részesült a program nyújtotta lehetőségekből. 2006 tavaszán elindult a program második köre, és 2006 novemberében újabb 10 települést hívott meg a kormány, ahol 2007 elején kezdődhet meg a munka. A kormány 400 millió forint, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pedig 105 millió forint támogatást biztosít ehhez a programhoz.
(16.00)
Volt bátorsága e nagy problémakör rendezésére a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormánynak, de természetesen önmagában egy kormányzat kevés ahhoz, hogy ilyen nagy horderejű problémát kezelni tudjon, ezért elengedhetetlenül fontos az önkormányzatok partnersége és a társadalom szolidaritása.
Amennyiben az elkövetkező években érdemi változásokat akarunk elérni a szegénységben élők lakhatási feltételeinek javításában, úgy fel kell gyorsítani a telepfelszámolási programot, új programokat kell indítani a hátrányos helyzetű családok lakhatási feltételeinek biztosítására, korszerűsíteni kell az adósságkezelés és a kilakoltatás szabályait, hogy csökkenjen a gyermekeket nevelők, a családok kiszolgáltatottsága, és meg kell újítani a lakbértámogatás jelenlegi rendszerét, hogy a rászorulók a mainál szélesebb körben vehessék igénybe. A támogatási rendszer korszerűsítésével tovább kell javítani a fiatalok és az alacsony jövedelműek lakásvásárlásához nyújtható támogatásokat.
Egy következő nagyon fontos kérdéskör a választójog. 2006-ban nemcsak országgyűlési választások voltak, hanem helyi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választások is. A tavalyi évnek ez volt a fő vonulata és egyik legfontosabb alapkérdése is. Dr. Kaltenbach Jenő is közel 40 oldalt szentelt ennek a témának a beszámolóban.
Ami a választási rendszert illeti, a tavaly októberi helyi önkormányzati, illetőleg kisebbségi önkormányzati választáson mintegy 120, egészen pontosan 119 olyan kisebbségi önkormányzat alakult, ahol a 2001-es népszámlálás szerint nem vallotta magát kisebbséghez tartozónak senki. Az érdekessége a dolognak, hogy ez egy anonim felmérés, illetőleg népszámlálás volt. Mind a kisebbségi ombudsman, mind az adatvédelmi biztos együttesen ügyeltek arra, hogy az összes adatvédelmi igénynek a legteljesebb mértékben megfeleljen az a mód, ahogy ez a népszámlálás történt.
Egy másik probléma, amit a jelentés hosszan boncolgat, a kisebbségi jegyzék összeállítása. A kisebbségi névjegyzék összeállítása, az egész folyamat és annak kezelése semmilyen alkotmányos igénynek nem felelt meg, hisz teljesen ellenőrizhetetlenné, utólag rekonstruálhatatlanná vált a folyamat. A kisebbségi biztoshoz beérkező panaszok ezt elég jól demonstrálták, mivel számos esetben fordult elő, hogy a kisebbséghez tartozó ismert közéleti személyiség, aki, amióta a rendszer létezik, benne van, nem került be a névjegyzékbe egyszerűen azért, mert a jelentkezése eltűnt. Utólag nem lehet ezt semmilyen módon rekonstruálni, hisz itt a bedobós módszert választották, és utólag teljesen ellenőrizhetetlen, hogy tényleg bedobta-e vagy nem dobta be egyáltalán, hova került a papírja. Sajnálatos módon egy olyan eljárást iktattak be egy alkotmányos alapjog érvényesítésével kapcsolatban, ami semmilyen alkotmányos jogállami, jogbiztonsági követelménynek nem felel meg. Ráadásul utólag semmit nem lehet korrigálni, hisz a névjegyzék titkos, és soha nem is fog kiderülni, hogy kik vannak a névjegyzékben, hiszen azt utána megsemmisítik.
A bizottságnál tett szóbeli kiegészítésben elhangzott, hogy az illetékesektől érkezett válaszok többsége azt mondja ki, hogy a Magyar Köztársaság ez ügyben érintett minden hatósága szerint - kivéve az adatvédelmi biztost - ez megfelel az összes alkotmányos előírásnak. „A jogi szabályozás jelen formájában megfelelő” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - hogy Kaltenbach Jenő ironikus szavait idézzem. '95-96 óta lehet érzékelni azt, hogy az ombudsman beszámolóiban sorjában leírja ezeket a problémákat.
Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer meg szeretném köszönni Kaltenbach Jenőnek azt a munkát a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében, amit elvégzett. Azt gondoljuk, hogy nemcsak az országban, hanem nemzetközi hatásai is vannak annak a tevékenységnek, amit végzett a kisebbségekért. Köszönjük szépen.
Köszönöm a figyelmüket.
