ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én védelmembe kívánom venni az országgyűlési biztosokat és az ombudsmant, már csak azért is, mert a múlt héten volt az Európai Parlament jogi bizottságának az ülése, ahol azt vizsgálták, hogy az egyes tagországok, nemzetek az európai jogalkotást hogy alkalmazzák, hogy veszik át, és ott is volt egy sommás megállapítás, hogy kormányrendeletekkel sok esetben eltérítik magát a törvényt. És pontosan az Állami Számvevőszéknek, ombudsmanoknak, biztosoknak az az elsődleges dolguk és kötelességük, hogy ezen törvények betartatását próbálják meg a saját eszközeikkel vizsgálni bejelentések alapján, és azt a parlament elé tárni, törvényalkotás elé tárni, és felhívni a figyelmet arra, hogy egyáltalán maga a törvényalkotás vagy a végrehajtás miben hibádzik, miben sértő, és adott esetben min kellene változtatni.
És itt Bókay képviselő úrnak mondom, tehát a média szerepe - és lehet Fogarasiné képviselőtársammal is nyugodtan vitatkozni -; a kérdés az, hogy mit hogyan állítunk be. Ugye, ön azt mondja, hogy nem jut el minden információ az állampolgárokhoz. Lehet a magyar parlamentet és a magyar parlamenti képviselőket úgy beállítani, hogy milyen csúnya ez a magyar parlament, Balog Zoltánt úgy beállítani, hogy rendőrségellenes, a Fideszt úgy beállítani, hogy rendőrségellenes - de nézzünk körül a világban! A magyar parlament más parlamentekhez képest, azt lehet mondani, egy csendes, nyugodt, szakmailag érvelő, parlamenti demokráciára épülő vitát próbál megvalósítani.
És itt jönnék vissza Gusztos Péter képviselőtársamhoz. Ön úgy fogalmazott - és én nemcsak néztem önt, hanem nagyon pontosan próbálom idézni -, épeszű párbeszédet kellene folytatni. Ugye, ön így fogalmazott. És egyből vitába is szállt a biztossal azon kijelentésével kapcsolatban, hogy az iskolák összevonásával ön vitatkozna és nem is ért egyet.
Egyet nem értést kétféleképpen lehet kifejezni. Vagy vitába szállok, kijelentem, hogy nem értek egyet, vagy írásban beadok valamit, és arra majd megjön a megfelelő válasz, vagy igazam van, vagy nincs igazam. Balog Zoltán ezt próbálta a maga részéről felvetni, hogy ő szeretne írásban benyújtani egy módosítót, és arra majd jön valami, majd elfogadnak valamit, és ő saját maga is, mint ahogy Gusztos Péter képviselőtársam is, vitába szállt.
És itt a legnagyobb probléma pontosan ott van, és ez hívja fel a törvényalkotás hibáira a figyelmet, és itt a biztos úrral én maximálisan egyetértek, ő nem arra próbált rávilágítani, hogy összevonások történnek, hanem hogy milyen hatást vált ki az adott településen. Hatástanulmány nélküli törvényekkel vagy törvénytelen eszközökkel olyan pénzügyi forrást teremtek a kistelepüléseknek, hogy egy kényszerhatást váltok ki, sőt büntetem, adott esetben alacsonyabb létszámmal, hiszen a fejkvóta szerint kevesebbet kap, és ezáltal rákényszerítem arra, hogy dobja be a törülközőt, vonassa össze az intézményét egy más településsel, és adott esetben járjanak a gyerekek az egyik településről a másikra. Csak a feltételek megvannak-e számára adva?
És pontosan erre próbált maga a jelentés is rávilágítani, hogy azonos feltételeket kell biztosítani minden állampolgár számára, akár szociális, akár egészségügyi, akár munkába járás területén, minden területen.
(12.50)
Itt Iván professzor úrra szeretnék visszahivatkozni. Ő több alkalommal elmondta az időskorúak kérdését. Egész évben, amikor a törvény megszületett, a költségvetés, az adók, a különböző támogatási rendszerek kialakultak, a biztosok is felhívták arra a figyelmet, hogy az emelt szintű nyugdíjasotthonokban milyen válság alakul ki abból adódóan, hogy a törvényeink, a támogatási rendszereink túl gyorsan változnak. Mi történik most? Több emelt szintű nyugdíjasotthon tönkrement, csődbe ment. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Eladták a vagyonukat, bevitték abba az épületbe, fogalmazzunk úgy, annak a működési feltételeibe. Vagy az emelt szintű nyugdíjasotthonokban, ahol idáig a nyugdíjuk 80 százalékát elvették, és 20 százalékával mint zsebpénzzel tudtak rendelkezni, ma már ott tartanak, hogy 90-95 százalékát kénytelenek elvenni, mert különben a fenntartási, működtetési költségeket maga az intézet, az intézmény nem tudja finanszírozni.
Képviselőtársam, a probléma itt halmozódik fel. Születnek törvények, hozunk jogszabályokat, de hatásvizsgálatok nincsenek mögöttük, nem vagyunk képesek arra, hogy végigvigyük, hogy ezeknek a következményei ott az embernél, az állampolgárnál vagy a beteg gyereknél, vagy abban a családban mik lesznek, egyáltalán mit fognak kiváltani, hogyan fog tönkremenni, amortizálódni. Tehát ezekre kellene a választ megtalálnunk. Ha vitatkozunk a parlamentben, az ellenzék nagyon sokszor minden egyes törvényalkotásnál, adórendeletnél hangsúlyosan kéri, hogy tessék a hatástanulmányokat is letenni, hogy az mit fog kiváltani egyáltalán.
Egy dobai kisfiúról szeretnék önnek beszélni. Beteg, nem tud mozogni, Pestre kell állandóan hozni. Elég az hozzá, hogy a támogatási rendszerek átalakulása miatt a család az anyagi csőd szélére került. Adja el a lakását a szülő? Menjen híd alá a beteg gyerekkel együtt? Ezekre nem találjuk meg a választ. Ugyanez a helyzet a vizitdíj kérdésénél is. Erre is felhívták az ombudsmanok a figyelmet, hogy ezek olyan hatást fognak kiváltani, ami begyűrűzik, és tovább fogja növelni a szegény réteg nagyságát. Ma már ott tartunk, hogy 2 millióról 3 millióra emelkedett az átlagos jövedelem alatti jövedelemmel rendelkező állampolgárok száma. Ennél a családnál is az van, hogy cipelni kell a gyereket, olyan beteg, állandó orvosi kezelésre kell felhordani Pestre, és a család abban az állapotban van, hogy totálisan elszegényedett. Tehát amikor ezekről beszélünk, és ezekre hívják fel a figyelmet a biztosok, akkor erre igenis a törvényalkotásnak keményen oda kell figyelni.
Ugyanez a helyzet a szociális támogatások területén lévő rendszer-átalakítással vagy a kompenzációval. Volt energiakompenzáció, eltűnt, hoztuk a gázkompenzációt, tökéletesen kijátsszák egyesek. Akkor is elmondtuk, és itt pont Kuncze Gáborral beszéltem arról jómagam is, hogy nem különböző kompenzációs rendszerekben kellene gondolkodni, mert ezeket ki lehet játszani. Tessék az önkormányzatokra bízni a szociális kérdések ügyintézését, hiszen az önkormányzatok, a polgármesterek, a testületek, a hivatal él együtt az ott lévő állampolgárokkal, és tudja, hogy annak a családnak, annak a rászorultnak valóban az-e a szociális rászorultsági szintje, mint amit adott esetben a rendszer megkövetelne a részére.
Lehetne itt nagyon sok dolgot mondani még, például a vidékfejlesztés kérdését, a tanyasi világ villamosítását. Itt pontosan arra világítottak rá, hogy ezzel az intézkedési folyamattal sajnos nemcsak a tanyasi világok szűnnek meg - hiszen az elmúlt időszakban közel 40 ezer tanyasi világ szűnt meg, kiürültek, és szociálisan rászorultak költöznek be oda, lerobbanva, akik egyáltalán még a villamosítás költségét vagy adott esetben a villanydíjat sem tudják kifizetni -, de ugyanez lesz a kistelepülésekkel is. Tehát ha a folyamat így alakul, ha iskola nincs, nincs kultúra, szépen elöregszik a település, kiürül, magára hagyott emberek maradnak vissza, és ez újból szociális feszültséget gerjeszt. Vagy ha több település szűnik meg, akkor a nagyvárosok irányába történő vonzás agyonnyomja szociális feszültséggel a nagyvárosokat. Amerikában és más országokban is meg lehet tapasztalni ugyanezeket a példákat.
Szeretném még egyszer azt kérni, hogy valóban, frakcióvezető-helyettes úr, legyen épeszű párbeszéd, azt kellene a parlamentben folytatni, és ha valamilyen törvényi intézkedést hozunk, azt támasszuk alá hatásvizsgálatokkal. A törvényalkotásunkat semmi nem készteti arra, hogy adott esetben egy törvényt két év alatt hatszor hozzunk be a parlament elé. Nem késztet bennünket semmi erre. Ebben az évben is az adótörvények ötödik változatán mennek keresztül az állampolgárok, a vállalkozások, tehát egyszerűen katasztrofális.
Egyetlenegy példát szeretnék önnek mondani. Az európai ügyek bizottságának nyilvános ülésén az amerikai nagykövet asszonyt megkérdezték, hogyan látja az amerikai befektetések mozgását Magyarország irányába. Egyetlenegy választ adott: túl bonyolult, túl magas. Tehát túl bonyolult, és pontosan erre próbáltam én is rávilágítani, hogy minden egyes törvényünk végrehajtása területén dettó ugyanez a helyzet: túl bonyolult, bonyolultabbá tesszük, és már ott tartunk, hogy az állampolgárok abszolút nem tudnak eligazodni rajta. Utána jön be az, amit ön is mondott, képviselőtársam, hogy az információk nem jutnak el az állampolgárokhoz. Számon akarjuk kérni tőlük? De nincs információjuk. Milyen információt közlünk? Mert egy tüntetésbe is lehet a sajtón, médián keresztül politikát belerakni, hogy az politikai megmozdulás. Meg lehet nézni Franciaországban, Ukrajnában, Kijevben, hogy ott hogyan mondják: tüntetés-e, vagy pedig dorbézoló emberek gyülekezete, akik betörik a kirakatot, mondjuk, Franciaországban felgyújtják az autók tömkelegét. Tehát lehet az embereket, állampolgárokat úgy befolyásolni a médián keresztül, hogy teljesen fals információt kapnak, de egy politikai nagygyűlést, egy március 15-ei megemlékezést nem szabad összekeverni egy tüntetéssel. A tüntetésnek megint más a jellege, Franciaországban is, Ukrajnában is más, és más országokban is. Tehát úgy érzem, hogy ma nem a tiszta nyelvet próbáljuk meg az állampolgárok irányába közvetíteni, és ez jellemző arra is, hogy a parlamentet, a parlamenti képviselőket próbálja meg maga a politika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sok esetben lejáratni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
