DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi rendeletalkotó, de mondhatnám azt is, hogy törvényalkotó, akár miniszter vagy képviselő, és orvosi diplomával rendelkezik, könnyen elfelejti azt, hogy anno mi volt a feladata. Elfelejti, hogy a gyógyítás a beteg emberről szól, arról, hogy a hozzánk fordulót kikérdezzük panaszairól, felvesszük családi anamnézisét, gondosan megvizsgáljuk, bizonyos vizsgálatokat indikálunk, majd a leletek birtokában diagnózist, majd gyógymódot javasolunk. Természetesen mindezeket dokumentálni szükséges, de ebben a folyamatban a dokumentáció a gyógyító tevékenység része, amely a beteg érdekében történik.
Mára az egyre szaporodó rendeletek a tevékenységet átalakítják. Úgy tűnik, hogy a beteg lassan már csupán zavaró tényező lesz a rendszerben. A napi munka egyre nagyobb részét az adminisztráció tölti ki. A vizitdíj beszedését követően naplószámot, majd a beutaló kolléga pecsétszámát, munkahelyének kódját rögzítjük, elszámolási nyilatkozatot készítünk, BNO-kódot regisztrálunk.
Áprilistól újabb adminisztrációs kötelezettség terheli az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat. A finanszírozási rendelet tervezett változtatása szerint az egészségügyi szolgáltatónak, azaz az orvosnak ellenőriznie kell, hogy a beteg jogosult-e az egészségügyi szolgáltatásra. Ha nem, idézem a rendelet szövegét: „Az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személyt - magyarul, az orvos a beteget - erről a tényről a szolgáltatás igénybevételét követően haladéktalanul köteles írásban tájékoztatni. A tájékoztatónak tartalmaznia kell - ismét idézem a tervezetet - az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot megalapozó jogviszony felsorolását és azok megszerzésének lehetőségére, a jogviszony igazolására vonatkozó információkat, az egészségbiztosítás keretében fennálló közteher-viselési kötelezettségre való utalást.” Jó lenne ezt is magyarra lefordítani, de akik a szakmában vannak, értik.
Természetesen a beteggel a tájékoztatót alá kell íratni. Amennyiben erre nem hajlandó, mondjuk azért, mert tőle rendszeresen vonják a járulékot, de a munkáltatója azt nem fizeti be, újabb jegyzőkönyv felvételére kerül sor.
(14.40)
Ha mindezeket az orvos nem végzi el, a gyógyítás ellenértékét a pénztártól nem kapja meg.
Kérdezem miniszter urat, miért az orvosokkal végeztetik el az OEP feladatát. Miért nem elég, ha az elszámolási nyilatkozat vagy a lelet alján a beteg írásban nyilatkozik arról, hogy rendben van a biztosítási jogviszonya, és ha utólag kiderül, hogy probléma van, azt a biztosító rendezi. Mikor vizsgált utoljára beteget, miniszter úr? Tudja-e, hogy mennyi időt von el rendelkezéseivel a gyógyító munkától?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.)
