LOMBOS ISTVÁN
LOMBOS ISTVÁN
LOMBOS ISTVÁN, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság április 25-én tárgyalta az állampolgári jogok biztosának J/2098. szám alatt benyújtott, a 2006. évi tevékenységről szóló beszámolóját. Az elmúlt időszakról szóló beszámoló tartalmazta az országgyűlési biztos szinte minden területen végzett tevékenységét, azokat a problémakomplexumokat, ahol egyébként is, az előterjesztő megfogalmazásával élve, különleges jogszabályok működnek. Ezek a jogszabályok általában nem rendelkeznek a jogi normák hagyományos büntetőjogban vagy polgári jogban, tehát a klasszikus jogállamban megszokott szerkezetével, hanem sokkal inkább elvárásokat fogalmaznak meg, amiből a jogalkalmazás tekintetében számos probléma adódik és adódott. A beszámoló bizottsági álláspontunk szerint tükörkép, látlelet a társadalom állapotáról, a visszásságokról, általában a társadalomban történt történésekről.
Talán képviselőtársaim közül sokan emlékeznek még, 2001-ben milyen nagy horderejű elméleti vita bontakozott ki arról, hogy az országgyűlési biztos általában vagy egyáltalán helyettesíthető-e. Csak megjegyzem, jelenleg állampolgári jogok országgyűlési biztosa ebben a pillanatban nincs, így aztán a beszámolót is a bizottságunk előtt dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese terjesztette elő. A beszámolóból világossá vált, hogy 2006-ra a jogrendszer átalakulása, fejlődése olyan stádiumba került, amelyből kiderül, hogy melyek azok a szempontok, amelyek a jogalkalmazást általában, de különösen a jogok védelmét nehezebbé teszik. A jogszabályok bonyolult szerkezetűvé váltak, a juttatások, járandóságok rendszerét mindig van, aki igazságtalannak érzi. Ezek emberi jogi feszültségeket vetnek fel, az viszont vitathatatlan, hogy a jogalkotó a jogszabályokkal mindig támogatásokat, az élethelyzeteket honoráló juttatásokat kíván adni.
Az országgyűlési biztos beszámolója is kiemeli, hogy a magyar jogrendszerből hiányoznak a prioritások, különösen szociális, ifjúsági és családügyi területen. A jogszabályok nagyrészt, amelyek az emberi jogokat érintik, és ez különösen a szabadságjogokra érvényes, meglehetősen régen születettek, így érezhetően régi szemléletet is tükröznek. Részletesen szól a beszámoló az élet szinte minden területére vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos ügyekről, panaszokról, melyekben a hivatal akár érdekérvényesítő, akár problémamegoldó szerepet is felvállal.
Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság által tárgyalt beszámoló átfogó képet ad az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, munkatársainak, egész szervezetének elmúlt időszakban végzett tevékenységéről, arról a sokrétű munkáról, amelyet általában az állampolgárok érdekében, képviseletében, gondjaik megoldásában tenni tudott. A bizottsági vitában a hivatal munkájáról általában pozitívan nyilatkoztak meg képviselőtársaim, elismerve azt a munkát, amelyet a beszámolási időszakban ezen a területen végeztek, kifejtve azt a véleményt, hogy a következő hat évben új vezetővel, új lendülettel eredményesebb, hatékonyabb munka végezhető valamennyi állampolgárunk javára.
Természetesen bizottságunkban is elhangzottak azok a vélemények, amelyeket az előbb elmondottakban hallhattunk képviselő asszony által. Nyilvánvalóan én erre nem kívánok itt kitérni, hiszen képviselőtársam elmondta, nem méltó a mai vita ahhoz, hogy erre degradáljuk mondandónkat. Úgy gondolom azonban, továbbra is hangsúlyozni kell, hogy az országgyűlési biztosok munkája, az elvégzett munka elismeréssel járhat, és köszönet jár érte. Ez bizottságunkban is megfogalmazódott.
Végül engedjék meg, hogy gondolataimat azzal fejezzem be, hogy az állampolgári jogok biztosának, de általában az ombudsmani hivataloknak egyre kevesebb munkát kívánjak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
