DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Igyekeztem nem általános vitát folytatni, hanem konkrétan az ajánlatunkat ismertetni. Tehát a lényege a dolognak az, hogy azt gondoljuk, az agrár- és vidéktámogatási törvényhez legalább elvileg az alapkérdésekben muszáj lenne hozzászólni, mert ez annyira, hét évre előre a lényegi kérdéseket érinti, hogy a törvényhozás nem emelkedhet fölül, és nem mondhatja azt, hogy kérem, én ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Ezért egy szolid módosító indítványban három dolgot szerettünk volna idehozni a törvényhozás elé.
Az egyik ez az életképességi határ, hogy ne lehessen az a helyzet Magyarországon az agrár- és vidéktámogatásoknál, hogy a gazdasági egységeknek összességében 5,5 százaléka nyújthat be pályázatokat, a többiek pedig nem nyújthatnak be pályázatokat. Mondom még egyszer, 39 400 egység az, aki a kormány tervei szerint egyáltalán pályázhat ezekre a forrásokra.
A másik dolog, amit az ajánlás 32. pontja tartalmaz, amihez szerettem volna néhány megjegyzést fűzni, arra vonatkozik és arra irányul, hogy miután a támogatások, például az agrár-környezetgazdálkodási támogatások a szerkezetváltáshoz kapcsolódó költségek kompenzációjára szolgálnak, és ezek a költségek a méretnövekedéssel csökkennek - és bizonyos támogatási formáknál egyébként is alkalmazza már a kormány maga is, például az EMVA-rendelet alapján az Új Magyarország vidékfejlesztési programban a sávos degressziót, hogy mondjuk az ötvenezredik hektárra nem ugyanazt a támogatást lineárisan adom, mint az ezredik hektárra -, ezért azt javasoljuk, hogy elvileg ne a sávokban állapodjunk meg itt a törvényben, hanem rögzítsünk egy sávos degresszivitást ezekben a támogatásokban, hogy a spekulációs tőke, ami földbe fekteti a pénzét pillanatnyilag, de nem mezőgazdasággal foglalkozik, a százezredik hektárra ne vegye el a többiek elől azt a forrást, ami egyébként sem járna, hiszen a költségkompenzációt szolgálja, és a méretnövekedéssel a költségek csökkennek. Tehát egy sávos degressziót javasolnánk a 32. pont második témaköreként bevezetni.
A harmadik témakör pedig az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal kapcsolatos javaslatunk. Ez két elemből áll. Kérjük tisztelettel, hogy miután az Új Magyarország vidékfejlesztési program 1400 milliárd forint hétéves támogatási kereteit határozza meg, hozza be a kormány a törvényhozás elé, hogy ezekről a kérdésekről, a szerkezetéről, a forrásallokációról legalább egyszer alkalma legyen a törvényhozásnak eszmét cserélni. Ez a program nem került a törvényhozás elé semmilyen formában. A javaslatunk arra vonatkozik, hogy tisztelettel kérjük föl a törvény által a kormányt, hozza ide elénk, hogy ezt az 1400 milliárdot mire, hogyan akarja elkölteni, és itt egyszer legalább vitassuk meg, hogy jó-e ez.
Másodszor: az a kérésünk, hogy a végrehajtás során legyen rálátása a törvényhozásnak. Egy éves beszámolást szeretnénk kérni a program előrehaladásáról, a források fölhasználásáról, a célcsoportokról, elemezve, hogy milyen jogcímekre mennyi forrás és milyen föltételekkel került ki. Ez a harmadik eleme az ajánlás 32. pontja alatt szereplő módosító indítványunknak.
Kérjük tisztelettel a kormányoldalt és a kormány képviselőjét is, a parlamentet és a kormányzatot, gondolja meg az életképességi határok ügyét, gondolja meg a sávos degresszió kérdését, és tisztelettel kérjük, hozza ide azt a programot, ami a következő hét év vidékfejlesztési forrásainak elköltését meghatározza. Valószínűleg jobban járunk mindannyian, ha ezt itt most folytatjuk le, mintha más módon derülnek ki a későbbiekben esetlegesen problémák.
Ez a három tiszteletteljes javaslatunk van az ajánlás 32. pontja alapján, és kérjük a törvényhozást, támogassa ezeket a módosító indítványainkat.
Köszönöm elnök úr türelmét és jó szándékát.
