DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönöm képviselő úrnak, hogy lehetőséget adott elmondani azt, hogy a néhány munkahelyem közül a legnagyobb szeretettel és tisztelettel a II. kerületi rendelőintézetben vezetőként eltöltött időre emlékszem vissza, nem utolsósorban azért, mert abban az időben - 1990-94 között - politikailag eltérő nézeteket valló kerületi képviselők minden esetben közösen mindent megtettek annak a rendelőintézetnek a rendbetételéért, ezért az Budapest egyik egészségügyi gyöngyszeme lett. Máig megtiszteltetés számomra, hogy ott dolgozhattam.
Van egy másik intézet, ahol ez nem történt meg a kilencvenes években, nem történt meg a nyolcvanas években, de a hatvanas meg az ötvenes években sem, tisztelt képviselőtársaim, és nem történt meg a mai napig. Száznegyven évvel ezelőtt alapították, és ma is úgy néz ki, mint száznegyven évvel ezelőtt. Mindnyájunk közös hibája, mondhatni, a rendszer bűne, az elmúlt évtizedek bűne.
De van egy másik nagyon fontos szempont is, ami az átalakítást indokolja. Nevezetesen abban az időben, amikor 139 évvel ezelőtt adományokból felépült, az orvosnak nem volt más lehetősége, mint az elmebetegeket, a tébolyultakat - ahogy akkor hívták - fizikailag elkülöníteni, mert gyógyítani nem tudták őket, féltek tőlük és féltették őket önmaguktól, ezért laktanyaszerű vagy - mondjuk ki - börtönszerű, rácsos ablakú, óriási elkülönítő tébolydákat hoztak létre. És úgy áll Lipótmező ma is, mint akkor. Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy az épület ott áll és lepusztult, hanem az, tisztelt képviselőtársaim, hogy szakértők szerint aránytalanul nagy, több milliárd forintos ráfordítással sem lehet olyan intézményt csinálni belőle - ha szabad ezt a kifejezést használni -, amely megfelel a kor pszichiátriai kezelési követelményeinek. Tudniillik ma a pszichiátriai betegellátás nem úgy történik, mint 140 évvel ezelőtt, ma a betegek többségét gyógyszerrel kezelik, ma négyszemközti járóbeteg-megbeszélésen foglalkoznak a beteg lelki problémáival és az ebből eredő testi következményekkel, nem pedig tébolydába zárják őket.
Tisztelt képviselőtársaim, a megváltozott orvostudományhoz kell igazítani az egészségügyi ellátórendszert a betegek jobb ellátása érdekében. És ne tételezzük fel, hogy azokat a nagyon fontos feladatokat, amiket változatlanul el kell látni, rosszabbul látják majd el a Budapesti Orvostudományi Egyetem pszichiátriai vagy neurológiai klinikáján vagy a János Kórház hasonló osztályán. És higgye el, képviselőtársam, nagy a szakmai egyetértés abban, hogy ez a kiváló nemzetközi stroke-központ jobb helyen lesz ott egy fejlődő idegsebészeti központtal együttműködve, mert így a nagyon súlyos állapotú agyvérzett betegeket nem kell műtétre Budapestnek egy másik végébe szállítani, hanem egy intézményben, jobb feltételek között gyógyulhatnak a betegek. Ez az átalakítás célja. Dolgozzunk ebben úgy együtt, képviselőtársaim, mint ahogy annak idején a Kapás utcában, és ez ugyanolyan eredményt hoz majd, egy megújult, jól működő intézményt, aminek akkor a II. kerületi polgárok élvezték az előnyeit, most pedig a pszichiátriai betegek, és nem utolsósorban az ott lévő kiváló egészségügyi gárda.
Kérem képviselőtársamat és képviselőtársaimat, hogy fogadják el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
