ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az előbb ugyan azt mondtam, hogy többet nem szólalok fel ebben a témában, de Gusztos Péter képviselőtársam kiváltotta belőlem, hogy megszólaljak. Az általam elmondottakkal én sem arra kívántam felhívni a figyelmet, hanem arra, amit az ombudsman is mondott, hogy időben felhívja a figyelmet a kormány számára, hogy hol vannak a törvénykezésben azok a hiányosságok, amelyek különböző okokhoz vezetnek, akár szociális, akár rendőrségi vagy más okokhoz. A nagy kérdés az, hogy magának a kormánynak, a mindenkori kormánynak van-e affinitása arra, hogy ezt a törvényt nagyon gyorsan módosítsa, vagy adott esetben azt mondja, hogy ráérek vele foglalkozni, megvárom, amikor a következő évben idekerül a jelentés, és ha akkor súlyos lesz a vita, akkor majd előtérbe fogom helyezni.
Arra próbáltam rávilágítani, hogy nekünk, parlamenti képviselőknek, a kormánynak, a kormányoldalnak abban van a felelőssége, hogy a feltárt hiányosságokat, jelentéseket vagy az ombudsmani, a biztosi nyilatkozatokat, illetve az ÁSZ által megfogalmazottakat évente vagy év közben, amikor elmondják a véleményüket - mert nemcsak akkor jelennek meg, amikor ideteszik a jelentést, hanem év közben is minden egyes alkalommal kinyilvánítják a véleményüket, felhívják a figyelmet, s nem politikailag foglalnak állást, hanem a törvénykezés, a végrehajtás hibáira hívják fel a figyelmet -, figyelembe veszik-e, a kormány odafigyel-e ezekre, történik-e abban lépés, hogy adott esetben a súlyosságánál fogva ne egyre több állampolgárt érintsen vagy súlyosan érintsen. Ez ennek az egésznek a lényege, és ezt év közben a biztosok a maguk részéről minden egyes alkalommal tisztességesen megteszik. Amikor összegyűlik egy anyag, akkor már tudják, hogy a következő lépésnek hány százan lesznek még a szenvedő alanyai, és ha a kormány, a törvényalkotás, a végrehajtás nem reagál rá, akkor sajnos az egyre súlyosabbá válik, és az események elfajulhatnak idáig.