DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Országgyűlés! Hat év emberi léptékkel hosszú, de még egy közjogi intézmény működésének értékelése szempontjából is számottevő időszaknak mondható. Az országgyűlési biztosok működésének egyik legfontosabb függetlenségi garanciája éppen ez a megbízatási időtartam, amely immár másodszorra pereg le a jogintézmény létrehozása óta. A második ombudsmani ciklus idei évben történő lezárása kínálja ugyan magát a számvetésre, a biztosok közötti munkamegosztás és a hatáskörök viszonylagos állandósága egyben a rendszer egészének és egyes elemeinek értékelésére is alapot adhat, de ennek maradéktalan elvégzése természetesen nem az országgyűlési biztosok vizsgálatának elsődleges célpontját képező kormányzat feladata kell hogy legyen.
Annyit azonban mindenképpen indokolt jelezni, hogy az országgyűlési biztosok működése mára megteremtette a jogintézmény tekintélyét és beágyazottságát, tisztázta a helyét és szerepét az állami intézmények rendszerében; ez pedig korábbi hazai hagyományok hiányában nem lebecsülendő eredmény.
Az ombudsmanoknak fontos és egyértelműen azonosítható szerepe van az alapjogvédelem rendszerében, amelynek betöltéséhez jogállásuk alapvető, alkotmányban rögzített elemei a jövőre nézve is megfelelő, stabil keretet jelenthetnek. Tény ugyanakkor, hogy ezek a keretek az ebből következő hatáskör korlátait, így például a bíróságok vizsgálata kizártságát is kijelölik, egyben azonban meghatározzák az országgyűlési biztosi intézmény alkotmányjogi jellegét is.
Nem mellőzhető ugyanis az Alkotmánybíróságnak az ombudsman intézményéről tett mértékadó megállapítása, amely szerint a parlamenti biztosok a mai parlamentáris rendszerű állam parlamenti ellenőrzésének olyan intézményei, amelyeknek feladata, hogy a végrehajtó hatalom tevékenysége során a törvények uralmát és az állampolgárok jogvédelmét biztosítsák.
Röviden reagálnék a beszámolókra. Engedjék meg, hogy megtörve az immár hatéves hagyományt, először a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának beszámolója kapcsán vázoljam a kormány álláspontját. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa idén a törvényileg meghatározott két ciklus elteltével, amint ezt hallhattuk, búcsút mond ombudsmani tevékenységének, ezért e helyütt a beszámolás értékelése mellett köszönetet is kell mondanunk 12 éves munkájáért. Dr. Kaltenbach Jenő az elsőként megválasztott ombudsmanokkal együtt ’95-től látta el feladatát, és egyike volt azoknak a személyiségeknek, akik az új intézménynek formát, tartalmat, jelleget adtak. Elismertségét jól mutatja, hogy bár kritikai megjegyzéseit az idők során négy különböző kormánynak címezte, munkáját nagyra értékelték a megbízatás ideje alatt működő országgyűlések és kormányok.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elsőként megválasztott ombudsmanok közül egyedüliként választották újjá. A 2006-os évi beszámolóról is elmondható, hogy a megszokott magas színvonalon mutatja be az elmúlt év kisebbségi jogokat érintő folyamatait, s tájékoztat az általa vizsgált esetekről. A beszámoló terjedelmére, a műfaji sajátosságokra és az időre tekintettel csak néhány problémakört érintenék.
A beszámolója első fejezete a kisebbségi önkormányzati rendszer, a választások szabályozása tárgykörével foglalkozik. A vonatkozó joganyag, részben az országgyűlési biztos tevékenységének eredményeképpen a 2005-ös évben jelentős változáson ment át. A változások gyakorlati tapasztalatai azonban a tavaly őszi kisebbségi választásokra tekintettel csak mostanra kezdenek körvonalazódni. Az már most is jól látható, és ezt a beszámoló is alátámasztja, hogy a választói névjegyzék bevezetése csökkentette a visszaélések lehetőségét, így a módosítások eredményeképpen a 2006. évi kisebbségi önkormányzati választásokon valószínűleg kevesebb álkisebbségi önkormányzat alakult.
Ez nem jelenti azonban azt, hogy az úgynevezett etnobiznisz teljes visszaszorítása érdekében ne volna szükség a tapasztalatok széles körű elemzésének elvégzését követően esetleg további módosításokra. Megjegyzendő azonban, hogy az etnobiznisz teljes visszaszorítását eredményező rendelkezések már a szabad identitásválasztás biztosításának követelményét sérthetik, ezért csak kellő körültekintéssel és az egymással konkuráló jogok és érdekek méltányos összemérésével választható ki a megfelelő szabályozási mód.
Továbbgondolásra érdemesek a biztos úrnak azok a felvetései is, amelyek a szavazás lebonyolítása kapcsán a szavazókörök kialakítását, a választói névjegyzékbe történő felvétel utólagos ellenőrizhetőségét érintik. A kisebbségi választási joganyaggal kapcsolatban felmerült problémák ugyanakkor rámutatnak arra a köztudomású tényre, hogy a hatályos szöveg a kisebbségi önkormányzatok bevonásával, véleményük mérlegelésével, ugyanakkor a kétharmados szabályozásra figyelemmel politikai kompromisszum eredményeképpen született meg, és csak ugyanilyen széles kompromisszum mellett módosítható.
(10.20)
A beszámoló másik hangsúlyos eleme a kisebbségi oktatás kérdésköre. A beszámolóban a biztos többek között a kisebbségi feladatokat ellátó közoktatási intézmények fenntartói jogának átvételéhez fűződő jogi feltételrendszer újragondolását javasolja. A kormány álláspontja szerint a vonatkozó jogszabályi garanciák megfelelően biztosítottak, miután az oktatási tárca kezdeményezésére 2003-ban módosult a kisebbségi törvény, amely rendelkezik a kisebbségi intézmények átvételéről és működtetéséről. A kisebbségi intézmények átvételének ennek alapján sem jogszabályi, sem pénzügyi korlátja nincs. Az a tény, hogy két év alatt mindössze nyolc intézmény átvétele, illetve létesítése történt meg, elsősorban az igények korlátozott voltát jelzi.
Több tény ellentmond a beszámoló azon megállapításának, hogy a nemzetiségi-kisebbségi pedagógusképzés területén sem történt jelentős javulás. 2003-ban az oktatási tárca 150 millió forintos kerettel meghívásos pályázatot írt ki a nemzetiségi tanszékek és tanszéki csoportok működési feltételeinek konszolidációja, illetve szaknyelvi programok kidolgozása és indítása céljából. Ennek keretében tíz felsőoktatási intézmény 21 nemzetiségi pedagógusképzést indított, illetve a romológiai képzést biztosító tanszék 110 millió forint támogatásban részesült.
A szerkezetbe épített céljellegű támogatás évente az intézmények rendelkezésére áll, amelyek a nemzetiségi szakok hallgatói után magasabb normatíva igénybevételére is jogosultak. 2006-tól a felsőoktatási törvény előírásainak megfelelően a felsőoktatási intézmények a kis tanszékek, így a nemzetiségi tanszékek működtetéséhez pályázat útján évente további támogatást is igényelhetnek.
A nemzetiségi tankönyvekkel kapcsolatban jelezni kell, hogy a nemzetiségi tankönyvek felülvizsgálata megtörtént, az OKM fejlesztési és fordítási programja eredményeképpen 97 új tankönyv jelent meg, 43 tankönyv fordítása készült el. A tankönyvfejlesztésnek pénzügyi akadályai nincsenek, a nagyobb ütemű fejlesztés - ahogy azt a jelentés is megállapítja - csak szerzői kapacitás függvénye. A tankönyvvé nyilvánítás kapcsán pedig azt jegyezném meg, hogy a korábbi előítéletes, a romákat sértő tartalmú könyvek kedvezőtlen tapasztalataiból okulva indokolt volt a hatályos rendelkezés megváltoztatása oly módon, hogy tankönyvként csak azt a könyvet lehessen forgalomba hozni, amelyet tankönyvvé nyilvánítás mellett felvettek a hivatalos jegyzékbe. Ez a változás garanciát jelenthet arra nézve, hogy a roma kisebbségi oktatásban a tankönyvekben nem fordul elő előítéletes tartalom.
A nemzetiségi oktatás felmenő rendszerben történő bevezetésével és az anyanyelv tanulásának alkotmányos jogait érintő beszámolóbeli esettel kapcsolatban megjegyzem, hogy a kisebbségi nevelés-oktatás jogi szabályozása a kisebbségi közösségek képviselőivel, önkormányzatokkal, az Országos Kisebbségi Bizottsággal történő hosszas egyeztetési folyamat eredménye. Nincs akadálya a szabályozás újragondolásának, erre azonban a kisebbségi közösségek szakmai és politikai képviselőinek egyetértésével kerülhet sor.
A kormány kiemelten fontos feladatának tartja az egyenlő bánásmód elvén alapuló, az esélyegyenlőséget érvényesítő nevelés-oktatás biztosítását valamennyi hátrányos helyzetű gyermek számára. Ennek előfeltétele egy átfogó kormányzati stratégia kialakítása. E program részeként 2006-ban oktatási esélyegyenlőségi munkaprogram készült, a gyermekszegénység leküzdése, az egyenlő bánásmód érvényesülése, az esélyegyenlőség megvalósítása érdekében benyújtott, a 2007-2032 közötti időtávra vonatkozó nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozat plenáris tárgyalása pedig lezárult.
Emellett megkezdte működését az oktatás és gyermekesély témájával foglalkozó kerekasztal is, illetve a sajátos nevelési igényű tanulók között a halmozottan hátrányos helyzetű, illetve roma gyermekek számára beindított „Utolsó padból” program. Ennek keretében az eltérő tantervű iskolákban oktatott értelmi fogyatékos tanulók közül 222 kisdiákot helyeztek vissza az általános iskolába. Az indokolatlan fogyatékossá nyilvánítás visszaszorítása érdekében az oktatási tárca erősíteni kívánja az ellenőrzést ezen a területen.
Végezetül a kormány nevében meggyőződésemet fejezem ki, hogy a rövidesen megválasztandó új kisebbségi biztos, a már megkezdett utat folytatva, hasonló szellemiséggel és elszántsággal küzd majd a kisebbségi jogok védelméért, mint tette ezt a most leköszönő kisebbségi ombudsman.
A demokratikus jogállam megvalósításának alkotmányos kötelezettsége rendkívül összetett és befejezettnek soha nem tekinthető feladat, amelynek alapvető eleme az állampolgári jogok országgyűlési biztosának alkotmányos intézménye. A beszámoló új elemként értékeli azt, hogy a ciklus egészének tapasztalatát tükröző megállapításként a feltárt visszásságok egyre gyakrabban nem valamely alapjog klasszikus, az állami beavatkozás elleni védelmével, hanem az alapjogok objektív intézményvédelmének hiányosságaival írhatók le. Ezt fontos tanulságként kell értékelnünk. A beszámoló ilyen összefüggéseket feltáró elemeit a kormány köszönettel fogadja, az ezekre való figyelemfelhívást hasznosítani törekszik, eredményt azonban csak hosszabb távon ígérhet.
A rendkívül részletgazdag, cikluszáró beszámoló által ismertetett számos konkrét esetre nem térnék ki, ezért csak néhány jellemző esetet említek. A biztosok a beszámolóban elismerésnek adtak hangot a szociális tárca hajléktalanellátási programját illetően. A hajléktalanügyekkel foglalkozó miniszteri biztos közel egyéves megbízatása alatt az ellátási formák száma nőtt, számos sikeres társadalmi reintegrációs program indult. Mindezzel együtt az országgyűlési biztos és a kormány egybehangzó véleménye szerint a társadalmi probléma hosszú távú, átfogó kormányzati stratégia szükségességét vetíti elő. A jövőben a kormány felülvizsgálja a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó jogszabályi előírásokat a hajléktalanellátó rendszer hatékonyabb működése érdekében. Egyúttal a kormány tervezi a közeljövőben a szolgáltatások tartalmának átfogó vizsgálatát is.
Az állami kötelezettségvállalás mellett a beszámoló hangsúlyozza a civil szervezetek és önkormányzatok együttműködésének szükségességét, az oktatási intézmények nevelő szerepét egy toleránsabb, a társadalmi problémák iránt érzékenyebb társadalom megteremtésében.
A beszámoló méltatja a kárpótlásról szóló törvény módosításait is. A módosítás az időközben meghosszabbított határidő alapján 2006. december 31-ig valamennyi jogosult számára lehetővé tette - aki eddig bármely okból nem tette meg, továbbá akinek a kárpótlási törvényt módosító törvény alapján benyújtott kérelmét azzal az indokkal utasították el, hogy felszólításra sem tett eleget hiánypótlási kötelezettségének - az újabb igénybejelentést. A határidők újbóli megnyitását az a tény indokolta, hogy a korábbi kárpótlási törvények által megállapított határidők leteltéig jelentős számú érintett nem tudta dokumentumokkal igazolni igénye jogosságát. Az elmúlt nyolc évben megnyíltak oroszországi levéltárak is, így újabb dokumentumok váltak kutathatóvá.
A kormány képviseletében jelezhetem, hogy a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok módosítására vonatkozó felkérésnek ebben az évben eleget teszünk. A környezetvédelmi tárca törvénymódosítást kezdeményez a közszolgáltatás szüneteltetésére vonatkozó rendelkezések egységesítése érdekében, továbbá az üresen álló, használaton kívüli ingatlan tulajdonosainak díjfizetését megállapító önkormányzati rendeletek keretszabályainak megállapítása érdekében.
Az adatvédelmi biztos úr is a tőle megszokott alapossággal készítette el beszámolóját. A kormányzat is ugyanazokat a jelenségeket tapasztalja a tevékenysége során, mint az adatvédelmi biztos: megnőtt a lakosság érzékenysége az adatvédelem, az információszabadság iránt. Bebizonyosodott másfelől az is, hogy a jogvédő intézmények tevékenysége ráébresztheti a jogaikban érintett személyeket jogaik jelentőségének felismerésére.
Kiemelten fontos felismerés az is, hogy ma már nem kizárólag a közhatalom az, amely a közfeladatok ellátásával összefüggésben kezelt személyes és közérdekű adatokkal visszaélhet. Ma már az állam mellé adatkezelés tekintetében felnőni látszanak a multinacionális cégek. Az információtechnológia és az internet örvendetes térnyerésével korábban az adatvédelem eszméjét sértő gyakorlatoknak is igen erős technológiai háttere alakult ki.
A beszámoló pontosan tükrözi ezeket a folyamatokat, és az adatvédelmi biztos tevékenységét igen gazdagon érzékelteti. Az adatvédelmi biztos sajátos kettős feladatköre, egyrészt klasszikus ombudsmani jogvédő funkciója, másrészt hatósági feladata a beszámoló kettősségét is eredményezi. A kormány képviseletében mégis a klasszikus ombudsmani funkcióban tett megállapításokra helyezem a hangsúlyt. E tekintetben is elmondhatjuk, hogy kritikus hangvételű, ugyanakkor messzemenően tárgyilagos beszámolót olvashattunk, amely nem rejti véka alá a kormányzati tevékenységben tapasztalható hiányosságokat, ugyanakkor elismeri a változásokban kitapintható fejlődést.
Meggyőződésem, hogy a pozitív változások elismerése az, amely hitelessé teszi a kritikát is, egyben ösztönzi a szerveket a bírálat megfogadására. A beszámolóban az adatvédelmi biztos megállapítja, hogy saját előzetes kételkedése ellenére a hivatalok részéről nem érvényesült olyan törekvés, amely az elektronikus információszabadságról szóló törvény rendelkezéseinek kijátszására irányult volna. A biztos 2006 novembere óta minden jogszabály véleményezése során vizsgálja, hogy a jogszabály-előkészítő eleget tett-e a közzétételi kötelezettségének. És bár a gyakorlatban előforduló eseti nehézségek és hiányosságok még tapasztalhatók, a mérleg alapvetően pozitív.
(10.30)
Rátérve a rendőrséggel kapcsolatos panaszok vizsgálatára: a beszámolóból kirajzolódik, hogy a rendőrség egyre inkább komolyan veszi az adatkezelési feladatait, határozottan törekszik a törvényes, alkotmányos jogalkalmazásra.
Vannak olyan tárgykörök, amelyeknél hangsúlybeli eltérés érhető tetten az adatvédelmi biztos úr és a kormányzat álláspontja között. Az adatvédelmi biztos úr kifogásolja, hogy a nyomozást megszüntető rendőrségi határozatban feltüntetett személyes adatok az eljárásban ellenérdekelt felek tudomására jutnak, hiszen ők is megkapják a határozatot. Biztos úr a Be. olyan módosítását javasolja, hogy az ellenérdekű felek ne juthassanak hozzá egymás személyes adataihoz. Álláspontja szerint a célhoz kötöttség elvére tekintettel jogszerűtlen a határozat adattartalma, amennyiben az több adatot tartalmaz annál, mint amennyi a felek adott eljárásban történő azonosításához szükséges. E tekintetben továbbra sem érthetünk egyet a javaslattal. Nyilvánvalóan nem engedhető meg, hogy az eljárás részvevői eltérő tartalmú határozatokat kapjanak, mivel ez sérti a jogbiztonság követelményét, másrészt a közhatalmi szervek tevékenységének transzparenciáját is. Másrészről felvetődik az a kérdés is, joga van-e az alaptalanul feljelentett személynek megtudnia azt, hogy ki tett ellene megalapozatlan feljelentést. Az információs önrendelkezési jognak ez is egy sajátos aspektusa, amelyet álláspontunk szerint szintén alkotmányos védelemben kell részesíteni.
Annak érdekében, hogy átfogó képet kapjunk a magyar adatvédelmi szabályozásról, számot kell adnunk a piaci szektort érintő, az adatvédelmi biztos állásfoglalásaira tekintettel megszülető jogszabályokról is. A beszámolási esztendőben nagyszámú beadvány érkezett az adatvédelmi ombudsmanhoz, amelyekben a panaszosok kifogásolták a kéretlen elektronikus levelek, a spamek áradatát. A spamek kapcsán maga a biztos úr is elismerően nyugtázta, hogy a törvényi szabályozás módosítása minden korábbi szabályozásnál egyértelműbben rendezi, hogy elektronikus hirdetés kizárólag az igénybe vevő egyértelmű előzetes hozzájárulásával küldhető.
A tavalyi évben lezajlott országgyűlési választásokkal kapcsolatban az adatvédelmi biztos a 2006-os montreux-i konferencián megfogalmazott határozattal összefüggésben kiemelten foglalkozott a személyes adatok politikai célból történő felhasználásával. A jelölőszervezeteknek és a választópolgároknak címzett, a választások adatvédelmi vonatkozásairól szóló előzetes közleményét a kormány is üdvözölte. Az országgyűlési biztos közleményében arról tájékoztatott, hogy a pártok nagy mennyiségben gyűjtenek különböző technikával személyes adatokat. Az adatok néha jogosulatlanul tartalmaznak valós vagy feltételezett politikai meggyőződésre, illetve szavazói magatartásra utaló különleges adatokat.
A telefonon, SMS-ben és e-mailen folytatott kampány kérdéseire rátérve: az ombudsman is úgy találta, hogy a hatályos jogszabályok egyértelműen szabályozzák az adatkezelő felelősségét az adattovábbítás tekintetében. A hatályos elektronikus hírközlésről szóló törvény, valamint az Avtv. rendelkezései alapján ugyanis telefonon vagy egyéb hírközlési eszközön keresztül kampánycélú üzenet kizárólag akkor továbbítható, ha a címzett ehhez kifejezett hozzájárulását adta.
Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési biztosok beszámolóit áttanulmányozva kijelenthető, hogy ezek a beszámolók is hű tükrei annak, hogyan valósul meg az alkotmányos alapintézmények együttműködésének alkotmányos követelménye. A biztosok és a kormány, valamint a biztosok és az Országgyűlés közötti, helyenként jól láthatóan véleményeltérésektől sem mentes együttműködés a jogállam megvalósíthatóságának és fenntarthatóságának elengedhetetlen eleme. A kormány képviseletében köszönetet mondok az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, általános helyettesének és a különbiztosoknak elmúlt évi tevékenységükért, és kifejezem a kormány további együttműködési készségét az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme iránt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
