DEÁK ANDRÁS
DEÁK ANDRÁS
DEÁK ANDRÁS (KDNP): „Köszönöm Oroszország, köszönöm, Putyin elnök úr!” - ezzel a teátrális mondattal kezdte beszédét Gyurcsány miniszterelnök úr, amikor egy évvel ezelőtt a sárospataki könyvtár könyveit átvette. Putyin elnök úr - ezt már nem szó szerint idézem - lényegében azzal válaszolt, hogy ezeknek a könyveknek a sorsa magában foglalja a két nemzet múlt századi történelmét. Talán Putyin elnök úr nem is gondolta, hogy mennyire helyénvaló volt ez a mondat, hiszen ennek a 136 könyvnek a története úgy kezdődött, hogy 1945-ben egy fővárosi banktrezorból elrabolták ezeket a könyveket - ne szépítsük a dolgot - orosz megszállók. Hogy ellenpéldát mondjak, a sárospataki városparancsnok viszont lezáratta a könyvtárat, tehát nem engedte széthordani ezeket az értékeket, de ettől függetlenül ebben az esetben ez történt; elvitték ezeket a könyveket, és Gorkijban - mai nevén, régi-új nevén Nyizsnyij Novgorodban - tűntek fel.
A magyar kormányok nagyon sokat megtettek azért, hogy vissza tudják ezeket szerezni. Az ára viszont, amibe ez került nekünk, nyilvános adatok szerint a következő volt. Egyszer belekerült 88 millió forintba az úgynevezett őrzési díj, utána a digitalizálásért 5 millió forintot kellett fizetnünk, és a MOL egyik alapítványa hirtelen kényszerítő szükségét érezte annak, hogy 1 millió dollárt, mondjuk még 200 millió forintot kifizessen két másik orosz könyvtárnak.
Kérdezem, arányban van-e ön szerint ez a 300 millió forint a könyvek értékével, és indokolt volt-e ennyit rákölteni, különös tekintettel arra, hogy a hiteles lista szerint 25 ezer további műtárgy van orosz tulajdonban. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)
